A BTR–80A-k nem elégítik ki hazánk hosszú távú védelmi igényeit.
hvg.hu
MTI
A Magyar Honvédség és a Terrorelhárítási központ által is használt BTR–80A típusú páncélozott gyalogsági harcjárműveket adott el Magyarország Szerbiának - számolt be a Srbija Danas. „A haderőfejlesztés keretében az egyik legfontosabb cél, hogy a Magyar Honvédség a legmodernebb, 21. századi csúcstechnológiával legyen felszerelve, ezt szolgálják az új beszerzések is" – nyilatkozott a témáról Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter a tárca közleménye szerint. Hozzátette, az új eszközállomány beérkezésével és rendszerbe állítása mellett lehetőség nyílik a honvédelmi célra feleslegessé nyilvánított hadfelszerelések és haditechnikai eszközök értékesítésére.
Szalay-Bobrovniczky elmondta, régóta értékesíteni kívánják a feleslegessé vált, leselejtezett, nem használható eszközöket, azért, hogy helyet biztosítsanak a haderőfejlesztési program keretében beérkező haditechnikának, az elavult eszközpark értékesítésével pedig forrást akarnak teremteni a modernizálni kívánt eszközök számára.
A tíz személy szállítására alkalmas páncélozott harcjárművek vízen is tudnak közlekedni, azokat – összesen 555-öt – még 1996 és 1999 között kapta Magyarország Oroszországtól a közös államadósság kiegyenlítéseként. A flotta egy részét 2006 és 2010 között felújították, a többség azonban használhatatlanná vált, már nem elégítik ki Magyarország „hosszú távú védelmi igényeit”. A szerb lap szerint azonban a vásárlás egy fantasztikus fejlesztés a szerb hadsereg számára.
A most eladott járművek éjjellátó készülékekkel, fejlett kommunikációs rendszerekkel felszereltek, hátsó részükön páncélfedéllel zárható hajócsavar található, oldalt pedig fedéllel zárható lőréseket alakítottak ki. Személyzetük három főből, a parancsnokból, a járművezetőből és a toronylövészből áll.
Ezek helyett a Honvédség a német Rheinmetall Lynx harckocsijaival fegyverzi magát, amelyeket Zalaegerszegi gyártanak, az első tavaly év végén készült el.
Egyre több sérült gyereket, kamaszt, felnőttet gondozó család küzd azzal, hogy nem, vagy nem mindig tudják kiváltani a közgyógyellátásban elérhető pelenkákat. A kínálat kiszámíthatatlan, a támogatott típusok gyorsan eltűnnek, az alternatívák pedig sokszor drágák vagy alkalmatlanok.