„Tisztelt Mentőszolgálat! Hálámat szeretném kifejezni azért, amit Édesapámért és a családunkért tettek. […] apukám rosszul lett. A hamar kiérkező segítség ellenére már sajnos nem tudtak rajta segíteni” – kezdődik a levél.
A mentőket a levélíró testvére megkérte, hogy miután hosszas küzdelem után sem sikerült megmenteniük a földön fekvő férfit, takarják le őt. A szakemberek azonban nemcsak hogy betakarták, de visszaemelték őt az ágyába, és leragasztották a kezén a frissen szerzett tűnyomokat. „Az utolsó utáni pillanatában is emberként, méltósággal kezelték, így mi is méltósággal tudtunk tőle elbúcsúzni.”
A levélíró nem tudta helyben személyesen megköszönni ezt a mérhetetlenül emberséges gesztust. „De szeretném, ha tudnák, hogy így ismeretlenül, szavak nélkül is mennyit adtak nekem, nekünk aznap este, és még egy ilyen helyzetet, egy óriási gyászt is könnyít a tudat, hogy nemcsak a végső ítélet kimondásáig, hanem azután is mindent megtettek érte.”
