Miután megnevezték jelöltjeiket az unió csúcspozícióira a tagok állam- és kormányfői, a brüsszeli találkozójukon döntöttek az ötéves stratégiai menetrendről és Ukrajna támogatását is megerősítették, világossá vált, hogy Brüsszelben továbbra sem úgy alakulnak a dolgok, ahogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök szeretné. A vezetők például szembementek az akaratával, pedig minden létező fórumon közölte: nem hajlandó elfogadni Ursula von der Leyen újrázását az Európai Bizottság élén. Ráadásul a három legnagyobb centrista pártcsalád, a konzervatív Néppárt, a baloldaliak és a liberális Renew képviselői megerősítették a csúcspozíciókra tett korábbi javaslatot – a néppárti Von der Leyen mellett bizalmat szavaztak egy baloldalinak, António Costának és egy liberálisnak, Kaja Kallasnak.

Elmaradt hát az Orbán számára kedvező jobboldali áttörés Brüsszelben, ahol mindezen felül, ugyancsak a szándékaival teljes ellentétben, hosszú távon el is kötelezték az EU-t Ukrajna védelme iránt: ezen túl az uniós belső piacba való fokozatos integrációra, illetve a háború elől menekülő ukránok támogatására is ígéretet tesz.

Ilyen előzmények után jelent meg Orbán vezércikke szombaton a Magyar Nemzetben Árulás és újratervezés címmel. A miniszterelnök ebben mély csalódottságának ad hangot, és csak a cikk legvégén üt meg némi pozitív hangvételt.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök (jobbra) és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (balra) az Európai Unió (EU) tagállamainak informális találkozóján Brüsszelben, Belgiumban 2024. június 17-én.

AFP / Anadolu / Dursun Aydemir

Azt írja, hogy lejtmenetben az Európai Unió, és az európai rend a szemünk láttára párolog el, mert „állandósult a terrorveszély, foszladozik a közbiztonság, visszaszorult az európai érdekérvényesítési képesség a nemzetközi politikában, béke, rend és fejlődés helyett háború, migráció és stagnálás lett”.

A helyzetet szerinte csak súlyosbítja, hogy a brüsszeli bürokraták az európai emberek pénzét folyamatosan Ukrajnába küldik, a szankciókkal „lábon lőtték” az európai cégeket, felhajtották az inflációt és megélhetési nehézségek közé lökték az európai polgárok millióit. „Adóemelésekkel rontották a kontinens versenyképességét, és a zöld átállást félrenavigálták. Európa ma több kőszenet használ és magasabbak az energiaárak, mint öt évvel ezelőtt. A kivéreztetés ellen napi szinten tiltakoznak az európai gazdák, és közben nyakló nélkül tódulnak be” dömpingáron a kétes minőségű ukrán agrártermékek” – fogalmaz.

Kitér arra is, hogy „az EU bővítése a Nyugat-Balkán országaival teljesen megrekedt, csak a magyar bővítési biztos heroikus küzdelme hozott némi előrelépést”. Pedig szerinte az uniónak nagyobb szüksége van az új tagállamokra és azok gazdasági lendületére, mint bármikor korábban.

Az írás egy pontján a migránskérdést is fejtegeti, mondván: 2040-ig Afrikában 750 millióval nő a népesség, és hamarosan nem lesz kerítés, amely megállítaná az onnan érkező nagy embertömeget.

A brüsszeli bürokraták benne a kommunisták emlékét idézik fel, mert azok a „nemzetállamok meggyengítésében” sikeresek, a saját eszméiket erőltetik az emberekre, és az éppen aktuális slágerük
„a méregzöld politika és a kevert társadalom eszménye”.

Szerinte az európai parlamenti választásokon az emberek egyértelműen a változást ígérő pártokra szavaztak, vagyis többségében szuverenista vagy jobboldali pártokra („A választás után meg is bukott azonnal a baloldali francia és a belga kormány, és Berlinben is rezeg a léc”); és az európai emberek „egyértelművé tették, hogy le akarják zárni a szomszédban zajló háborút, meg akarnak szabadulni a progresszív ideológiai ámokfutástól”, de mindez hiába történt, mert „a brüsszeli bürokraták ellentámadást indítottak”. Beszervezték az Európai Néppártot, amely a kampányban még változást ígérve gyűjtötte a szavazatokat, ám a választások után mégis a szocialistákkal és liberálisokkal állt össze.

Úgy látja, hogy Európai Néppárt és a baloldal többi pártja által „egy háborúpárti koalíció köttetett újra”, amelynek egyetlen célja, hogy a brüsszeli elit hatalomban maradjon. Napnál is világosabbnak nevezte, hogy ezért akarják pozíciójában tartani az eddigi sikertelenségekért „nyakig felelős” bizottsági elnököt, vagyis Ursula von der Leyent.

A miniszterelnök szerint a jobboldaliaknak továbbra is az a feladatuk, hogy érvényt szerezzenek az európai választók akaratának, és bár az első kísérletüket visszaverték, a paktum ellenére folytatni fogják az európai jobboldali pártok együttműködésének kiépítését. „A jobboldali pártoknak erős európai parlamenti frakciókat kell létrehozniuk, majd ki kell építeniük az e képviselőcsoportok közötti együttműködést” – jelentette ki.

Emlékeztetett, hogy vasárnap két meghatározó erejű esemény történik: „vigyázó szemünket Párizsra és Bécsre érdemes vetnünk”, ahol választás zajlik majd, és felidézte, hogy Amerikában is nagy lépést tettek a változás felé.

Biden és Trump megmutatta igazi arcát a tévévitában, az egész világ megdöbbent

Több tekintetben is történelminek bizonyult Joe Biden és Donald Trump magyar idő szerint péntek hajnali elnökjelölti vitája, ami után a demokraták pánikba estek, a világ pedig elképedve nézhette, hogy kettejük közül kerülhet ki az egyetlen szuperhatalom vezetője. Nagy Gábor írása.

„Ha minden a tervek szerint alakul, és a Jóisten is megsegít bennünket, az év végére a hazafiak többségre jutnak az egész nyugati világban. Hajrá!” – zárja végül.