A Magyar Időkben cikksorozatot közlő Szakács Árpádnál sokkal árnyaltabban látja a kultúrát érintő kérdéseket Bayar Zsolt újságíró, Fidesz-tag, aki a Figyelőnek adott interjúban azt mondta, "biztosan nem summáznám ennyire Esterházy művészetét", mint Szakács, aki egy egész cikket szentelt annak a kérdésnek, vajon ki olvas Esterházyt. Szakács ebben a következő megállapításra jutott:

Azt hiszik, hogy Esterházy Pétert bárki is olvassa egy szűk belterjes szubkultúrán kívül? Ugyan már!

Bayer ezzel szemben azt mondja, egyetemistaként Esterházy-idézetekkel beszélgettek egymással, mert a Termelési-regény vagy a Bevezetés a szépirodalomba ugyanúgy hozzátartozott az életükhöz, mint Bereményi Géza vagy Cseh Tamás, csak "azóta elmúlt" – tette hozzá nevetve.

Biztos benne, hogy Esterházy számos olyan "dolgozatot" tett le az asztalra, amely meg sem üti azt a mércét, amellyel indult, csak mivel ő bekerült a kánonba, már nagyjából azt írt, amit akart, mert mindenki kötelességszerűen hasra esett "az ő fantasztikus művészete előtt". Máshogy mondva:

feltehetően nincs a világon egyetlen dolog sem, amiben egyetértenék Spiró Györggyel, és bizonyos megnyilvánulásait kifejezett gazemberségnek tartom, de ettől még Spiró zseni.

Ahogy néha Nádas Pétertől is falra mászik, de az Egy családregény vége szerinte zseniális mű. Alföldi Róbert színész-rendező szerinte hazudik, mikor cenzuráról és elnyomásról beszél.

Ha valahol cenzúra van egyébként, akkor az egyetlen helyen működik: ma a jobboldali, polgári értelmiségiek és művészek gyakorolnak öncenzúrát saját magukon, mert gyávák és félnek.

Szerinte Prőhle Gergely "rohadtul nem érdemli meg", hogy olyan vehemenciával írjanak róla, mint ahogy azt Szakács Árpád tette, de Ókovács Szilveszter sem érdemli meg, hogy ostorozzák. Prőhle Gergelyt időközben Kásler Miklós miniszter menesztette a Petőfi Irodalmi Múzeum éléről.