Szubjektív lapajánló.
Ha az e heti címlapunkat ihlető Rosie the Riveter Magyarországra jönne, és el akarná venni a munkánkat, de be akarná tartani a törvényeinket, minden bizonnyal egy nyugdíjas-szövetkezetnél kopogtatna illedelmesen. A második világháborús amerikai propagandaplakát öreg nénivé érett Szegecselő Rózája a hadiiparban szerzett tapasztalatait itt is remekül tudná kamatoztatni. Igaz, harci kedvét csak a szintén hajlott korú amerikai–magyar filantróp, Gyuri bácsi ellen folyó háborúban élhetné ki, világhírű bicepszének maradékát viszont akár trolivezetőként, levélkihordóként vagy árufeltöltőként is hasznosíthatná. Cikkünk szerint ilyen munkakörökbe várnak akár több százezer időskorút a nyugdíjas-szövetkezetek, amelyekről nem véletlenül juthatnak eszünkbe az egykori szocialista brigádok. És mivel a toborzókon mindenkinek gondosan felírják a címét is, attól a gondolattól is nehéz szabadulni, hogy az új szovhozmozgalom a kivándorlás okozta munkaerőhiány enyhítése és a szövetkezetalapító haverok zsebének kitömése mellett a potenciális szavazóbázis növelésére és regisztrálására is szolgál. Az üzenet:
nincs élet a Fidesz körein kívül, vagy ha van, annak határait a NER rajzolja meg.
Hatványozottan igaz ez a sajtóra, ám ott a hatalom nem elégszik meg a saját csapat helyzetbe hozásával, az ellenfél összeroppantására játszik. Ezt a célt szolgálta a reklámadó is, s e szándéktól bűzlik a sajtókamara Magyarország rovatunkban ismertetett ötlete, melybe adó- és nyugdíjkedvezményekkel csábítanák a tagokat, a kimaradókat pedig büntetőadóval, információmegvonással és szakmai lefokozással szankcionálnák. S mindehhez a szellemi muníció hol is teremne máshol, mint Moszkvában, ahova két cikkünk is elkalauzol. Virágozzék száz virág, de amelyik nem tetszik, azt nem locsoljuk – ez az orosz kulturális miniszter lózungja, melynek alapján most épp a Sztálin halála című szarkasztikus filmet akarja betiltani, mondván, hogy az gúnyolja a nemzeti szimbólumokat, nevetségessé teszi a Szovjetuniót, idiótaként ábrázolja a marsallokat. Erről a Szellem rovatban olvashatnak, a Világban pedig arról, hogy miközben a külföldi ügynököknek bélyegzett civil szervezetek, sajtóorgánumok, sőt cégek listája többszázasra bővült, egyesek közülük az életben maradás érdekében önkorlátozás mellett döntöttek. A Levada Központ közvélemény-kutató cég például a március 18-ai elnökválasztás előtt már nem hozza nyilvánosságra felmérései eredményeit.
A Medián választási előrejelzését viszont még módunkban áll ismertetni, mely szerint
egyre nő ugyan a kormánnyal szembeni elégedetlenség, a Fidesz győzelme aligha, legfeljebb csak annak mértéke lehet kérdéses.
A titkot több interjúalanyunkkal is megpróbáljuk megfejtetni. Hegedűs D. Géza szerint a középkori, jobbágyi viszonyrendszerből nem tud kiszakadni az ország, márpedig a szolgákkal minden megtehető, néhány hordószónoki hazugsággal bármikor mozgósíthatók. Gérard Roland amerikai professzor úgy véli, a posztszocialista országokban változatlanul erős önkényuralmi kultúra emeli ki és tartja hatalmon a populista politikusokat. A szintén amerikai Anne Applebaum történész pedig úgy látja, Orbán a populista technikákat csak elleste, és sikerüket tapasztalva sodródott a szélre. Szerinte a jelenlegi helyzet hasonlít az 1930-as évekre, de reméli, hogy megúszható a drámai végkifejlet.
A szerző a HVG felelős szerkesztője.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
