„Legfontosabb szövetségesünk a valóság” – jelentette ki a Fidesz hétvégi tisztújító kongresszusán Orbán Viktor, ami komoly változás ahhoz képest, hogy két éve az Ericsson új budapesti székházának átadásán még arról beszélt, hogy a politikai innováció lényege abban áll, ha „képesek vagyunk a valóságot az észjárásunknak megfelelően, a magunk akarata szerint hajlítani”.

A pártelnök-kormányfő ezúttal nem vállalkozott a hajlítgatás fáradságos mutatványára, beérte a párhuzamos valóság bemutatásával, amelyben épp csak a jelen történései és a valós szereplői számára nincsen hely. A felsorolásából kimaradtak például a tragikus járványadatok, ahogy azokról az áldatlan kórházi állapotokról sem ejtett szót, amelyekről az egészségügy frontvonalában dolgozók beszámolói alapján Magyarország rovatunkban olvashatnak. Például arról, milyen érzés tehetetlenül szemlélni a világ legértelmetlenebb haláleseteit, amikor a hosszú útra készülő beteg még mindig az összeesküvés-elméletek paneljeit hajtogatja ahelyett, hogy szembenézne a valósággal.

De Orbán nem beszélt azokról a menekültekről sem, akik – épp az ő diktátorbarátainak hathatós segítségével – a lengyel határt ostromolják. Az EU keleti frontján zajló hibrid háborúról, amelyben nem golyókkal lőnek, hanem menekülteket használnak töltényként, a HVG helyszíni tudósítói segítségével Fókuszban összeállításunk számol be.

A valóságtorzítás hétköznapokból vett példáit idézi fel NER-szájnak ingere című írásunk. Miközben a járvány sújtotta turizmus és vendéglátóipar vegetál, nagy múltú éttermek le is húzták a rolót, a napokban a kormányfői vő, Tiborcz turai kastélyában és az Orbán házi tudósainak ingyen átadott Lónyay–Hatvany-villában luxuséttermek nyíltak, ahol kedvükre lubickolhatnak a kulináris élvezetekben azok, akiknek a rekordinfláció mellett is futja az effajta földi hívságokra.

A gazdagság talmi csillogását példázza ugyanakkor Vitézy Tamás – Gazdaság rovatunkban bemutatott – története: az Orbánnal tágabb rokonságban lévő egykori fideszes oligarchát állítása szerint épp az övéi, az igazságszolgáltatással is összejátszó körök forgatták ki a vagyonából. Csoda, hogy Magyarországon nem vertek gyökeret olyan polgári hagyományok (sem), amelyekben a vállalkozások generációról generációra szállnak át? Most épp ételfutárcégek sora cserél gazdát – lásd Több mint pincér című írásunkat. Errefelé persze még nagyvállalatok rangsorait is a kormányzati akarat alakítja – derül ki Top 500 című, a valóságot a rideg tények alapján bemutató összeállításunkból.

Bár Bödőcs Tibor Szellem rovatunkban bemutatott új könyvéből sok minden megtudható a cirkuszállam, Hettika 30. évfordulóját ünneplő kedves vezetőjéről, Luigi Kingről, méltatlan volna őt a nagyon is valóságos Orbánnal azonosítani. Az egyik fontos különbség, hogy az utóbbinak csak 27 szolgálati éve van, mivel egy időben volt olyan alázatos három évre – formálisan – átengedni a pártvezetést Pokorni Zoltánnak. Bödőcs Luigi Kingje kitalált alak, a Haza Porondjának uralkodójáról, valamennyi mutatvány kidolgozójáról szóló műnek tehát mindennemű egyezése a valósággal kizárólag a véletlen műve. A humorista nyelvi leleményei, poénjai – a könyv ajánlójából kölcsönzött hasonlattal élve – mégis úgy csusszannak le a folyton nyelni kényszerülő olvasók kiszáradt torkán, „mint egy tányér ízletes oroszlánfóka-fitymakrémleves” a NER valamelyik luxuséttermében.

Esterházy óta tudjuk, nagyon nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot. Ám a mi, lángoktól ölelt kis manézsunkban még ez sem lehetetlen. Sőt a mutatvány még tapsot is kap.

DOBSZAY JÁNOS

vezető szerkesztő