A demokráciákról általában úgy gondolják, puccsok, forradalmak és fegyverropogás közepette szűnnek meg. Manapság azonban sokkal valószínűbb, hogy lassan fojtják meg őket – mindezt úgy, hogy látszólag a nép nevében teszik. Ezzel kezdődik az Economist legfrissebb vezércikke.

Majd rögtön a második bekezdésben azt írják:

vegyük például Magyarországot, ahol a Fidesz, az uralkodó párt a parlamenti többségét felhasználva foglalt el független hatóságokat, hajtotta uralma alá az üzleti életet, írt át szabályokat, irányítja az igazságszolgáltatást, vásárolta fel a sajtót és manipulálja a közvéleményt.

Formailag Magyarország egy virágzó demokrácia, de lélekben egy egypárti állam – így összegez az Economist vezércikke. Majd sorra veszik a populisták európai és világpolitikai jelenlétét.

Egy másik írásának már a címe is az, hogy „hogyan üresítette ki Orbán a magyar demokráciát”.

Ebben a cikkében az Economist Bruce Springsteenről, Montesquieuről és James Madisonról ír, illetve arról, hogy a hatalmi ágak szétválasztása évszázadok óta elfogadott, az abszolút hatalom elkerülését pedig úgy oldják meg hosszú ideje, hogy a különböző kormányzati ágak bizonyos fokú hatalommal bírtak egymás felett. Ez egyértelműen bizonyos fokú súrlódáshoz vezet, de ez hozzátartozik a demokráciához.

Orbán Viktornak azonban más ötletei voltak – írják.

Viták helyett ő és a Fidesz az elmúlt kilenc évben igyekeztek egy kézbe terelni a hatalmi ágakat, a törvényhozást, a végrehajtást és az igazságszolgáltatást. Mindezt pedig Orbán a Nemzeti Együttműködés Rendszerének és illiberális demokráciának nevezi.

A két cikket ITT és ITT éri el.