2017. július 4-én a Városligetben be nem jelentett, spontán gyűlést szerveztek a felújítás miatt végrehajtott faátültetések elleni tiltakozásul. Ezt a rendőrség feloszlatta, de az aktivisták a helyszínen maradtak. A kordonnal elhatárolt építési területnél többen az egy kft. tulajdonában lévő kerítéselemet meghajlították, tépték, rángatták, emiatt csoportosan elkövetett garázdaság bűntettével vádolták meg őket. Állítólag 61 794 forintos kárt okoztak.
A 200 óra közérdekű munkára és 140 000 forint pénzbüntetésre ítélt panaszos az eljárás során kifejtette: a valódi garázdaságot nem ők, hanem a helyszínen lévő, a hatalmat kiszolgáló rendőrök követték el. Ők csak azért fejezték ki nagyobb indulattal a véleményüket, mert a több százéves fákat nem tudták másképp „megvédeni”, nem tudták másképp ellenvéleményüket kifejezni. A bíróság szerint viszont a gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt, továbbá a garázdaságnak megvalósult a kihívóan közösségellenes jellege is, hiszen a ligetvédők erőszakos cselekménye alkalmas volt a köznyugalom megzavarására, riadalom keltésére.
Ezután következett az alkotmányjogi panasz, azzal érvelve, hogy az aktivisták tevékenysége teljesen erőszakmentes volt. A panaszos szerint a bíróságok ítélete kiüresítette a gyülekezéshez és a véleménynyilvánításhoz való jogát. A bíróságok nem értékelték tettének környezetvédelmi indíttatását sem.
Az Alkotmánybíróság Czine Ágnes vezette öt tagú tanácsa nem így látta. A határozat szerint a panaszos és társai szabadon összegyűlhettek (egy – a bírósági tényállás szerint korábban – feloszlatott spontán gyűlés helyszínén), és ott lehetőségük volt a közös véleménynyilvánításra, tiltakozásra is. Nem azért érte szankció az indítványozót, mert élt a jogával. A jelen ügyben a kordon felállítására biztonsági okokból került sor, hiszen a faátültetés során láncfűrészt használtak, ami önmagában is balesetveszélyes, és az esetlegesen lehulló ágak, vagy a fűrészelés során felpattandó fadarabok személyi sérülést is okozhatnak. Ezért a kordon elhelyezése a fák körül indokoltnak és szükségesnek tekinthető. Az ugyan kétségtelen, hogy a kordon miatt az indítványozó és társai nem tudtak közel menni a fákhoz, és (saját elmondásuk szerint) testükkel védeni azokat, de tekintettel a fenti balesetvédelmi okokra az a korlátozás, amely az indítványozót amiatt érte, hogy nem fa tövében, hanem attól pár méterre tudta csak gyülekezési szabadságát gyakorolni, nem tekinthető aránytalannak.
Az Ab érvelése szerint a megmozdulásnak reálisan és az alkotmányos szempontokat figyelembe véve csak egy célja lehetett: a faátültetések elleni verbális tiltakozás, hiszen magát a faátültetést megakadályozni jogszerűen nem tudták volna. A tettlegesség helyett hasonló hatékonyságú lehetett volna az egyik cég tulajdonában lévő kordon megrongálásának elkerülésével történő véleménynyilvánítás, a szóban vagy molinókkal történő tiltakozás. Mindezek alapján megállapítható, hogy az indítványozók cselekménye nem állt a véleménynyilvánítás szabadságának oltalma alatt, ezért a támadott ítéletek nem sértik az Alaptörvényt – mondta ki az Ab.
