Te igen nagy vétked, Borókai Gábor

Fogy az olvasnivalónk. Fogyatkoznak az újságok, amelyeket reggelente végignézek, vagy utazás előtt összevásárolok. Fogynak a szuverén hangok, a szerzők, akik írtak jót és rosszat, időnként hülyeségeket, de legalább tudhattuk, hogy azt a hülyeséget ők tényleg gondolják, nem pedig lyukkártyán dugta a hátukba a bábmester. Fogynak azok, akik a véleményüket vagy az általuk feltárt információkat kiállva, vitázva vállalták. Ezek közé tartozott a Heti Válasz.

A sors legendás fintora, hogy április óta úgy szívnak a konzervatívok, mintha Biszku Béla szerzett volna itt kétharmadot. Elhullott a Magyar Nemzet, őrlángon a Hír TV, és most kifújt a Heti Válasz is. Simicska kivonulásával szinte megszűnik a vitaképes, sajtóként működő jobboldali média. Marad a feltétel nélkül szolgáló orbánista szolgasereg, és a liberálisok.

A Heti Válasz főszerkesztőjének búcsúlevele elszomorító olvasmány. Amit leír a megfélemlített hirdetőkről, a hatalmi eszközökkel széttaposott piacról, azt persze eddig is tudtuk. Az a legszomorúbb, hogy Borókai Gábor is tudta. Sőt tudta már a G-nap előtt is, hogy lejt a pálya – csak akkor még neki lejtett. És nem is volt ezzel különösebb problémája.

A kormányzás irányát, azt ő támogatta – írja. Voltak kifogásai, részletkérdésekben fel-felszisszent, na de általában az irány, az jó volt neki.

Hát szerkesztő úr, az irány ez volt mindig. A monopólium. Az ellenvélemény, a vita, a kérdések totális tagadása, elnyomása és el nem viselése. Őszintén szólva és minden egyéni sorsot megkönnyezve azt kell mondanom, hogy rém hülyének kellett lenni ahhoz, hogy ez ne tűnjön fel. Sorban ment végig a kombájn a közmédián, az Origón, a TV2-n, a megyei lapokon, félreérthetetlen fenyegetésekkel fordulva rá a maradékra. Fektessük rá erre az időegyenesre az eszmélés folyamatát, aztán írjuk rá a skálát: hülye, hülyébb, leghülyébb, „az irány rendben van.”

Rendben volt megélni kormányzati és önkormányzati kasszákból. Vállvonogatva mosolyogni azon a felvetésen, hogy már miért lenne a Válasz a maga csekélyebb példányszámával kizárólagosan alkalmasabb reklámhordozó a többinél – jaja, ez az irány kényelmes volt, nyilván.

Nem. Az irány nem volt rendben. A rendszer nincs rendben, ahol egy újság létezése kegy és kegyelem kérdése. Borókai Gábor most annak a rúdnak került a rosszabbik végére, amelyet évtizedekig fényesített. Voltak elegen, akik szóltak, hogy ez lesz a vége. Hogy a láncos kutyáké lesz minden végül, és hogy csak rövid lánc létezik ebben a rendszerben.

Tévedni szabad, ahogy változni is. Megvan a hagyománya. Abban a hagyományban ilyenkor kimondjuk: én igen nagy vétkem.