Mi a titka a vidéki cukrászdáknak? A kisvárosi bisztróknak? Miért mutatja a legmeghökkentőbb, legváratlanabb arcát a vidéki Magyarország a rendelőintézetek várótermeiben? A szebb reményeket dédelgető kultúrházakban? A világvéginek mondott vasútállomásokon? A községi nyugdíjas egyletekben?
Ezek mind-mind olyan közösségek, helyszínek, ahol az emberek nem kerülik el egymást, találkoznak, beszélgetnek. Békeidőben épült a legtöbb kávéházunk, az állomásaink. Olyan korszakokban, amikor a berendezéshez hozzátartozott a körbeülhető asztal, az egymással szembefordítható székek – és az újságos polcok. A tájékozódás, olvasás és az olvasottak megvitatása, ez a történeti, a nemzeti hagyomány – a cenzúra 1848-as eltörlése óta.
https://www.youtube.com/watch?v=dhvBdjvpp88
A kis süteményes asztaloknál, söntéseknél előbb utóbb elhangzanak olyan kérdések, amelyeket máshol meg sem fogalmaznak. A várótermek padjain megérnek olyan gondolatok, kiforrnak olyan érvek, amelyekre a parlament padjaiban ülők nem is vetemednek. Ezek azok a terek, ahol megregulázhatatlanul elszabadulnak a viccek, hol harsányan, hol fogak között szűrve megy a röhögés.
„Tartsd meg uram a cárt, minél tovább és minél távolabb” – hangzik az okos rabbi fohásza, valahol a nagy Oroszországban, az Isten háta mögött balra. Nálunk nincs cár, nyúlfarknyi távokon megy cudar hosszan a vonat, de tudjuk milyen a fifikás fohász a nagy magyar Alföld csárdáiban.
Amikor a NER bedarálta a vidéki újságokat, megtorpedózta a független lapok terjesztését akkor ezeknek a kisközösségeknek üzent hadat. Ezeket a söntéseket, törzsasztalokat támadta meg.
A padokon üldögélők kezéből csavarta ki az újságokat, az együtt kávézgatóktól vonta meg az információt. A nyírábrányi, balmazújvárosi vasútállomásokon nem csak azért olyan reménytelen az idő múlása, mert reménytelenül késik a vonat. Hanem azért, mert beláthatatlan a jövő és elszámolhatatlan a közelmúlt: valódi újságírás kell ahhoz, hogy látni lehessen, merre az arra.
A vidéki Magyarország közösségi terei azok az apró, de fontos ablakszemek, amelyeken keresztül önmagunkra ismerhetünk. Ezeken a padokon, hokedliken, törzsasztaloknál dől el a vidéki dominó, az, hogyan választanak a falu- és városvégek. Itt dől el ország sorsa. Legyen ez a döntés megalapozott, válasszon a törzsasztalok, várótermek közönsége tájékozottan!
Adjuk vissza amit elvettek tőlük, adjuk vissza a nyomtatott lapot azoknak a generációknak, akiknek az otthon- és biztonságérzetéhez hozzátartozik az újságolvasás. Ezért vállalja a HVG az előfizetőivel közösen, hogy ingyenes hetilapot juttat el a közösségi terekbe.
https://hvg.hu/itthon/20260127_hvg-a-vilagossag-kozos-ugyunk-rajtad-mulik-valasztas-vallalasok-elofizetes
Kérjük olvasóinkat, támogassanak minket ebben. Ha még nem tették, fizessenek elő! És osszák meg most futó kampányunkat, hogy meglegyen az ötezer szövetséges vállalásaink teljesítéséhez! Közben pedig olyan kávézók, teázók, nyugdíjas klubok, várótermek, faluházak jelentkezését várjuk, ahol nyitottak a nagy beszélgetésekre, közös ügyeink megvitatására! Mert hamarosan érkezik a HVG.
A jelentkezkésről minden tudnivalót itt gyűjtöttünk össze, és itt lehet regisztrálni is.
