"Szeretném felidézni előttetek a Lánchíd képét, amely összeköti ennek a városnak a két részét. Nem olvasztja őket eggyé, de összekapcsolja őket. Ilyeneknek kell lenniük a kapcsolatoknak miközöttünk. Mindig ha valaki be akarta kebelezni a másikat, az nem építő volt, hanem romboló, ahogyan az is, aki ki akarta rekeszteni a másikat, ahelyett, hogy befogadta volna" - mondta a pápa a zsidóság és a kereszténység viszonyáról, de egy szabadabban is értelmezhető hasonlattal. Beszédét szűk körben, az ökumenikus tanács és a zsidó közösségek képviselői előtt mondta el. Említette, hogy az antiszemitizmus veszélye még mindig itt lappang Európában, ezért a közös munka, a Lánchídhoz hasonlóan a láncsszemek szerepének betöltése a feladata zsidóknak és keresztényeknek is, ha a közös béke érdekében akarnak továbblépni.

Ferenc pápa idézett Radnóti Miklóst bori noteszében szereplő eclogáiból is és egy pár szót ejtett a költő előéletéről, zsidóságáról és katolicizmusáról. Radnóti és Rilke versei nyomán úgy fogalmazott, "csak akkor fog hinni nekünk a világ, ha a béke gyökereivé és az egység csíráivá válunk, mivel azt várják tőlünk, hogy belőlünk szökkenjen szárba a reménység".

A hvg.hu-nak sikerült elérnie a találkozón részt vettt Heiszler Andrást, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnökét. Heiszler elmondta, hogy a találkozón először rövid beszédet mondott Steinbach József református püspök, aztán Radnóti Zoltán főrabbi. Az elnök szerint az emelkedett hangulatú találkozó végén a pápa mindenkivel kezet fogott. A Mazsihisz a magyar zsidóság nevében ekkor adta át ajándékát, egy a tóraolvasásnál a szöveg követézéshez használt ezüstből készült kezet, amely a közös kincset, az Ószövetséget jelképezi, mindezt egy süttői mészkőből készült dobozban, ami pedig a közös szent város, Jeruzsálem jelképe.