Az EU-s csúcs után gondolkodás nélkül elbeszélt egymás mellett a saját pozícióit védő, az akkor még belügyminiszterével és az ősi koalíciós partner CSU elnökével, Horst Seehoferrel hadakozó kancellár és a káröröm édes ízével öblögető Orbán Viktor. Megállapodást akkor nem kötöttek a Németországban menedékjogért folyamodó bevándorlók befogadásáról, de politikai egyezséget igen. Orbán azóta hangoztatja ugyan, hogy senkit sem fogadunk se be, se vissza, de a csütörtöki találkozóra rányomta a bélyegét az, hogy soha nem volt ilyen közel a közös európai fellépés menekültügyben. Ha ez tényleg megtörténne, a magyar miniszterelnöknek is engednie kell álláspontjából, amihez az előző nyolc évben nem szokott hozzá.

A csütörtöki sajtótájékoztató ennek megfelelően a párhuzamos világokról és az udvariasságról szólt. Nem lett igaza azoknak, akik azt mondták, Orbán, a keménykezű, menekültellenes populista végre Európa egyik legfőbb színpadán mutathatja meg Merkelnek, itt van a kontinens védelmezője, ugyanakkor a német kancellár sem ostorral a kezében érkezett – Orbán ellen ugyanis nincs eszköz, Merkel jobban tette, hogy nem kereste a konfliktust a Seehoferrel jó kapcsolatot ápoló Orbánnal.

A találkozót felvezető írásunkban Krekó Péter, a Political Capital ügyvezető igazgatója is azt mondta, szimbolikus találkozó lesz, a kancellár azt üzeni ezzel a német választóknak, hogy kormánya nem áll szemben a menekültválság elleni kemény, rendpárti fellépéssel. Ugyanakkor hiába mondta el Merkel, hogy a kereskedelmi volumen 15 milliárd eurós Magyarország és Németország között, országunk vonzó célpont, a hangulat feszült volt.

Folyamatos volt a jogállami, demokratikus kérdésekre vonatkozó adok-kapok, Merkel sajnálatát fejezte ki, hogy az említett jogállamiságot és a Velencei Bizottság javaslatait Orbán teljesen másként látja, mint ő, ezzel utalt a civilek vegzálására és a Stop Soros-törvénycsomagra. Nem véletlenül mondta azt a magyar kormányfő:

Világossá vált, amit eddig is tudtunk: a kancellárasszony és én másképpen látjuk a világot.

És ez volt ennek a találkozónak a kulcsmondata, mert hiába tette hozzá, hogy ennek ellenére Magyarország kész együttműködni és együtt dolgozni, Orbán ezzel jókorát lökött a menekültválságra adott európai válaszon és megoldáson, jelezve, hogy Merkel gyenge, ő pedig az olaszok, keménykedő belügyminiszterük, Salvini és az osztrákok, Kurz kormányfő oldalán áll, nélküle nem lesz egyezség. Orbán és Merkel teljesen másként látják azt, hogyan kell emberségesnek lenni a menekültekkel, mit jelent a humánus magatartás.

Merkel szerint ugyanis:

Nem szabad elfelejteni, hogy emberekről van szó, akik hozzánk jönnek, és ez összefüggésben áll Európa egyik alapelvével, a humanitással.

Míg Orbán azt mondta:

Méltánytalannak érezzük, hogy Magyarországot gyakran megvádolják a szolidaritás hiányával Németországban, de ha nem állnának katonák ezrei a magyar határon, akkor naponta több ezer menekült érkezne a Németországba. Ez a szolidaritás.

Miközben Németország és Európa a magyar tranzitzónákhoz hasonló zárt menekülttáborokon gondolkodik, Orbánnak még arra is volt ideje és lehetősége a sajtótájékoztatón, hogy a magyar kerítést dicsérje, és sokadik alkalommal tüntethesse fel magát végvári kapitányként, a kontinens védelmezőjeként.

Merkel erre csak annyit mondott mosolyogva, inkább fotózkodjanak egyet. A német kancellár ráadásul Theresa May brit miniszterelnökkel is tárgyal csütörtökön.

*

Obama korábbi tanácsadója, Benjamin J. Rhodes nemrég megjelent könyvében azt írta, Angela Merkel 2016-ban döntött úgy, hogy újabb négy évre vállalja a kancellárságot Németországban, ehhez pedig Barack Obamának is volt köze. A kancellár 2016 novemberében fogadta Obamát egy búcsúlátogatáson, Merkel pedig állítólag elmondta, nyár óta vívódik, vállaljon-e még négy évet. De Donald Trump győzelme után elhatározta, el kell indulnia.

Amióta Trump hivatalban van, a francia elnök, Emannuelle Macron pedig még kezdő politikusnak számít, a szabad, nyugati, liberális világ Angela Merkelben látja utolsó mentsvárát, Obama is arról beszélt korábban, egyedül maradt Merkel. A feladat és a felelősség azonban egyre inkább nyomja a kancellár vállát.