A legismertebb ügy az, hogy a levélben szavazásra jogosult vajdasági (szerbiai) magyarokhoz a Magyar Postával szerződésben álló Szerb Posta helyett politikailag elkötelezett helyi civil szervezetek aktivistái vitték ki a szavazási iratcsomagot. Az aktivisták állítólag gyakran meg is várták a kitöltést, sőt „segítettek benne”. Az egyik panaszos, egy meg nem nevezett választópolgár szerint eközben agitáltak is, hogy hogyan szavazzon. Ehhez a panaszhoz csatlakozott a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP), miután mind a Nemzeti Választási Iroda, mind a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) illetéktelennek nyilvánította magát, mondván, hogy hatáskörük csak arra terjed ki, hogy a Magyar Postának átadják a csomagokat.

Ezt az érvelést a Kúria is elfogadta.

Az Ab Juhász Miklós vezette tanácsa szerint a panaszos állampolgár nem merítette ki a jogorvoslati lehetőségeket, mert a kúriai eljárásban nem vett részt, ezért nem volt jogosult az Ab-hoz fordulni, de önmagában az, hogy ő egy választópolgár, amúgy sem lenne elég érintettsége bizonyításához. Az MKKP is csak részben jogosult, mert választójoga csak egyénnek van, szervezetnek nincs. Csak a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme vetődhetne fel, de „az indítvány nem tartalmaz olyan indokot, ami alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetne fel, vagy a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyéttámasztaná alá”. Ezért a panaszokat érdemi vizsgálat nélkül visszautasították.

Egy másik ügyben valaki azt kifogásolta, hogy egy jelölt közszereplői Facebook-oldalán megjelent hirdetéseket más fizette, ami a kampányfinanszírozási szabályokat sérti, de sem az NVB, sem a Kúria nem foglalkozott komolyan a panaszával. A panasz szerint az, hogy a „kampányfinanszírozás szabályai utólagosan, és nem a választási szervek által vizsgálandók […] nem jelenti azt, hogy e szabályok megsértésének ne lehetne közvetlen kihatása a választási eljárásra”. A Kúriának (és az NVB-nek) „lehetősége és kötelezettsége volt arra, hogy a tényállás vizsgálatát a választási kérdésre szűkítse le”.

Az Ab Dienes-Oehm Egon vezette tanácsa azonban úgy látta, hogy a Kúria megfelelően megvizsgált minden szempontot. „Önmagában az, hogy az indítványozó a bírói döntést megalapozatlannak, magára nézve sérelmesnek tartja, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvényellenesség kételyének megalapozására nem elegendő”. Ezért utasították vissza a panaszt, amelynek van egy különlegessége: a beadvány névtelen, utolsó mondata szerint „indítványomban szereplő adataim nyilvánosságra hozatalához nem járulok hozzá.” Az Ab visszautasító végzése azonban megnevezi, mert így kezdődik:

„A FIDESZ – Magyar Polgári Szövetség (a továbbiakban: indítványozó)…” Az nem derül ki, hogy hogyan vált a névtelen egyéni panaszosból megnevezett kormánypárt.

A harmadik panaszt Heindl Péter pécsi jogász és jogvédő adta be, akit a rendőrök előállítottak, mert átfirkálta – szerinte kijavította – a kormány plakátjait, amelyek szerinte törvénysértőek, mert a kormány nevében pártkampányt folytatnak. Ő azt kifogásolta, hogy – az előző ügy szereplőjéhez hasonlóan – se az NVB,  se a Kúria nem fogadta el őt az ügyben érintettnek, mert ehhez nem tartották elegendőnek azt, hogy ő választópolgár. Itt volt a legegyszerűbb az Ab dolga: azért nem foglalkozott a beadvánnyal, mert az 2 perccel a törvényi határidő után érkezett.

Nem árulja el a szerb posta, hogyan és kiknek engedte át a levélszavazatok kézbesítését

A folyamatban lévő választásokra hivatkozva nem válaszoltak.