Most sem volt hajlandó érdemben foglalkozni az Alkotmánybíróság annak a szabálynak az alkotmányosságával, hogy transznemű emberek a valós identitásuktól eltérő névvel kénytelenek élni. Ezúttal három panaszt utasítottak vissza érdemi vizsgálat nélkül.

Az országgyűlés 2020-ban mondta ki, hogy mivel a biológiai nem teljes megváltoztatása nem lehetséges, ennek megváltoztatására az anyakönyvi nyilvántartásban sincs lehetőség. Ez kezdetben a folyamatban lévő ügyekre, tehát a nemváltoztató műtéteket a törvénymódosításkor már elkezdett személyekre is vonatkozott, de ezt a pontot az Ab 2021-ben megsemmisítette.

A probléma lényegéről azonban csak 2023 februárjában foglaltak állást egy bírói kezdeményezés alapján és kimondták: nem sérti az Alaptörvényt a nem- és névváltoztatás anyakönyvi bejegyzésének tilalma. Ezzel a testület szembement egy korábbi döntésével, mert még a tiltó törvény előtt, 2018-ban egy letelepedett külföldi ügyében egyhangúlag kimondta: a nemváltoztatással összefüggő névváltoztatás „alapja az ’ember’ önazonossága és az egyenlő emberi méltóság sérthetetlensége. (…) Mindenki jogosult arra, hogy neve a neméhez igazodjon, sőt egyúttal kötelezettsége is, hogy a tényleges nemének megfelelő nevet jegyeztessen be a nyilvántartásokba”.

Igaz, közben 2020. december 23-án hatályba lépett az Alaptörvény kilencedik módosításának alábbi mondata: „Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát”. A februári határozat hivatkozott is arra, hogy a „születési nem” fogalma az Alaptörvény kilencedik módosításával „alaptörvényi fogalommá” vált. Az Ab egyúttal kihasználta a bírónő pontatlan fogalmazását: csak a születési nem anyakönyvi megváltoztatásának tilalmát vizsgálta, a névváltoztatásét nem, noha a kettő nyilvánvalóan összefügg.

Most éppen erre a nemrégi határozatra hivatkoznak: a bírói kezdeményezés elutasítása után tovább folyik az a per az érintett személy és az anyakönyvi hivatal között, tehát bár a panaszt az Ab korábban befogadta, az most mégsem felel meg a törvényi feltételnek, hiszen nem zárult le minden jogorvoslat. Arra nem tér ki az indoklás, hogy az a per – éppen a panaszos által Alaptörvény-sértőnek tartott törvény alapján – nyilván az ő pervesztésével fog végződni. E logika szerint majd akkor adhat be újabb alkotmányjogi panaszt.

A mostani végzést Schanda Balázs alkotmánybíró is ellenvetés nélkül aláírta, pedig februárban még ezt írta különvéleményében: „Az Alkotmánybíróság nem foglalt állást abban az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésben, hogy az alapügy felperese nemi identitása elismerésére irányuló jogi lehetőségének a hiánya szükségtelenül és aránytalanul korlátozza-e a felperes magánszféráját. (…) nem vizsgálta, hogy az érintett személyeknek joguk van-e a névváltoztatásra, vagy éppen kötelezettségük az, hogy utónevüket nemi jegyeikkel és nemi önazonosságukkal összhangban változtassák meg.” Ez a jelek szerint így is marad.