Budai Gyula Fidesz-képviselő a 2018-as kampányban azt mondta a Veszprémben 2015-ben időközi választást nyert Kész Zoltánról, aki újra elindult a mandátumért (bár akkor veszített), hogy „Czeglédy Csaba és bűnszervezete támogatja a baloldali és ’álfüggetlen’ jelöltek kampányát, köztük Kész Zoltánét is, akinek 50 millió forintot adott erre a célra”.

A két ellenzéki politikus beperelte őt jóhírének megsértése miatt, és egyikük a másodfokú bíróságon, másikuk a kúriai felülvizsgálaton nyert. A Kúria kimondta: egy kijelentés csak akkor lehet politikai vélemény, ha annak „legalább vékony ténybeli alapja” van. Nem fogadható el érvként, hogy a politikus választási kampányban beszélt, mert még így is elvárható lenne, hogy megnyilatkozásai során a tőle elvárható gondosságot tanúsítsa.

Budai Gyula ezután fordult az Alkotmánybírósághoz, mert szerinte a bírói elmarasztalás az ő jogait sértette. „A közügyek szabad megvitatásának joga körében és a szabad tájékoztatás jogával összefüggésben tett közzé információkat”, egy közéleti szereplőnek nem kötelessége a sajtóinformációk ellenőrzése, és a politikai ellenfelek vitája, egymás politikai teljesítményének vitatása nagyobb szabadságot kell, hogy kapjon. E körben pedig akár a túlzó, felfokozott kijelentéseknek is helye van.

Ezt fogadta el az Ab többsége is, és megsemmisítette mindkét ítéletet. Az indoklás szerint az, hogy a büntető nyomozás alatt álló Czeglédy bűnszervezetet tart fenn, túlzó, meghökkentő kijelentés, „amely egyértelműen a politikusok közötti vitában megjelenő, leegyszerűsítő jellegű, általánosító kifejezés volt”, tehát értékítéletnek tekinthető. A Budait beperelő két politikusnak – még akkor is, ha Czeglédy egy darabig letartóztatásban volt – volt lehetősége cáfolni Budai kijelentését, tehát tudta a választópolgárok véleményét formálni. „A sajtótájékoztatón elhangzó állításokat a választópolgárok megfelelően értelmezni tudták, és egyértelmű lehetett számukra, hogy az az alapügy felperesének [Kész Zoltánnak] vélt vagy valós függetlenségére vonatkozik.”

Az Ab tehát Budainak adott igazat, de megjegyezte: „A kampányokban tett féligazságot tartalmazó, az igazságot elferdítő, kétértelmű, vagy épp valótlan tartalmú állítások megfogalmazása egy olyan negatív folyamatot generál, amelynek káros hatásait minden jelölt felismerheti és az egész társadalmat sújtja.” Ezek „morálisan minősítik azt is, aki ilyen eszközökkel él”.

Különvéleményt egyedül Horváth Attila alkotmánybíró írt, aki szerint hamis tényállításra soha nem érvényes a véleménynyilvánítás szabadsága.

Nagyon súlyos állítások hangzottak el, és valóságukat nem bizonyították sem akkor, sem később. Ezek „a perbeli felperes jóhírnevét egyértelműen sértik, még akkor is, ha egy ellene éppen folyamatban lévő büntetőeljárás adta a kijelentések alapját.” És mivel „örök erkölcsi elvárás, hogy az emberek mondjanak igazat, ne hazudjanak egymásnak”, különösen kampányidőszakban lenne fontos, hogy „az Alkotmánybíróság a döntéseivel ezt az erkölcsi elvárást hozza közelebb az alkotmányjogi gyakorlathoz”.