Emészthetetlen

Kóros szorulásban szenved az egészségpolitika: több mint másfél évtizede képtelen keresztülnyomni a szervezett, országos vastagbélszűrést. Emiatt Magyarország még sokáig a vastagbéldaganat okozta halálozási lista sereghajtója marad. A sokszor megígért, ám csendben elmulasztott szűrési kezdetet legutóbb 2017 végére prognosztizálta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere. Pedig volna mit tenni, hiszen évente átlagosan 13 ezer új beteget diagnosztizálnak a vastagbél és a végbél rosszindulatú daganatával. A túlélési arányról Magyarország nem szolgáltat adatot, így csak tippelni lehet, hogy a betegek fele nem éri meg az onkológiai diagnózistól számított öt évet. Ez nagyjából azt jelenti, hogy évente 6-7 ezer vastag- és végbél- (szakszóval: kolorektális) daganatos beteget veszít el az egészségügy.

Az már biztosra vehető, hogy 2018 nyara előtt nem kezdődik el a leginkább veszélyeztetett, 50–70 éves korosztály tervbe vett szűrése. Az Országos Közegészségügyi Intézet február 27-én jelentette meg felhívását, amelyben 300 ezer darab szűrési kitre (felszerelésre) és a székletvérvizsgálatokhoz szükséges reagensek szállítására keres vállalkozót – március végi jelentkezési határidővel. Ha a közbeszerzés sikerrel zárul, akkor két hónap alatt kell az első szállítmányt célba juttatni. Ez a program legkevésbé neuralgikus része. Nagyobb gondot jelent a megfelelő kommunikáció, a meggyőzés, a felvilágosítás hiánya. A 2001-ben bevezetett emlőszűrés és a 2004 óta folyó szervezett méhnyakszűrés sem hozott átütő közönségsikert: a mammográfiára invitáltak alig több mint 40 százaléka megy el vizsgálatra, az utóbbi lehetőséggel pedig nagyjából minden harmadik meghívott élt. A nemzetközi szakmai ajánlások a 70 százalékos részvételi arányt tartják elérendő célnak.

Nem mutattak nagyobb hajlandóságot azok sem, akiket az utóbbi években egy-egy városban, kerületben vagy megyében indított vastagbélszűrési pilotprogram során invitáltak szűrésre. A behívottak fele ment el háziorvosához, és csak valamivel több, mint 40 százalék küldte laborvizsgálatra a szűréshez szükséges székletmintát. A megvizsgált minták 8–13 százalékában detektálnak humán eredetű, tehát nem az elfogyasztott húsokból származó vért. Mivel az emésztőszerv különböző elváltozásai – például a fekély, az aranyér, a jóindulatú bélpolip – is okozhatnak vérzést, a pozitív leletet produkálókat további vizsgálatokra kell küldeni. Ebben a körben statisztikai becslések szerint 5–10 százalékban derülhet fény rosszindulatú daganatra. Csakhogy a további vizsgálatokra kvalifikáltak felének inába száll a bátorsága, netán számol betegségének számára teljesíthetetlen anyagi vonzataival, és nem megy el a szűrés következő állomására.

Az első Orbán-kormány egészségügyi minisztere, Mikola István nemzeti egészségügyi programja 2001-ben azt a célt jelölte meg, hogy a kolorektális daganatok okozta halálozást a szervezett szűrés révén 2010-ig 10 százalékkal csökkentik. A programot a kormányváltás sem söpörte le az asztalról: 2003-ban az Országgyűlés a szűrés megszervezéséről határozott, amivel 2012-ig a halálozás 20 százalékos csökkentését kellett volna elérni. 2008-ig több pilotprogram is befejeződött, és már az országos kiterjesztéséről kellett volna dönteni, amikor heves szakmai össztűz zúdult az akkori kormányzatra. Elsősorban a gasztroenterológusok és a sebészek álltak elő azzal, hogy az első lépés nem a székletvérszűrés, hanem a vastagbéltükrözés, az úgynevezett kolonoszkópia. Egy évig tartó vita után megszületett ugyan a szakmai konszenzus, hogy mégis az olcsóbb, egyszerűbb laborvizsgálat legyen az első, és csak a betegség gyanúja esetén következzen a nem éppen kellemes béltükrözés, az operatív megvalósítás lényegében lekerült a napirendről. Olyannyira, hogy 2010-ben az „egészségügy megmentésére” írt Semmelweis-terv szót sem ejtett róla. Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár inkább az olcsón és egyszerűen kivitelezhető népegészségügyi termékadóra, a dohányzási tilalom kiterjesztésére koncentrált.

Tavaly felszámolták az Országos Tisztifőorvosi Hivatalt, ahol az országos szűrések megszervezésének a szakértői dolgoztak. Ők mára szétszéledtek, helyükre újoncok kerültek. Eközben ketyeg az óra: 2016 márciusa óta 6,5 milliárd forint uniós pénz vár a „szűréssel megelőzhető halálozás csökkentésére”. A program időtartamának fele már eltelt, ám számos kérdés máig tisztázatlan. Jóllehet két év alatt az 50–70 év közötti korosztályba sorolt 2,5 millió személyt szűrni kellene, az uniós projektben csak 300 ezer fő szűrésével kalkulálnak. Korántsem biztos, hogy a háziorvosok mindegyike hajlandó lesz elvállalni páciensei győzködését, felvilágosítását, és azt, hogy baj esetén útbaigazítja őket – hiszen máig tisztázatlan, mekkora többletjavadalmazásra számíthatnak.

Ma hónapokat kell várakoznia kolonoszkópiára annak, aki saját kérésére vagy orvosa tanácsára aláveti magát a laborvizsgálatnak, és székletvértesztje pozitív lett. Ha a célba vett teljes korcsoport 70 százaléka elmenne szűrésre, abból az következne, hogy a jelenleg évi 95 ezer kolonoszkópiát további 44 ezer páciens vizsgálatával kellene megtoldani. Csakhogy a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő jelenleg alig valamivel több, mint 8 ezer forintot térít egy ilyen vizsgálatért, amely a magánszektorban 60–80 ezer forintos tarifával fut. Így hiába kerültek az elmúlt hónapokban korszerű kolonoszkópos eszközök a rendelőkbe és kórházakba, az orvosok délutánonként inkább a magánrendelőkben dolgoznak. Akik pedig tehetik, inkább megfizetik a soron kívüli vizsgálatot.

GÁTI JÚLIA