Több ezren tüntettek a Kossuth téren a homofóbtörvény ellen hétfő este. A Propagandatörvény helyett elfogadást címmel, az Amnesty International Magyarország, a Budapest Pride, a Háttér Társaság, a Labrisz Leszbikus Egyesület, a Magyar Helsinki Bizottság, a Prizma Közösség, a Szivárványcsaládokért Alapítvány és a TASZ által szervezett eseményen Szekeres Zsolt, az első felszólaló elmondta: a kollégium, ahol tizenévesen lakott, nem volt biztonságos hely egy meleg fiúnak. "Zsolti buzi. Ő is csak egy kis búza. Ilyen és ehhez hasonló mondatok voltak részei a napi valóságomnak több éven keresztül. Féltem, hogy ha kiderül, amit már úgyis rám sütöttek, akkor mi lesz velem. Megvernek, kirúgnak? Ha kirúgnak, hogy mondom el otthon, amikor még nem mertem elmondani a családom nagy részének? Sokáig sötét helyen voltam, magányosan, éreztem, hogy valami más bennem, mint a többiekben. De a többiek közül is sokan ugyanezen a sötét, magányos helyen voltak, ahol a fizikai és verbális bántalmazás elkövetői bántották őket. Ezek a szörnyetegek sosem mennek el. Ma itt ülnek mögöttem az Országházban. Én pedig itt vagyok. Közel a szörnyekhez, mint voltam, egész életemben. Itt állok előttetek, veletek, mert nincs hova hátrálnunk" - fogalmazott.

A Magyar Helsinki Bizottság koordinátora hozzátette: nincs hova hátrálniuk akkor, amikor a létezésüket propagandának, ártalmasnak, a megbocsáthatlan gyermekbántalmazással akarják egyenértékűvé tenni. "De ti, akik mögöttem erről beszéltek, tévedtek. Igen, a gyerekeket meg kell védeni, de tőletek kell megvédeni. Tőletek, akik beálltak a bántalmazók, a kiszolgáltatott, szorongó, magányos gyerekeket ütők és rúgók sorába. A bántalmazásotok pedig nem marad következmények nélkül. Azok a felnőttek, akik belőlük lesznek, az a következmény. Az ő életük a mi életünk.

Kedves fideszesek! A gyereketek, testvéretek, unokátok élete, félelme, szégyene és elmenekülése, ez a következmény.

(...) Lássatok tisztán! A melegek és a transzok üldözése nem csak minket bánt, hanem mindenkit, aki ebben az országban él, a társadalom alapvető szövetét szakítja szét a gyűlölet. A kapaszkodókat akarja most betiltani a kormány. Ma itt vagyunk, mert itt kell lennünk, de a tüntetés után következik csak az igazi ellenállás."

Reviczky Zsolt

Lászlóffy Juli, a Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ szekciójától úgy fogalmazott: jó látni, hogy ennyien jöttek a tüntetésre, ugyanakkor szomorú, hogy pont azok nincsenek itt, akiknek hallania kellene ezeket a beszédeket. "Pszichológusként hiszem azt, hogy a kapcsolat, a kapcsolódás segít az érzékenyítésben" - mondta. Hozzátette, hogy tegnap levelet írt a módosítást benyújtó Selmeczi Gabriellának, aki korábban családi barátjuk volt, és akihez gyerekként őszintén kapcsolódott, mert egy elfogadó felnőttként tekintett rá, a jelenlétében biztonságban érezhette magát. "Ma már ez sajnos nem lenne így. Pszichológusként nem engedhetjük meg, hogy ne politizáljunk, hiszen a rendelő ajtajában nem áll meg a heteronormativitás, a patriarchátus és a társas közeg homofóbiája sem. Nap mint nap látom, hogy az LMBTQ-emberek hogyan próbálnak megküzdeni az őket ért incidensekkel, és hogy ezek a külső hatások milyen pszichés károkat tudnak okozni. 16-25 év között a második leggyakoribb halálok az öngyilkosság, az LMBTQ-fiatalok pedig különösen veszélyeztetett csoportnak számítanak, és nem a melegségük miatt, hanem azért, amit a kirekesztettség tesz velük."

Lászlóffy Juli egy pszichodráma-csoportból származó élményét is elmesélte, ahol mindenki felállította a saját életútját. Elmondta, hogy az egyik csoporttag őt tette be az egyik állomásnak. Letérdelt, és azt mondta, ugorj, elkaplak. "Én ilyen pszichológus és anya szeretnék lenni, ahol biztonságos védőhálóba lehet megérkezni. Egy olyan országot szeretnék, ahol bátran ugorhatunk, mert biztosak lehetünk abban, hogy nem esik bántódásunk" - fogalmazott.

A harmadik felszólaló Erdős Erik Robin volt, a Prizma Transznemű Közösség szervezője elmondta, a tavaly megszavazott törvény miatt nem tudott hivatalosan nemet és nevet változtatni a papírjain, és rengetegen élnek még így. "Amit most tenni akarnak, az az LMBTQ-fiatalok számára az életbevágó segítség megtagadása. Megtagadni, hogy megtudják, nincsenek egyedül, hogy van helyük a világban, hogy vannak emberek, akik értik és támogatják őket. A tájékoztatásnak igenis helye van az iskolában. Az iskola az életre kell neveljen, ahol léteznek LMBTQ-emberek, akik szintén dolgoznak, szeretnek, adót fizetnek egy közös hazában, mert az a miénk. A kormánynak nem kell attól tartania, hogy egyetlen heteró ember is bemelegedik attól, hogy szakszerű módon hall az LMBTQ-emberekről. Attól viszont még inkább félnie kellene, hogy a gyerekeket kirekesztik, mert még több ember lesz depressziós és öngyilkos. Egyenlőséget! Senki sincsen egyedül. Mi nem vagyunk pedofilok, nem egy ideológia, eszme vagyunk. Nem politikai kérdés. Mi is emberek vagyunk, ahogy mindenki más, és békében szeretnénk élni ebben az országban."

Reviczky Zsolt

Székely Kriszta rendező volt a negyedik felszólaló, aki elmondta, felnőni nem könnyű, és ezen belül is különösen nehéz időszak a gyermekkort a felnőttséggel összekötő serdülőkor. "Nehéz megbarátkozni a testünkkel, váratlan tempóban növekednek különböző testrészeink, míg a többi alig akar hozzánőni" - mondta. Elmesélte, hogy az iskolában hálásan kapcsolódtak az összes olyan tanárhoz, aki a valóságról tanította őket. "A többinek a nevére sem emlékszem. Megkönnyítette volna a dolgunkat, ha azon az osztályfőnöki órán, amikor a szexuális felvilágosítás volt, elmondta volna valaki, hogy nemhogy heteró van és homoszexuális van, hanem, hogy a szexualitás gyönyörű. Egész életünkben velünk van, változik. Nagyszerű lett volna, ha ahelyett, hogy férfi és női nemi szerveket nézünk, inkább kurzust tartottak volna arról, hogy két ember között a szex bizalmon, figyelmen, kommunikáción alapszik. Hogy az ember gyönyörű, természetes lény, és van, aki nemétől függetlenül férfiakat vagy nőket talál vonzónak, és van, aki mindkettőt, mert mi megszülettünk ide, meg is fogunk halni, de a két pont között a boldogságot keressük."

Székely elmondta, semmi nem hangzott el ezen az órán arról, hogyan védje meg magát a felnőtt, nős férfiak szexuális zaklatásától, pedig ezzel találkozott, sokszor és közelről. Viszont egyetlen leszbikus nő sem próbálta meg kihasználni a fiatalkorából adódó kiszolgáltatottságát. "A demokratikus állam azért van, hogy megkönnyítse az utunkat, nem azért, hogy elfedje a valóságot, hogy félrevezessen, egyszóval, hogy kibasszon velünk. Meleg serdülőként nem nagyon volt kapaszkodóm, nem volt kiben bíznom, szorongtam, hordoztam egy titkot, és próbáltam olyna lenni, mint a legmenőbb lány az osztályban. Aztán egy nap Dallast néztem, ahol Lucy megkérdezte a mellette ülő fiút, mi a baj. Erre azt mondta, 'nem fog menni, mert homoszexuális vagyok'. Erre a lány odament, megölelte és azt mondta, semmi baj. Megkérdeztem a felnőtteket, mi az a homoszexuális. Azt mondták, az, amikor az ember a saját neméhez vonzódik. Éreztem, ahogy a mellkasomban felszakad a szorongás. Annak, ami vagyok, van neve. Tehát vagyok. Lázasan ízlelgettem a szót, homoszexuális. Nem a legszebb szó, de legalább van. És Lucy azt mondta, nem lesz semmi baj. Köszönöm."

Reviczky Zsolt

Pál Marci, a Családazcsalád-kampány egyik alapítója következett Székely Kriszta után, aki a kampány mottóját kezdte el skandálni. Mint elmondta, a hivatalos adatok szerint Magyarországon közel ezer szivárványcsalád él, de szerintük a valóságban ennél jóval többen vannak. "Egyre többen tervezik a gyerekvállalást. A szivárványcsaládok azt kérik, hagyják békén a gyerekeiket." Pál Marci hozzátette, a törvényjavaslat veszélyes, mert a fiatalok nem tanulhatnak a másságról, vagy arról, hogy nincsenek egyedül. "Én szerencsés vagyok, elfogadó családban nőttem fel, apukám is itt van valahol a tömegben. Apu, hol vagy? Hosszú ideig így sem mertem elmondani, hogy meleg vagyok. Akinek először elmondtam, az osztályfőnököm volt. Azt remélem, ő is itt van a tömegben. A törvényjavaslat gonosz, mert betiltja azokat a mesekönyveket, amelyek nagyon sok családnak jelentettek katartikus élményt. Rólunk eddig nem szóltak ilyen könyvek. Senkinek nem kötelező egy ilyen olvasmány. Szerintünk ezt is jelenti a szabadság. Hogy ott hagyhassuk, amihez nincs kedvünk" - tette hozzá.

"A létezésünk nem propaganda. Ha beszélünk a minket érő joghátrányról, az sem propaganda. Ha kiadunk egy gyerekeinknek szóló mesekönyvet, az sem propaganda. A Családazcsalád-kampány motorja néhány kisgyerekes család. Amikor elindultunk, csak azt tudtuk, hogy mindent meg akarunk tenni azért, hogy a gyerekeink egy elfogadóbb országban nőjjenek fel. Torokszorító volt látni, hogy mennyien állnak a kampány mögött. A kampány megmutatta, hogy Magyarország sokkal elfogadóbb hely, mint gondolnánk, és megüzente a szivárványcsaládoknak, hogy nem vagyunk egyedül. Megyünk tovább. Nem hagyjuk abba. Maradunk és dolgozunk tovább. Azt kérjük a kormánytól, hagyják békében élni a gyerekeket, a szivárványcsaládokat. Mert tudják: a család az család."

Reviczky Zsolt

A tüntetésre rengetegen érkeztek táblákkal, többek között ilyen feliratokkal:

• "Lehet, hogy a fiad is itt van"
• "A valóságot nem lehet betiltani"
• "A szerelem mindenkié"
• "A fiamra azért még ránézhetek?"

A szervezők a beszédek végén arra kérték a demonstrálókat, hogy menjenek békében haza, de írjanak az LMBTQ-ismerősöknek és mutassák ki, hogy szolidárisak velük. "Ezt a támogatást nem elég csak feléjük kommunikálni, nyilvánosan is ki kell fejezni. Ha valamikor szóba kerül a téma, senki ne féljen elmondani, miért elfogadhatatlan ez a gonosz törvényjavaslat" - mondták, majd a tömeg skandálni kezdte, hogy "nem hagyjuk, nem hagyjuk". A szervezők közölték, hogy Magyarországon és külföldön is minden eszközt bevetnek annak érdekében, hogy megsemmisítsék ezt a törvényt, amennyiben hatályba lép. A törvényjavaslatról kedden szavaz az Országgyűlés.

Mint arról korábban beszámoltunk, a pedofíliaellenes jogszabály-tervezet módosítója összemossa a nemi identitást a pedofíliával: az egyik pontja korlátozná a nemváltoztatás vagy homoszexualitás megjelenítését és népszerűsítését, továbbá tilos lenne ilyen reklámokat elérhetővé tenni a 18 év alattiaknak.

A hétfő esti tüntetés szervezői szerint a kormánypárti képviselők olyan kirekesztő és gyűlöletkeltő javaslatokat nyújtottak be, amelyek célja, hogy teljesen eltüntessék az LMBTQI embereket a nyilvánosságból, és betiltsák azokat a létfontosságú iskolai programokat, amelyek egyrészt segítenek a fiataloknak abban, hogy információkhoz és támogatáshoz jussanak, másrészt elfogadóbb és mindenki számára biztonságosabb környezetet garantálnak. Hétfő este a demonstrálók az ellen is tiltakoznak, hogy a kormány "ezzel a javaslattal igyekszik egybemosni gyerekekkel szemben elkövetett, megbocsáthatatlan bűnöket elkövetőket az LMBTQI közösség tagjaival".

A szervezők közölték, hogy politikai pártok csak akkor vehetnek részt zászlókkal és molinókkal a tüntetésen, ha előtte nyilvánosan ígéretet tesznek arra, hogy a keddi, parlamenti szavazást bojkottálják, vagy ha részt vesznek rajta, nemmel szavaznak. Hadházy Ákos, Szél Bernadett és Szabó Szabolcs független képviselők már közölték, hogy nem szavaznak. A DK szintén nem vesz részt szavazáson, a Momentum miniszterelnök-jelöltje, Fekete-Győr András később közleményben írta, hogy „bojkottálni kell az orosz mintájú melegellenes törvény szavazását”, a Párbeszéd egyelőre csak annyit közölt a Telexszel, hogy nem szavazzák meg a javaslatot, a Jobbik azonban kijelentette, hogy megszavazzák a törvénycsomagot.