„Régi hagyomány itt a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templomban, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr születésnapján érte imádkozunk” – kezdte a hálaadó misét Osztie Zoltán plébános, erről az eseményről írtuk előzőleg, hogy Szentmihályi Szabó Ilona kezdeményezésére rendezték idén május 31-én.

Krisztus utolsó vacsorán elmondott imáját választotta a különleges nap alkalmából a plébános, mint elmondta, nem véletlenül. Úgy gondolja, a miniszterelnök Jézus erejével tölti be saját küldetését, ami még ha nem is összemérhető a Megváltó küldetésével, de szintén a kereszténység védelmét szolgálja a rá leselkedő veszélyekkel szemben.

Osztie szerint a miniszterelnök „fáklyaként világít a dekadens, elkereszténytelenedett Európában”, hiszen a kontinensen már alig maradt olyan vezető, aki a keresztény érdekeket képviselné. Márpedig a misén elhangzott következtetés szerint Orbán Viktornak ezt a feladatot maga Isten szánta, ezáltal lett ő Krisztus követe a népnek, aki „rendíthetetlen bátorsággal” teszi a rá bízott feladatot, tehát „képviseli a nemzet érdekét egy olyan ellenséges környezetben, ami elnyeléssel fenyeget”.

A misét hivatalosan nem csak a vezetőkért, hanem a hazáért és a népért tartották, ezért szóba került Magyarország helyzete is. Elhangzott, hogy az ország – a maga lelkével, nyelvével, tájaival – annyira egyedülálló és különleges, hogy mindig is „szálka volt a környezetünkben élők szemében”. Ugyan ezután Osztie kifejtette, szálka mivoltunkat az okozta, hogy a történelem során mindig is a keresztény kultúra és az evangélium védőbástyái voltunk, de gyorsan aktuálpolitizálni kezdett. Nem mondott konkrétumot, csak azt, hogy az elmúlt napok eseményei is a nemzet érdekében (Isten erejével) aratott győzelmet mutatják – valószínűleg az Orbán által is sokat emlegetett, Brüsszelben kialkudott pozícióra célzott.

„Szokták mondani, hogy Diktátor... lehet ezt jól is érteni.” – folytatta prédikációját a plébános, aki úgy véli, csak az lehet jó vezető, aki diktál. Meggyőződése, hogy egy államférfinek példával, hívó szóval, vízióval, pozitív jövőképpel kell elől járnia és tudni kell mutatnia, hogy a kívánt cél merre van és afelé haladnia saját magának is népével együtt. Orbán Viktor pedig kétségkívül számtalanszor elmondta, hogy merre megy Magyarország: előre, nem hátra.

Az előzetes tervek szerint a misén részt vett volna Kásler Miklós is, de betegségre hivatkozva végül csak szeretettel üdvözölt mindenkit, üzenetét pedig a felekezet tagjai olvasták fel. Jókívánságai között a nemzeti érdek képviseletéhez bátorságot, ahhoz pedig, hogy „az evangéliumot képviselje és a keresztény kultúra sziklaszilárd védelmezője legyen” rendíthetetlen hitet, reményt és szeretetet kívánt. A volt miniszter is megemlítette a fáklya-motívumot, szerinte a miniszterelnök magányos lett a romlásnak indult, elkereszténytelenedett, liberális világban.

Mindezekre elég sokan voltak kíváncsiak, de a Március 15-e téri templomot így sem töltötték meg a hívek. Túlnyomó többségében nyugdíjasok, közülük is inkább nők imádkoztak a miniszterelnökért, férfiak csak elvétve tűntek fel a misén, amely végén a Himnusz is elhangzott.