A magyar nyelv köztudomásúan a világ legszebb nyelve, legalábbis Magyarországon – ám olykor megtévesztő. Vegyük például a „civil” szót. Az értelmező szótár szerint ez a jelző azt világítja meg, hogy valami nem katonai. Magyarországon civil szervezetnek neveznek minden olyan állampolgári csoportosulást, amelyhez hasonlókat demokráciákban másképp, egy lényegibb tulajdonságukra utalóan nem kormányzati szervezetként (angol rövidítéssel NGO) definiálnak. Ilyenek például a Soros György által támogatott jogvédő állampolgári szervezetek, hiszen az amerikai–magyar milliárdos nem az adófizetők, hanem a saját pénzét költi rájuk efféle extravagáns módon. Utóbbiakhoz képest létezik számos úgynevezett GONGO, vagyis kormányzat által szervezett nem kormányzati szervezet is, amelyeket szégyenlős autokrata kormányok fedőszervként hoznak létre és finanszíroznak saját politikai, gazdasági, netán katonai céljaik kivitelezésére, továbbá a polgárok megtévesztésére és megosztottságuk növelésére.

E hosszas bevezető remélhetőleg világossá teszi, mennyire abszurd, hogy Magyarországon civil szervezetként tartják számon például címlapsztorink egyik főszereplőjét, a Védett Társadalom Alapítvány nevű echte GONGO-t, amelyet az exkomcsi titkosszolga Földi László működtet állami támogatásból, hogy az Orbán-kormány ideológiai vonalának megfelelő szexuális és külpolitikai propagandával haknizzon az országban a Fidesz-média hátszelével. Nem véletlen, hogy – mint a leendő budapesti amerikai nagykövet szavaiból kiderült – az Orbán-kormány GONGO-i okkal aggaszthatják a washingtoni kormányt is, hiszen némelyikük intenzív kapcsolatot ápol a trumpista amerikai szélsőjobbal, amely ráadásul most megerősítést kapott az ottani legfelső bíróságtól. Világ rovatunk számol be ezen ókonzervatív testület nagy horderejű abortuszjogi döntéséről, amely – megszüntetve a központi szabályozást – az Egyesült Államok dezintegrációjának is lökést adhat.

Vlagyimir Putyinnak kevés dolgot köszönhet az emberiség, de azt talán igen, hogy ő viszont az Európai Unió mélyebb integrációjának adott lökést. Szintén Világ rovatunk cikke vázolja fel, hogyan került az ukrajnai háború következményeként ismét, ezúttal komolyabban az asztalra a hosszabb távon leginkább Kínára koncentráló USA atomerejének kiegészítésére az önálló európai atomernyő létrehozásának ügye. A dolog nem egyszerű, nem is olcsó, de a legfőbb aggodalom az lehet, hogy ez azon kevés európai projektek közé tartozik, amiben speciel Emmanuel Macron és Orbán Viktor is egyetért. A magyar kormányfő ellenkezése ugyanis a tapasztalatok szerint jót tesz az uniós egységnek (lásd például cikkünket a sorozatos orosz fenyegetésektől rettegő balti országokról, ahol fel nem foghatják, mit eszik Orbán Putyinon). Ebből kiindulva feltételezhetjük, hogy (mint Gazdaság rovatunk írja) a globális nagyvállalati minimumadóra 140 egyetértő ország ellenében belengetett magyar vétó rövidesen elenyészhet, már csak azért is, mert – Shakespeare-rel szólva – az ad hoc különadókkal kicsicsázott hazai adórendszer hovatovább olyan bolond beszéd, amelyben még rendszer sincs.

Ebben az országban állítólag minden Orbánon múlik – de talán mégsem! Vagyis hát nem „azon” az Orbánon. Magyarország rovatunk mutatja be a kormányfő újsütetű mindenesfiúja, a stratégiafelelős Orbán Balázs üstökösszerű karrierjét, akinek talán a miniszterelnök köszönheti, hogy a szorgalmas kerékkötés közben többnyire a kerekek alá kerül. De aggodalomra semmi ok, Orbán – mármint „ez” az Orbán – még fiatal, a rugalmas elszakadásra pedig nem csak Földi László kínál példát. Szellem rovatunkban olvasható szórakoztató írás az újrafelfedezett Czene Béla festőről, aki a nemzetmitológia ábrázolásától a szocreálon át a szexreálig kanyargott, és eközben még meg is ette, amivel festenie kellett volna. Aki kíváncsi a részletekre, olvassa el!

A szerző a HVG szerkesztője