Noha a Magyar Gazdasági Iparkamara évnyitó rendezvényén a gazdaság van a fókuszban, az eseményen felszólaló Orbán Viktor külpolitikai, geopolitikai kérdéseket is boncolgatott. Láthatóan Orbán a gazdasági szereplők előtt is igyekszik igazolni annak a sajátos külpolitikának a helyességét, amit Magyarország folytat. Ennek a sajátos külpolitikának az egyik következménye, hogy a nyugati blokkon belül sokan Putyin trójai falovának tartják a miniszterelnököt, míg Orbán a Nyugattal szemben kritikus, a Kelettel szemben pedig kifejezetten engedékeny politikáját a magyar érdekkel próbálja igazolni.

Így aztán semmi meglepő nem volt abban, hogy Orbán ezúttal is a Nyugat és a Kelet közötti egyensúlyozást hozta szóba. A miniszterelnök szerint Magyarország arra tette fel a lapot, hogy sikerül a két világ közötti állapotot fenntartani: miközben a nyugati világ részei vagyunk EU- és NATO-tagként, együttműködünk a Türk Tanáccsal, Kínával vagy éppen az oroszokkal is, még ha ez utóbbi együttműködést a szankciók korlátozzák is.

Az sem új elem Orbán beszédében, hogy az átalakuló világrendről beszél. Évek óta ezt teszi, most is ezt tette: szerinte jelenleg a globális világpolitikai és világgazdasági térkép átszabása zajlik. A változóban lévő világrendre az elmúlt években többször hivatkozott, de általában úgy, hogy abból a Nyugat vesztesen, míg a Kelet (elsősorban Kína) győztesen kerül majd ki.

Orbán, miközben a Kelet és Nyugat közötti összekapcsolódás, a konnektivitás fontosságáról beszélt, valójában úgy mutatja be a Keletet és a Nyugatot, mint két, egymástól teljesen idegen világot. A mostani beszédében is azt hangsúlyozta, hogy a geopolitikai változás azért fontos Magyarország számára, mert történelmi léptékű dilemmát állít elénk: a világ nyugati és nem nyugati fele szerinte homlokegyenest ellentétesen ítél meg mindent. Ilyen szerinte az orosz–ukrán háború, amibe a Nyugat "beleugrott", a világ többi része pedig nem akar elköteleződni, vagy inkább oroszpárti.

Orbán szerint Ukrajnához hasonló kérdés Tajvan, amit szerinte másképp ítél meg a Nyugat, mint a Kelet, és "kisebb megszorításokkal" a Közel-Kelet is, bár ez utóbbit nem fejtette ki bővebben. Szerinte mindez azért fontos, mert a gazdasági és a technológiai fejlődést is a politikai szempontok határozzák meg. (Bár Orbán erről nem beszélt, az Egyesült Államoknak részben azért is védi Tajvant, mert ha a szigetországot támadás érné és az infrastruktúrája megsemmisülne, az a félvezetőpiac összeomlásához vezetne, brutális károkat okozva a nyugati technológiai vállalatoknak. Kínának nem okozna ez problémát, mert Peking már elszakadt a tajvani ellátási lánctól.)

Talán az egyetlen új eleme a beszédnek az volt, hogy Orbán egy új szövetség kiépítéséről beszélt. Bár azt mondta, hogy a regionális Visegrádi Négyek (V4) együttműködése most is él, és nem szabad kihátrálni mögüle, ebben a beszédében ő maga mutatott másik utat. Szerinte ugyanis egy új szövetséget kell építeni, a “szuverenistákét”. Mint mondta, ezt ő egy magyar-szlovák-osztrák-szerb együttműködésként képzeli el, főleg az ausztriai választások után.

Orbán az elmúlt években valóban nagyon szoros kapcsolatot épített ki azzal a Szerbiával, amelynek vezetését gyakran éri a vád, hogy túlzottan szoros kapcsolatot ápol Moszkvával. Szlovákia jelenlegi vezetőjét, Robert Ficót is oroszbarát politikusként könyvelik el sokan. Közös bennük, hogy Ficóról és Orbánról is azt mondta Putyin, hogy ők nem oroszbarátok, csak a saját nemzeti érdekeiket tartják szem előtt. Ez pedig rímel az Orbán által is gyakran hangoztatott “szuverenizmusra”.

Az sem új elem Orbán beszédeiben, hogy a brüsszeli vezetést bírálva arról beszél, mennyivel jobb lenne, ha Európában nem a baloldali ideológiai beállítottságú politika lenne a domináns. Ki is fejtette most, hogy a vállalkozók szempontjából szerinte az a fontos, hogy jelenleg Európában "egy ideológiavezérelt döntéshozatal" zajlik. Európa legnagyobb baja szerinte az, hogy akik a legfontosabb pozíciókat betöltik az EU-ban vagy a nagy államoknál, azok baloldali ideológiai beállítottságú emberek, akik nem tudják egyensúlyban tartani az ideákat és a valóságot.

Éppen ezért szerinte egy jobboldali, a valóságot jobban tisztelő, a gazdaságpolitikát a valóságból levezető európai vezetésre van szükség. Orbán szerint várható fordulat, de azt nehéz megjósolni, hogy áttörés is lesz-e. Ehhez sok mindennek kellene történnie szerinte. A magyar kormányfő tehát már kevésbé optimista a fordulat mértékét illetően, noha évek óta arra játszik, hogy a populista-szélsőjobboldali pártok megerősödnek Európában.

A háborúval kapcsolatban is kifejtette a véleményét, de ebben a témában sem mondott újdonságot. Szerinte elkerülhetetlen Európa újbóli felfegyverkezése, mert nem lehet tudni, Amerika meddig marad itt – utalt Donald Trump nemrég nagy vihart kiváltott kijelentésére. Ez sem új gondolat Orbántól, már 2022-ben, az orosz-ukrán háború kirobbanása után beszélt arról, hogy az Egyesült Államok bármikor hátat fordíthat Európának, de Oroszország mindig is a közelünkben lesz, ezért indokolt a háborúval kapcsolatos “stratégiai nyugalom”.

Most is elmondta, hogy ezt a háborút a Nyugat nem nyeri meg az oroszokkal szemben. Ez sem új gondolat, már 2022-ben beszélt erről többször is. Igaz, most azt is mondta, hogy ez nem orosz–ukrán háború, hanem egy orosz-nyugati háború, amelyet az oroszok sem tudnak megnyerni. Így szerinte előbb-utóbb béketárgyalások lesznek, a kérdés az, mikor. Ez a kijelentése egy korábbi nyilatkozatával megy szembe: tavaly decemberben a Tv2 Tények című műsorában ugyanis még arról beszélt, hogy az orosz-ukrán háború a szlávok belső ügye, ezért azt egymás között kell rendezniük.

Orbán most arról beszélt, hogy az idő az oroszok pártján van, ezért minél előbb le kellene zárni a háborút. A nyugatiak szerinte nem így gondolják. Magyar szempontból szerinte az a kérdés, hogy az orosz határ közelebb jöhet-e, és minél több idő telik el, annál közelebb jöhet, ami ellentétes az érdekeinkkel. Ezen pedig csak úgy lehet segíteni, ha a Nyugat béketárgyalást harcol ki, ami szerinte nem annyira egyszerű, mint lett volna egy évvel ezelőtt. Szerinte fenyeget már az, ami a II. világháború után előállt: az, hogy az oroszok csak az amerikaiakkal hajlandók szóba állni.

Az, hogy Orbán béketárgyalásokat szeretne, szintén nem új gondolat, ugyanakkor a miniszterelnök érdemben soha nem fejtette ki, hogy az Ukrajnának lerohanó Oroszországot miként lehetne tárgyalóasztalhoz ültetni.