Az Orbán Viktor személyi titkárából államtitkárrá avanzsált Nagy János adott interjút az Ultrahang podcastnak, ahol nem is olyan régen a miniszterelnök is feltűnt. A műsorvezető az adás elején arról kérdezte az államtitkárt, hogyan élte meg a Fidesz a 2006-os választási vereséget, amiről Nagy azt mondta, politikai közösségük azon a nyáron volt a mélyponton, a párton belül is kételyek, aggodalmak jelentek meg.
„Azt éreztük, hogy ha valamikor össze kell tartanunk, az most van” – emlékezett vissza Nagy János, hozzátéve, hogy ebben az időszakban tehetetlennek érezték magukat. Az államtitkár úgy gondolja, „senki nem kívánhatja magának, hogy ellenzékben legyen”, majd már szinte empatikusan említette meg a Fidesz ellenzékét, akiknek „borzalmas lelki nyomás lehet, hogy 15. éve választásról választásra bukdácsolnak, csak a túlélést tudják elérni”. Tudja, hogy ez egy nagyon nehéz dolog, hiszen a Fidesz is volt hasonló helyzetben, de „ez az ő problémájuk, nekik kell feldolgozni”.
Nagy állítása szerint a Fidesz stratégiája az volt, hogy összefogják a meglévő erejüket, különösen, hogy „2006 és 2010 között teljesen egyértelmű volt, hogy Gyurcsány Ferenc erkölcsileg megbukott, tulajdonképpen politikailag eltűnt, csak az a kérdés, hogy mikor van a temetése”. Így Orbán Viktor és csapata arra tudott koncentrálni, hogy felépítse, felkészítse embereit a várható kormányváltásra, abban ugyanis biztosak voltak, hogy még ha nem is bukik meg a Gyurcsány-kormány, a 2010-es választásoknak nagyon rossz esélyekkel mennek neki.
A műsorvezető ezen a ponton arra lett kíváncsi, „milyen vert helyzetben Orbán Viktor”, mert arról „mindenféle legenda van, hogy ilyenkor elvonul – most már ki merem mondani –, mert sokat beszélnek grazi kezelésekről, meg a nem tudom, miről”. Itt arra a pletykára céloz, amely sok éve kering anélkül, hogy bárki bármivel valaha alátámasztotta volna, és amely szerint Orbán valamelyik választási vereség után egy grazi klinikán pihente ki az idegi feszültséget. Önmagában tehát az meglepetés, hogy egy kormánybarát felületen egy ilyen, megalapozatlan híresztelésre egyáltalán kitérnek.
Nagy János viszont nem okozott meglepetést, mert amellett, hogy a grazi pletyka firtatására egyáltalán nem reagált, tulajdonképpen elmondta ugyanazt, amit minden fideszes politikus szokott, ha Orbánról kérdezik: akkor a legerősebb, amikor nehézség elé kerül, amikor sok helyről szorítgatják; akkor a legélesebb, amikor nagyon szoros helyzet van, olyan ember, aki „hidegfrontban érzi a legjobban magát”. Vagyis, ahogy a miniszterelnök szokott fogalmazni, „ütésre keményedik”.
Nagy szerint Orbánnak a választás után nagyon kellett tartania a frontot, a 2002-ben létrehozott polgári körök mellett az járult hozzá leginkább a későbbi kétharmadokhoz, hogy Orbánnak sikerült egyben tartania a tábort 2006-ban.
Arra a kérdésre, hogy mennyire voltak komolyak a 19 évvel ezelőtti belső feszültségek, megingott-e Orbán pozíciója a párt élén, Nagy azt mondta, „a jótékony feledés homálya borítsa ezt a pár hónapot, ami a 2006-os választás és az őszödi beszéd között volt”. Hozzátette: a tábor már összeállt a beszéd előtt, a miniszterelnök zsenialitása pedig nem engedte széthullani ezt a tábort. Nagy szerint ez az időszak nem csak Orbán személye miatt volt meghatározó, „hanem a nemzeti, keresztény, konzervatív erők zászlóshajójáról van szó, aminek a legnagyobb kárt az okozta volna, ha kormányos nélkül marad”. Ezt pedig a miniszterelnök elsősorban nem maga, hanem a tábor miatt nem engedhette.
