A hétgyerekes védelmi miniszter, a szamárral kampányoló polgármesterjelölt és a vasasszony: bemutatjuk az EU új vezetőit
Második ciklusára készülhet az EU-csúcs döntése nyomán az Európai Bizottság elnökeként Ursula von der Leyen, mellette két újonc került a brüsszeli hatalmi központ élére. Igaz, António Costa volt portugál kormányfő és észt kollégája, Kaja Kallas is tapasztalt európai politikusnak számít.
Ursula von der Leyen
Hiába érkezett Brüsszelbe Orbán Viktor magyar és Giorgia Meloni olasz miniszterelnök azzal a csütörtöki EU-csúcsra, hogy őket kihagyták a döntésből, és nem támogatják a többi tagállam által támogatott három csúcsvezető-jelöltet, a lobbijuk kevésnek bizonyult. Éjfél előtt nem sokkal a többiek jóváhagyása mellett az Európai Bizottság elnökének jelölték újrázásra Ursula von der Leyent, aki öt évvel ezelőtti megválasztása idején az első nő lett az EU csúcsvezetői posztján.
Ursula Gertrud von der Leyen 1958. október 8-án született Brüsszelben. Édesapja, Ernst Albrecht, az Európai Közösségek Bizottságának egyik első főigazgatója volt, ami korán befolyásolta Von der Leyen európai elkötelezettségét. Nyolcgyerekes családban nőtt fel, gyerekkora nagy részét Brüsszelben töltötte, európai iskolába járt, mielőtt a családja visszaköltözött Németországba.
Egyetemre előbb a London School of Economicsra járt, tanulmányait azonban megszakította, hogy aztán a Hannoveri Orvostudományi Egyetemen szerezzen orvosi diplomát. Öt éven át a város egyik kórházában dolgozott, a politikába 2003-ban vágott bele.
Üstökösként, első próbálkozásra bejutott az alsó-szászországi tartományi parlamentbe, és újoncként rögtön egészségügyi és szociális ügyekért felelős államminiszterré nevezték ki. És ez csak a kezdet volt. Angela Merkel szövetségi kancellár hamarosan felfigyelt tehetségére. Családügyi miniszterként sikeresen küzdött a gyerekek állami napközbeni ellátásához való jogért, valamint a munka és a családi élet összeegyeztetéséért. Négy évvel később, szövetségi munkaügyi miniszterként hosszú kampányt indított a német vezetői és felügyelőbizottságokban a női kvótákért. Karrierje tovább szárnyalt, már esélyesként emlegették a kancellár lehetséges utódaként.
Angela Merkel ennek megfelelően 2013-ban addigi legnehezebb kihívása elé állította és kinevezte védelmi miniszterré – ő volt az első nő, aki betöltötte a posztot. Ez nem várt kudarcot hozott számára, a német sajtó állandóan az alkalmatlanságáról cikkezett, miközben nem sikerült érdemi kapcsolatot kialakítania a katonasággal és annak vezérkarával. Népszerűségét ennek ellenére sikerült megőriznie, részben mint a CDU alelnöke 2010 és 2019 között.
Az mégis váratlan volt, amikor 2019. július 2-án az Európai Tanács őt javasolta az Európai Bizottság elnökjelöltjének. Jelölése politikai alku eredménye volt, Manfred Weber néppárti politikus ugyanis több vezető számára elfogadhatatlan volt, így kellett helyette valaki, aki néppárti, német – az már igazán csak plusz volt, hogy nő is.
Elnöksége első ciklusa meredek startot vett. 2020 februárjában Európát megbénította a koronavírus-járvány: gyakorlatilag leállt a szolgáltatóipar, tömegével vesztették el az emberek az állásukat, miközben a családok az otthoni digitális oktatás hirtelen jött kihívásai, illetve a megmaradt és otthon végezhető munka között zsonglőrködtek.
A világjárvány miatt megzavarodott gazdasági helyzetre a Von der Leyen vezette Bizottság óriási gazdasági mentőcsomagokkal jött ki. Eközben Európa törvénybe ültette története első jogilag kötelező érvényű klímatörvényét, amely megágyazott az Európai Zöld Megállapodásnak, a Fit for 55 csomagnak és még tucatnyi átfogó klíma- és környezetvédelmi jogalkotásnak. Emellett átfogó digitális szabályozásra tett javaslatot a testület. Európa az eddigieknél erősebb médiaszabályozást és a technológiai szuverenitás erősítése érdekében is jelentős lépéseket fogadott el, valamint a világ egyik első AI szabályozását 2024 tavaszán.
Brüsszelben az európai civil szervezetek képviselővel beszélgetve a legfőbb kritikaként az Európai Bizottság elnökéről az jelenik meg, hogy túlzottan technokrata, üzleti a gondolkodása. Túlságosan jelentősnek értékeli a nagy gazdasági szereplők hangját és nem figyel kellően a civilekre.
Második ciklusára készülve Ursula von der Leyen továbbra is ambiciózus tervekkel vág neki az Európai Unió vezetésének. Céljai között szerepel az európai szociális pillér megerősítése, kiemelten kezeli az európai gazdaság versenyképességének növelését, ambicionálja a tagállamoknak az eddigieknél jóval hatékonyabb katonai és védelmi kooperációját. A nemzetközi színtéren továbbra is az EU globális szerepének erősítésére törekszik.
Megválasztásakor Orbán Viktor elsősorban amiatt dicsérte, hogy férjével, Heiko von der Leyennel hét gyerekük van.
Kaja Kallas
Szeret golfozni, síelni, gördeszkázni és rejtvényt fejteni, 47 éves, egy gyerek édesanyja, második házasságában él. Mondhatjuk, hogy jogász végzettségű nő számára ebben nincs semmi rendkívüli és mivel észt, az is belefér, hogy beszéljen anyanyelvén kívül oroszul, finnül, franciául és angolul is.
Kaja Kallas azonban másban is különleges: ő Észtország jelenlegi miniszterelnöke és az EU következő főképviselőjének jelölt politikus, az uniós diplomácia leendő irányítója a következő öt évben.
Kaja Kallas nem első generációs politikus, sőt. Édesapja, Sim Kallas is volt a balti ország miniszterelnöke 2002 és 2003 között, azt követően pedig tíz éven keresztül uniós biztos. Apai dédapja Eduard Alver ügyvéd volt, aki az Észt Védelmi Liga parancsnoka volt az észt szabadságharc idején, majd az észt rendőrség és az észt belbiztonsági szolgálat vezetőjeként is szolgált.
Kaja Kallas jogot végzett 1999-ben, tíz éven keresztül dolgozott ügyvédi irodákban, 2010-ben pedig őt is elcsábította a politika: 2010-ben belépett a liberális Észt Reformpártba, egy évre rá parlamenti képviselővé választották, 2014 és 2018 között pedig EP-képviselő volt. Mandátuma végén a Politico a negyven legbefolyásosabb európai parlamenti képviselő közé sorolta, és az egyik legbefolyásosabb brüsszeli nőként nevezték meg, akit a technológiai kérdések megértése miatt emeltek ki.
2018-ban pártja elnökévé választották, ismét az észt parlament tagja lett. 2021. január 25-én, a konzervatív pártokat tömörítő Centrum Párt vezette kabinet bukása után a választásokat megnyerését követően megalakult az első, koalíciós kabinetje, ezzel ő lett Észtország történetének első miniszterelnöknője. Belpolitikai hatalmát – néhány kisebb hullámvölgy és koalíciós válság után – tavaly sikerült megszilárdítania, Észtország legnépszerűbb politikusává vált. Komoly szerepe volt abban, hogy 2023 júniusában a kormány törvényjavaslatot fogadott el, amely legalizálja az azonos neműek házasságát és megteremti számukra az örökbefogadás lehetőségét Észtországban. A törvényjavaslat 2024. január 1-jén lépett életbe, így Észtország az első balti állam és korábban a Szovjetunió által megszállt ország, amely legalizálta az azonos neműek házasságát és örökbefogadását.
Kaja Kallas már az oroszok Ukrajna elleni offenzívájának megindítása előtt ígéretet tett arra, hogy országa tarackokat adományoz az ukránoknak. Február elején már páncéltörő rakétákat is küldtek, a háború kitörése után pedig Észtország vált Ukrajna egyik legelkötelezettebb támogatójává és Oroszország legszigorúbb bírálójává. Elkezdték Európa vasasszonyának nevezni, és ez csak erősödött az elmúlt pár napban, amikor egyértelművé vált, hogy ő lesz a külügyi főképviselő.
Kallas elítélte a Hamász fellépését a tavaly októberben indult Izrael–Hamász-háború során és jelezte, hogy támogatja Izrael önvédelemhez való jogát, de hozzátette: Tel-Avivnak „úgy kell ezt tennie, hogy megkímélje az ártatlan életeket, és betartsa a nemzetközi jog normáit”. Azt mondta, a közel-keleti konfliktus „hasznos azoknak, akik el akarják vonni a szabad világ figyelmét Ukrajna támogatásáról”.
Karrierje szempontjából a külügyi főképviselői poszt éppen a legjobbkor jön, ugyanis kemény kritikákkal kénytelen szembesülni a hazájában. Az észt média tavaly augusztusban feltárta, hogy a férje, Arvo Hallik 24,9 százalékos részesedéssel rendelkezik a Stark Logistics fuvarozási vállalatban, amely az ukrajnai orosz inváziót követően továbbra is nyersanyagokat szállított Oroszországba; annak ellenére, hogy korábban arra kérte az észt cégeket, szüntessék be az oroszországi tevékenységüket. Elismerte a férje részesedését, de tagadta, hogy megsértették volna a szabályokat, a népszerűsége mindenesetre 16 százalékra esett vissza. A támadásokat politikai boszorkányüldözésnek nevezte.
Február 13-án az orosz állam bejelentette, hogy Kallast bűnözőként vették nyilvántartásba. Azzal vádolják, hogy II. világháborús szovjet emlékművek észtországi eltávolításában érintett, ezért elfogatóparancsot adtak ki ellene.
Oroszország-politikája meglehetősen egyértelmű, ugyanígy a közel-keleti válsággal kapcsolatban is következetes állásponton van. Bírálói azonban kifogásolják, hogy a világ más régióval, Afrikával vagy Latin-Amerikával kapcsolatban nem számít tekintélyes nemzetközi szereplőnek.
Az állam- és kormányfők döntése során Kaja Kallas esetében Orbán Viktor tartózkodott. Ez minden bizonnyal annak tudható be, hogy tavaly volt közöttük egy pengeváltás, miután a magyar miniszterelnök Vlagyimir Putyin orosz elnökkel találkozott Kínában. Az észt politikus „nagyon-nagyon kellemetlennek” nevezte a kettejük kézfogásáról készült képeket, és emlékeztetett arra, hogy a gesztus ellentmond a logikának, tekintettel Budapest és Moszkva múltjára. Ezzel a Magyarországot sújtó évtizedeken át tartó orosz elnyomásra utalt, amely ellen Orbán is rendszeresen szónokolt.
António Costa
Orbán Viktor a három csúcsjelölt közül csupán egyet támogatott: António Costa volt portugál miniszterelnököt, aki decembertől az Európai Tanács vezetését veheti át. Costát legjobban talán Von der Leyen várja, akinek a hírek szerint megromlott a viszonya a pozíciót az elmúlt öt évben betöltő Charles Michellel. „És remek a humora” – dicsérte a német politikus széles mosollyal péntek hajnalban a csúcsot lezáró sajtótájékoztatón a videókapcsolaton bejelentkező portugált, akire az EU legtekintélyesebb pozíciója és a legkeményebb feladata vár: hogy konszenzust teremtsen a 27 tagország néha igen eltérő irányba haladó vezetői között. Ehhez valóban kell humorérzék, de jó eséllyel nem csak emiatt tartották méltónak Costát a posztra.
A 63 éves politikus vegyes családba született: apja, a fasiszta diktatúra idején kommunista ellenállóként ismert Orlando Costa író felmenői között voltak goaiak, mozambikiak és franciák is, anyja, Maria Antónia Palla pedig az egyik első újságírónő volt a hazájában, aki az abortusz legalizálásáért küzdő aktivistaként is hírnevet szerzett magának a katolikus országban.
Egy ilyen családból nehéz nem eljutni a politizálásig: Costa már 14 évesen – egy évvel a diktatúra bukását hozó szegfűs forradalom után – csatlakozott az ifjú szocialisták szervezetéhez, és még jogi diplomáját sem szerezte meg, amikor 1983-ban először képviselőnek választották a lisszaboni közgyűlésben a balközép Szocialista Párt (PS) színeiben. A kilencvenes évek elején – már parlamenti képviselőként – mint pártigazgató támogatta Jorge Sampaiót a pártelnökségért folyó versenyben, 1996-ban pedig a politikus kampányfőnöke volt az államfőválasztáson.
A portugálok számára azonban nem elsősorban emiatt emlékezetes: az 1993-as helyi választások idején egy lisszaboni városnegyed, Loures polgármesteri címét célozta meg, és a kampány részeként csúcsforgalomban egy Ferrari és egy szamár között rendezett versenyt egy forgalmas főúton.
A szamár nyert, Costa nem – ez azonban nem vette el a kedvét a politizálástól. Amikor 1995-ben a PS került kormányra, António Guterres miniszterelnök, későbbi ENSZ-főtitkár parlamenti ügyekért felelős államtitkárnak nevezte ki. Két évvel később már miniszterként felelt ezért, mellesleg megbízták az 1998-es lisszaboni világkiállítás koordinálásával. Guterres második kormányában az igazságügyi tárca jutott neki, 2003-tól pedig belügyminiszter lett, akkor érte utol a modern Portugália egyik legnagyobb politikai botránya. A Casa Pia-ügy neve egy nevelőintézetre utal, ahol – mint kiderült –, a nevelt gyerekeket évtizedeken át szexuálisan bántalmazták a nevelők, sőt többüket ismert személyiségeknek közvetítették ki prostituáltként. Az ügybe tévés hírességek, diplomaták és politikusok is belekeveredtek. Costa nem volt köztük, ám felmerült a gyanú, hogy megpróbálta megakadályozni egy érintett miniszter őrizetbe vételét.
A Casa Pia súlyos vádjai mellett ez eltörpült, így legfeljebb kis foltként maradt meg az életrajzán. Rövid EP-képviselőség után 2007-ben már azt ünnepelhette, hogy Lisszabon polgármesterének választották. Többszöri újraválasztását követően a posztot 2015-ig töltötte be, és akkor sem a választói akart buktatta meg: pártja miniszterelnök-jelöltjeként indult a parlamenti választáson, kampányát leginkább arra építve, hogy bírálta az államcsőd elkerülésére kínált hitel fejében megszorításokat elrendelő trojkát. (Emlékszik még valaki arra, milyen szitokszó is volt ez a 2010-es évek első felében?) A voksolás nem várt kudarcot hozott a PS számára, Costa így egy merészet húzott: két korábban a politikai élet perifériáján tengődő szélsőbalos párttal kötött koalíciót, a rázós kezdetek után pedig ez a kormány nem várt sikert aratott – Brüsszel szemében is.
Costa ugyanis képes volt kihúzni a bajból az akkor már jó ideje pangó portugál gazdaságot: az EU örvendezett, milyen fegyelmezetten tette rendbe az államháztartást, a portugálok meg örülhettek, hogy mindezt megszorítás helyett a gazdaság élénkítésével érte el. Felpörgött a turizmus, felpörgött az export is, az pedig már csak hab volt a tortán, hogy 2016-ban a portugál válogatott nyerte meg a foci-Eb-t. Ez talán nem számított, a gazdasági sikerek azonban mindenképpen, amikor kormánya pénzügyminiszterét, Mário Centenót 2018-ban az euróövezet befolyásos miniszteri tanácsa, az Eurogroup elnökének választották.
Az ipar felpörgetése persze sokszor nem várt mellékhatásokkal jár: csúszópénzek cserélhetnek gazdát megbízásokért, és ilyenkor előszeretettel keresnek meg embereket a kormányzat közelében is. Portugáliában korrupciós botrány egy lítumkitermelés-, egy zöldhidrogénüzem- és egy adatközpont-beruházás miatt robbant ki, és tavaly őszre ért el a miniszterelnök közelébe: őrizetbe vették többek között a kabinetfőnökét, felvetődött az is, hogy a gyanúsítottak Costa nevében jártak el. A kormányfő ekkor a lemondás mellett döntött, és az ügyben azóta már az sem biztos, hogy valójában ő az iratok szerint emlegetett Costa, vagy gazdasági minisztere, António Costa Silva. Nem egyszerű ezekkel a portugál nevekkel.
Costa – a miniszterelnök – nevét azóta sem sikerült tisztára mosni, igaz, konkrét vádak sem vetődtek fel ellene, és ez elég volt az Európai Unió vezetőinek, hogy felkérjék az elnöki pozícióra. Nyilván erős érv volt mellette a jó humorán túl az, hogy általában jó tárgyalónak tartják, mellesleg szocialista, ami a posztok kiegyensúlyozása miatt fontos.
És Orbán Viktor kijön vele, olyannyira, hogy tavaly még meccset is néztek együtt Budapesten. Igaz, ebből is fakadt egy minibotrány. Na, nem amiatt, hogy egymás mellett fotózták le őket a Puskás Arénában az Európa-liga döntőn, hanem mert a budapesti kiruccanást egy moldovai csúcstalálkozó mellé iktatta be az állami Falconnal. A helyi sajtó szerint nem is a Sevilla vagy a Roma iránti rajongásból, hanem azért, mert ezt a helyet tartotta megfelelőnek, hogy lobbizzon Orbánnál európai tanácsi elnöksége mellett. Tényleg remek tárgyaló.
Nyitóképünkön Kaja Kallas észt miniszterelnök, Ursula Von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Antonio Costa volt portugál miniszterelnök találkozik a brüsszeli repülőtéren, egy nappal a brüsszeli EU-csúcs után, 2024. június 28-án. Fotó: Olivier HOSLET / POOL / AFP
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
