szerző:
Szakszon Réka

Keresztülszeli a várost, természeti és kulturális érték, mégis alig hasznosulnak közösségi térként a Duna és a két rakpart nyújtotta páratlan lehetőségek.

Hidroplánállomás üzemelt 1923 és 1926 közt a Szent Gellért térnél, a budai alsó rakparton – a vízen parkoló repülőgépek a Balatonra és Bécsbe indultak, de budapesti sétarepüléseket is tartottak. A bécsi mintára épült uszálystrandok, a Duna vizéből lekerített medencék egészen a XX. század közepéig népszerűek voltak a tömegek körében is, akik nem engedhették meg maguknak, hogy a drágább gyógyfürdőkbe járjanak.

A második világháború után – többek közt a  folyóvíz egyre szennyezettebbé válása miatt – nem építették újjá az elpusztult strandlétesítményeket. Hozzátartoztak a dunai városképhez a rakpart lépcsőin kuporogva kapásra váró horgászok és a piaci forgatag is. Archív fényképekről, régi történetekből kiderül, hogy a Duna-part a múltban fontos szerepet játszott az itt lakók életében. A mai belvárosi Duna-szakaszt és az autókkal zsúfolt rakpartokat látva nehéz elképzelni, hogy alig száz éve a helyiek közösségi térként használták a folyópartot.

Egy férfi horgászik a Duna-parton, háttérben a Petőfi híd 2017. szeptember 11-én.
©

A világ kevés fővárosa dicsekedhet olyan adottságokkal, mint Budapest, ahol ennyire meghatározó a várost kettészelő folyó, mégsem aknázzák ki a Duna nyújtotta lehetőségeket. Felületesen nézve úgy tűnhet, mintha a két Duna-part fejlesztése az utóbbi években a városvezetés célkitűzése lenne, ám a dolgok mélyére ásva kevés a tényleges változás. A Margitsziget rekonstrukcióját, a pesti oldalon az Árpád híd és a Margit híd között 2017-ben elkészült Moszkva sétányt a sok szempontból vitatott tavalyi budapesti vizes-világbajnokság kényszerítette ki. Az észak-pesti rakparti sétánynál nehezebb ügy a belvárosi szakaszok felújítása és fejlesztése, ahol kormányzati, befektetői és civil érdekek ütköznek, meg persze a forgalomszabályozás is bonyolítja a helyzetet.

A Fővárosi Önkormányzat három éve írta ki a Rak-Park pályázatot a Kossuth tértől a Fővám térig tartó szakasz rendezésére. A nyertes a Korzó Tervezési Stúdió volt csakúgy, mint a tavaly a budai oldalra meghirdetett Duna-Buda tervpályázat esetében, amely négy kiemelt terület (az Árpád fejedelem útja és a Slachta Margit rakpart közti szakasz, a Zsigmond tértől a Margit híd budai hídfőjéig, a Bem József tér és a Fő utca, Lágymányos) kis léptékű, összefüggő átalakítását célozta meg. Az utóbbira két pályamű érkezett, amelyek a fenti helyszíneken található zöldterületek rendezését, a gyalogos- és kerékpáros-felületek növelését állították középpontba, valamint a budai tereket és a folyót kapcsolnák össze. Ezek kombinációjából indul majd a tervezési munka, ha sikerül megállapodni és aláírni a szerződést. A pesti rakparti rész tervei közben elkészültek, most az engedélyeztetési fázisban tart a projekt, amelynek a kiírás szerint már 2016 végén le kellett volna zárulnia. A késlekedés aligha meglepő: az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a rakpartok hasznosításáról időről időre pályázatokat írnak ki, győzteseket hirdetnek, ám a kivitelezés végül elmarad, jobb esetben az eredeti elképzeléseknek a töredéke valósul meg.

©

Amíg a fővárosi és a kormányzati szerveknél lassú és nehézkes a folyamat, a civil szervezetek és gerillaakciók eredményesebbek lehetnek. Jó példa erre a Szabadság híd esete, amit 2016 nyarán felújítás miatt lezártak az autóforgalom elől, fiatalok pedig elkezdték használni a Duna felett kialakult teret. Az alulról szerveződő akció olyan sikeresnek bizonyult, hogy az idei velencei építészeti biennálén a spontán térfoglalásról megemlékező kiállítás képviseli Magyarországot, és július közepétől augusztus elejéig négy nyári hétvégén ismét lezárták a hidat.

A civil szervezetek és az önkormányzatok kialakuló együttműködését példázza a Bálna és a Petőfi híd között elterülő Nehru Part. A Fővárosi Önkormányzat Tér_Köz pályázatán nyert a Duna-partok felértékelésén dolgozó Valyo (Város és Folyó) Egyesület, amely 2010 óta szervez figyelemfelkeltő és közösségépítő akciókat a Duna mentén, és a legismertebb szakmai-civil szervezetté vált a Duna körüli társadalmi diskurzusban. A park 2016 őszén készült el: a parton egy zöldövezeti sávot hoztak létre, köztéri bútorokkal, a Petőfi híd alatti sötét, zajos részen pedig fedett gördeszkapályát alakítottak ki.

Folyóügyek

A Duna hasznosíthatóságára számtalan ötlet és kezdeményezés született az utóbbi időben fiatalok részéről. A MOME Építészeti Intézetének három diákja nemrég második lett egy indonéz építészeti fesztiválon Thermal point nevű projektjével. Elképzelésük szerint a Lukács gyógyfürdő egyik kifolyójának geotermikus energiáját használva fűtenének fel egy arra épített melegedőt. Az alapötletet egy gerillaakció adta: a Budapesti Műszaki Egyetemen, az S39 Hybrid Design Manufaktúra szervezésében évek óta BETON kurzusokat és workshopokat tartanak, amelyek keretében a beton kreatív felhasználásával ismertetik meg a hallgatókat. Tavaly a Valyóval együttműködésben készült el Kifolyó projektjük. A Gellért fürdő termálvizes csatornájára építettek jakuzzit, mászófalat, grillezőt, sőt még méretes sakktábla és kutyaitató is helyet kapott a budai alsó rakparton, a Gellért tér alatt. Amíg a Valyo projektjei szélesebb közönséghez szólnak, a termálvízre épített ötleteknél és megvalósult projekteknél kérdés, hogy kiket tudnak megszólítani. A Kifolyó egyelőre nem lett rendszeres találkozóhely, a szabadon látogatható fűtött teret pedig, ha sikerül megvalósítani, valószínűleg rövid időn belül hajléktalanok vennék birtokba.

„Nem egyszerű az önkormányzatokkal együttműködni. Nehézkesebbek, és sokféle érdek, a politika mellett a gazdasági szereplők jelenléte mozgatja őket, a végeredmény mégis sikertörténet” – emlékezik vissza a közös munkára Tömör Miklós, a Valyo projektvezetője. Szerinte a városfejlesztés ideális menete az, ha előbb feltérképezik a helyszínt, majd ideiglenes dolgokat helyeznek el, programokat szerveznek, és a tapasztalatokat leszűrve épül fel valami maradandó. Ezzel a módszerrel kísérleteztek 2011-től a Valyo Parton is, a Lánchíd tövében, amit fokozatosan vettek birtokba az emberek, és azóta egy szórakozóhely is nyílt ott. „Az jó dolog, ha egy gazdasági szereplő észreveszi a térben rejlő lehetőséget, de nem mindig azt képviseli, amit mi szerettünk volna. A vendéglátóegység ugyanis ráépült a térre, és ezzel, ahelyett, hogy bárki használhatná, csak a fogyasztó vendégek számára elérhető.”

A Valyo Kikötőben. Idő van
©

A Valyo évek óta szervez kacsakődobó bajnokságot, épített már Duna-tanösvényeket, télen pedig mobilszaunát üzemeltet a Duna-parton. Az egyesület célja, hogy az elhanyagolt köztereket alacsony költségvetésű, kísérleti megoldásokkal keltsék életre. Ezek mentén kezdtek bele legújabb köztérfejlesztési projektjükbe, amelynek eredményeként április végén a Rákóczi híd melletti hatezer négyzetméteres, elhagyatott kikötőterületen meg is nyílt a Valyo Kikötő. Napközben jógával, gyermek- és sportprogramokkal és a Capa Központ mobil kiállításával várják a látogatókat, este színházi előadásokat, koncerteket, filmvetítéseket szerveznek – mindezt a Duna közvetlen közelében.

A kezdeményezés egyre népszerűbb, sokak szerint „Az idei nyár legjobb budapesti szabadtéri helyszíne” címre is jó eséllyel pályázhat. „Itt lelassul az idő, egy olyan közösségi tér jött létre, ahol a melletted lévő vadidegenhez is könnyen kapcsolódhatsz” – a látogatók véleményében hangsúlyos a közösség és a természetközeliség fontossága. Szeptember végén zár a Valyo Kikötő – a szezon végén vizsgázik majd az új Duna-parti helyszín, és kiderül, hogy lesz-e folytatás.

Részecskék

A folyóhoz való kapcsolódás jó kiindulópont a kulturális programoknál, ezzel a kultúrakedvelők érdeklődését is fel lehet kelteni. A Dunapest összművészeti fesztiválon augusztus 31. és szeptember 2. között a folyó mentén számtalan helyszínen mutatják be a fellépők, mit jelent számukra a Duna. Város és víz témára készültek 2016-ban a Színes Város Budapest Fesztivál tűzfalfestményei, amelyek azóta is láthatók az utcákon. „Jó lenne, ha úgy lehetne közelebb menni a Dunához, hogy ne érezzem azt, bármelyik pillanatban a vízbe zuhanhatok” – vetette fel Nádudvardi Noémi, a Színes Város Budapest Fesztivál kurátora, majd hozzátette: „Kis részeket kellene kialakítani, hogy az emberek szívesen járjanak le a Duna-partra, különben egy markáns és meghatározó eleme tűnik el Budapestnek.”

SZAKSZON RÉKA

A cikk a HVG 2018/30. számában jelent meg.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.