Hont András: Államvédelmi Tahóság

Kikopott az emlékek közül az a néhány év, amelyik a Fidesz hatalomra kerülését megelőzte. Ha rémlik is valami, úgy egy szétesett, kétségbeesetten vergődő kormány, valamint egy magabiztosan a célja felé törő, reményt és aggodalmat egyaránt ébresztő Orbán Viktor képe sejlik föl. Ám ez már a végeredmény-közeli állapot, ahhoz, hogy odajussunk, történnie kellett egy s másnak. A Fidesz például két dologgal töltötte az időt: ígérgetéssel és – akár az alkotmányos rend kikezdése árán is – a kormány legitimációjának aláásásával.

Ma kereken tíz esztendeje annak, amikor ez a két tevékenység egy végzetes pillanatban összeért. A 2008. március 9-én megrendezett, „szociálisnak” keresztelt, háromkérdéses népszavazás azért volt végzetes, mert a politikai vitákból jó időre száműzte az észszerűséget, az elemi összefüggésekre hivatkozást, és súlyos sebet ejtett a közjogi berendezkedésen is.

Igazából ki sem lehetett volna írni: a máig megőrzött rendelkezés alapján nem lehet országos népszavazást tartani a költségvetésről. Az Alkotmánybíróság többségi álláspontja szerint azonban a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj nem közvetlenül a költségvetési törvényt érinti, mert külön jogszabályok rendelkeznek róluk. Természetesen semmiféle alapelv nem tiltja, hogy az állam pénzügyeiről közvetlenül a nép döntsön, ám akkor ezt úgy kéne megtennie, ahogy egy módosító indítvány nyújtanak be: meg kell jelölni a javasolt kiadás fedezetét, vagy hogy a törölni javasolt bevétel (itt éppen erről volt szó) milyen állami feladat elmaradását eredményezi. Éppen azért szokták kizárni a referendumok tárgyai közül, mert sok millió választó nem tud összeállítani egy büdzsét. Amely viszont – ahogy arra az ítélethez fűzött különvélemények is rámutattak – nem szűkíthető a költségvetési törvényre, hiszen bevételeit más jogszabályok teremtik meg.

A Fidesz–AB-tandem azonban nem csupán a jogi-pénzügyi renden ütött jókora léket, de a józan észen is. Sikerült szabadjára engedni a politikai infantilizmust. Az AB-döntés után az egyik vezető fideszes úgy lelkendezett, hogy amit addig az emberekre akartak terhelni, azt a népszavazás után megint az államnak kell majd állnia. Nyilván csak eggyel kell továbbgondolni ezt annak belátásához, hogy amit az állam áll, annak költségeit meg kénytelen az emberekre terhelni. Ez a logikai láncolat már akkor is túl bonyolultnak számított, a népszavazási kampányt olyan tömör okosságok kísérték, mint például hogy az egészségügy nem üzlet. Holott ha nem lehetne vele pénzt keresni, akkor senki sem menne orvosnak, patikusnak, gyógyszer- és műszergyártónak, és még az előtt meghalna mindenki, mielőtt bekerülne az ingyenes felsőoktatásba.

Egyelőre azonban még élünk, és a 2008-as történések sokat jeleztek előre abból, hogy mire számíthatunk kormányváltást, pláne alkotmányozó többséget eredményező fordulatot követően. A Fidesznek teljesen érthető okokból helyre kellett állítania az Országgyűlés általa megtépázott szuverenitását. Amennyiben ugyanis a parlament felel – márpedig képviseleti demokráciában az felel – a közfeladatokhoz rendelt összegek megállapításáért, lehetőségének kell lennie a források előteremtésére is, azaz kötelezhesse a közösség tagjait a szükséges összegek megfizetésére. Csakhogy éppen a Fidesz volt az, amelyik mintát adott, hogy miként kell demagóg kezdeményezésekkel szétzilálni az ellenfél programját.

Az új kormánytöbbség ezért ellentmondást nem tűrően lépett föl: nemhogy a nép hatóköréből, de az alkotmányossági kontroll alól is kivonta a költségvetési ügyeket, egyetlen mozdulattal megszüntetve a jogrend egységét, lehetővé téve a személyre szabott jogalkotást, és azonosítva a jogot a kormányzati akarattal. Ez a törvényhozási bicepszmutogatás azóta is jellemzi a kurzust, ahogy a mindent átható cinizmus is. Hiába nevezte Orbán alkotmányos népítéletnek az akkori döntést, hatalmon úgy változtattak az eljárási szabályokon, hogy szinte lehetetlen népszavazást kezdeményezni, s ha mégse volna reménytelen az indítvány sorsa, akkor verőlegények fenyegető jelenléte óvja a betolakodóktól a rezsim akadálytalan működését.

A népszavazás intézménye még mindig jobban járt azonban, mint az emberi beszéd, amelyet meg kellett fosztani értelmétől, hogy a szembesítés elkerülhető legyen. A Fidesz ugyanis azon az alapon tartotta illegitimnek a Gyurcsány Ferenc vezette koalíciót, hogy az mást mondott a kampányban, és más intézkedési csomagot jelentett be a választást követően. De a Fidesz is azzal nézett szembe, hogy nyílt vagy sugallt ígéretei betarthatatlanok, s hogy erről ne lehessen beszélni, kiragadta a kommunikációt az emberek közti értelmezési tartományból. Sokévnyi tartalmatlan handabandázás után ott tartunk, hogy a képviselő fújja a jászindulót, a miniszter összehord tücsköt-bogarat, plakátokon éppen az ENSZ-t állítjuk meg, az állampénzen fenntartott propagandamédia pedig gyaláz és rágalmaz válogatás nélkül mindenkit, aki veszélyes vagy csak kellemetlen lehet az uralmon lévőknek.

A Fidesz 1988 tavaszán alakult meg a demokratikus fiatalság gyűjtőszervezeteként. Először kormányra 1998 tavaszán került a polgári Magyarország programjával. 2008 tavaszán győzelemre segítette a gátlástalan populizmust, és de facto visszaszerezte a hatalmat. Most 2018 tavaszát írjuk...

HONT ANDRÁS

a HVG munkatársa

A borítóképen azok a rohamrendőrök láthatóak, akiket március 9-én este vezényeltek ki, miután a népszavazás eredményére ismét tüntetők gyülekeztek a Kossuth téren.