Érthető a csalódottság az eddig Karácsony Gergelyt támogató pártoknál a visszalépése után. A főpolgármester miniszterelnök-jelölti kampányára százmilliók mentek el, és jó ötletnek is tűnt a jelölése: kevés logikusabb megoldás lett volna, mint hogy egy kompromisszumokra hajló, nem erőszakos politikus vezesse az ellenzéket. Amint egyre több jel mutatott azonban arra, hogy az embereknek nem pont ilyen jelöltre volt szükségük, Karácsony ugyanazt játszotta el, mint a 2018-as választások előtt: a környezete nyomásának engedve kezdett bele egy olyan ügybe, amelynek végigviteléhez nem volt elég eltökélt. A Karácsony-kampány kapkodó és élettelen ügyei pedig már csak hab voltak a tortán.

Akarsz miniszterelnök lenni? – kérdezte Karácsony Gergelytől Osváth Zsolt YouTuber még március közepén.

Dehogy akarok! – válaszolta Karácsony nevetve, vállat vonva.

Két hónappal később a főpolgármester bejelentette, versenybe száll az ellenzéki előválasztáson. Az ezt követő öt hónap során a főpolgármester mintha meggyőzte volna magát, hogy ő lesz az ellenzék közös nevezője, százmilliókat költöttek a kampányára, mégis, októberben órák leforgása alatt vált az asztalra csapó elvemberből Márki-Zay Péter szárnysegédévé.

A zöld-baloldali összefogás miniszterelnök-jelöltjének visszalépése után megnéztük, hol csúszhatott el a Karácsony-kampány.

Juhász István András

Hátország és ambíció nélkül

Alapvetően az az érzésem, hogy a f*szért hagytam magam rábeszélni erre miniszterelnök-jelöltségre, mert sokkal jobb lett volna, ha el sem kezdem.

Ez az idézet is - amely hangfelvétel formájában szivárgott ki - Karácsony Gergelytől származik, csak ez 2017-ből, amikor az akkor még zuglói polgármesterrel a következő évi parlamenti választásokon listavezetőként számolt az MSZP-P összefogás. Ő a szivárogtatás után azzal védekezett, a felvétel csak azt bizonyítja, hogy nem egóból vagy hataloméhségből, hanem felelősségtudatból csinálja, amit csinál.

Lehet, hogy Karácsony most is így érzi.

Reviczky Zsolt

„Nagyon becsülöm a döntést, amit meghozott, és megerősíti, hogy sem az ő részéről, sem az én részemről nem személyes ambíciókról van szó” – mondta múlt pénteken a Partizán kamerái előtt Márki-Zay Péter Karácsony Gergely visszalépéséről a főpolgármesterrel közösen adott interjújában. Karácsony pedig arról beszélt, hogy ő nem akarta a miniszterelnökséget eléggé ahhoz, hogy 2022-ben az ellenzéket győzelemre tudja vinni, pedig nagyon szeretné, ha Magyarországon változás lenne, pláne olyan politikával, amit ő képvisel.

A két Karácsony-kampány tehát nagyon hasonló helyzetből indult ki, a 2018-as szereplés mérsékelt sikerrel, 10 százalék elérésével zárult, de közben 2019-ben mégicsak főpolgármesterré választották Karácsonyt, így amikor láthatóvá vált, hogy 2022-re összefog az ellenzék, már logikus döntésnek tűnt, hogy ismét ő lesz az egyre zsugorodó MSZP-Párbeszéd és LMP reklámarca.

Reviczky Zsolt

A főpolgármester végül utolsóként szállt be a versenybe, és mintha mélyen azt gondolta volna, hogy 2022-ben az együtt öt százalékot is alig kitevő pártok embereként aligha fogja legyőzni Orbán Viktort. A pénzen nem múlott: ha csak a Facebook-hirdetéseket nézzük, Karácsony egyedül többet költött reklámra, mint előválasztási versenytársai összeadva, ebben pedig nem kis szerepe volt a személye mögé felépített mozgalomnak (bár nem világos, milyen pénzekből állt össze a heti 10-20 milliós költés).

Bár a zöld-baloldali programot képviselő pártok fúziója többé-kevésbé elkerülhetetlennek tűnik, Karácsony erős alkupozíció nélküli hátországgal ment bele a kampányba, és túlzás lenne azt mondani, hogy a kampányra alapított 99 Mozgalom bármit is adott volna ilyen fronton – ha a pénzt elfelejtjük. A főpolgármester saját, budapesti-nagyvárosi bázisának imponáló értelmiségi-szakemberi körrel erősítette meg jelöltségét és saját brandjét, de az országjárások, majd az első előválasztási forduló alatt kiderült: a DK elképesztő szervezettségét és mozgósítóerejét ezzel lehetetlen ellensúlyozni.

A gyenge hátország önmagában aligha magyarázza Karácsony lendületvesztését, Márki-Zay Péter ugyanis szintén az önkormányzati szférából, erős pártháttér nélkül küzdötte fel magát addig, hogy most Dobrev Klára kihívója legyen.

Karizma és kapkodás

Nem jött be a tipp, hogy Karácsony simán győzni tud, most pedig pánik van

– mondta a hvg360-nak egy, a főpolgármesterhez közeli forrás még augusztusban, majd alig két hetet kellett várni, hogy a pánikszerű döntésekre gyakorlati példát is kapjunk: Karácsonyék augusztus végén a DK-t pár órával megelőzve jelentették ki, hogy készek megvétózni az atlétikai vb-t, ha a kormány a Diákváros kárára húzza fel a Fudan Egyetem budapesti kampuszát. Bár hangzatos volt az állítás, a fővárosnak semmilyen direkt ráhatása nincs a szervezésre, és ugyan indirekt módon elérheti, hogy a nemzetközi atlétikai szövetség magától lépjen vissza, az egész nem volt több üres fenyegetőzésnél, ami miatt magyarázkodni kell később, és mindezt egyes információk szerint pusztán azért, hogy a DK-t beelőzve erősíthesse a kampányát Karácsony.

Juhász István András

Persze volt, ami jól sült el, ilyen volt a Tóth Csaba mögüli kihátrálás. Ami viszont látszott: Karácsony önerőből nem tudja irányítani a politikai napirendet, és amíg Dobrev a kétharmad lebontásával, Jakab az országgyűlési fenyegetőzésével, Márki-Zay az elszámoltatással, Fekete-Győr pedig a radikális nyugati fordulattal kampányolt, addig a főpolgármester kitartott a békés, megbeszéléselvű politika mellett.

Karácsony ezzel nem tudott a kommunikációs fősodor tetején maradni, ezt pedig jól mutatta, hogy bár ténylegesen megelőzte Márki-Zay Pétert, végül mégis ő állt be a jelölt mögé. A főpolgármester, bár tudhatta, hogy Márki-Zay hajlandó lenne félrerántani a kormányt, kitartott az összefogás elvei mellett és egyenlő félként tárgyalt ellenfelével.

Fazekas István

Aztán amikor fordult a kocka, és Márki-Zay egyre esélyesebbnek látszott, már kevés volt a teljes MSZP-P vezérkarral együtt megjelenni és kötni az ebet a karóhoz – Karácsonyból végleg kifogyott a lendület, az egymásnak küldött videóüzenetekben jóval kapkodóbb volt Márki-Zaynál, és végül magától látta be, hogy ennek így nincs jövője. Mindezt annak ellenére, hogy 43 ezerrel több szavazatot szerzett az első fordulóban.

A kampány nem tudta elhagyni Budapestet

Karácsony Gergely a fővárosban aratta a legnagyobb sikereit, mégis Budapest lehetett az, ami a miniszterelnöki ambícióit hátráltatta: egyetlen másik jelöltnek sem kellett szembenéznie az egyébként is kihívásokkal teli előválasztási kampányban egy olyan volumenű feladattal, mint a főváros irányítása ellenzékiként.

Miközben Karácsonynak a budapesti városházát, illetve a Fudan-ügyet és a városfejlesztéseket kellett életben és felszínen tartania, a többi miniszterelnöki aspiráns – a parlamenti politika nyári szünetében – az országot járta. Bár Karácsony is igyekezett a helyi jelöltekkel együtt megjelenni az ország több részén, Dobrev Klára, Jakab Péter és Márki-Zay Péter lekörözték vidéken. Mindezt annak ellenére, hogy Karácsony tudta: budapestiségére fókuszálva nem győzhet, és miniszterelnök-jelölti indulását is szülőfalujában jelentette be.

Facebook / Karácsony Gergely

Főpolgármesterként, illetve a NER elleni legnagyobb sikert arató politikusként Karácsonynak a kormánypropaganda részéről nagyobb lejáratókampánnyal kellett szembenéznie, mint versenytársainak. Míg az MTI, az állami hírforrások és a kormányközeli média igyekezett úgy tenni, mintha nem is létezne előválasztás, a kormány az elmúlt 12 év legparttalanabb közszférai akciójának, a Stop, Gyurcsány! Stop, Karácsony! petíciónak a középpontjába tette a főpolgármestert (aki a visszalépéssel egyébként mulatságos kapkodásba és magyarázkodásba sodorta a Fidesz-elitet.)

A budapesti sikerek adtak ugyan egy pozitív lökést a Karácsony-kampánynak, hiszen megmutatták, hogy az ellenzéki összefogás legelső képviselője, egy alapvetően nyugati szellemiségű nagyvárosban, zöld politikára építve képes legyőzni egy nevében konzervatív, gyakorlatban egyre inkább szélsőjobboldali rendszert. A probléma viszont az, hogy Budapest továbbra sem reprezentálja Magyarországot, és ugyan benne van a pakliban, hogy az ellenzék kisöpri a Fideszt a fővárosból,

az igazi versenyt ismét vidéken kell megfutni a kormánnyal.

Ott pedig, ahol a személyi kultusz és az egydimenziós kormányzati kommunikáció az ellenfél, kevés lett volna egy ambícióhiányos, erős narratívák nélküli, budapesti arc.