Az esemény főszervezője szerint látszik, hogy a Tisza-kormányban van befogadókészség, de szerinte azt is meg kell mutatnunk, hogy van az ügy mögött társadalmi igény és támogatás.
A nők és lányok elleni erőszak nem magánügy. Az államnak kötelessége megvédeni azokat, akik veszélyben vannak, és olyan rendszert működtetni, amelyben egy bántalmazott nő nem marad egyedül. Mi most ezt a felelősséget kérjük számon a döntéshozókon
– olvasható abban a sajtóközleményben, amit a most vasárnapi demonstráció szervezői nevében Hajnal Edina, a Hétköznapi feminizmusom oldal szerzője juttatott el a HVG-nek. A demonstráció célja, hogy az új kormányt felszólítsa: ratifikálja az isztambuli egyezményt a nők elleni erőszak visszaszorítása és az áldozatok védelme érdekében.
A témára az irányította rá ismét a figyelmet, hogy augusztusban a Lehel téren, a nyílt utcán bántalmazta élettársát egy férfi. Mint kiderült, ellene korábban megelőző távoltartást rendelt el a bíróság, ám azt többször is megszegte. Két járókelő lépett közbe, egyikük közösségi oldalán számolt be az esetről. A rendőrség elfogta és őrizetbe vette a férfit, az ügyészség pedig indítványozta a kapcsolati erőszak mellett zaklatással, garázdasággal és könnyű testi sértéssel is gyanúsított férfi letartóztatását.
A nő kérésére a bíróság korábban megelőző távoltartást rendelt el a férfi ellen, aki azonban többször is megszegte annak szabályait. Múlt pénteken a nyílt utcán bántalmazta az élettársát, akinek két járókelő segített.
Az eset kérdéseket vetett fel a távoltartás hatékonyságával kapcsolatban, amit az erőszaktevők számtalanszor megszegnek, ráadásul megelőző távoltartás csak hozzátartozók esetében rendelhető el. Hajnal Edina a Lehel téri eset után, egy kommentelő buzdítására kezdte el szervezni a demonstrációt – amiben segítségére volt a Neked, Rólad, Veled nevű civil szervezet is –, elmondása szerint azért, mert az arra érkezett reakció alapján látta, hogy van társadalmi igény a nők elleni erőszakkal szembeni fellépésre.
A Lehel téri esetben is az látszott, hogy amint felkapta a média, a rendőrség hirtelen talált megoldást, őrizetbe is vették a bántalmazót. Bennem pedig rögtön az merült fel, hogy vajon hány nő marad láthatatlan, akinek az esete nem éri el a nyilvánosságot?
A Hétköznapi feminizmusom oldal szerzője szerint az isztambuli egyezmény ratifikálása azt jelentené, hogy a kormánynak nem nulláról kell kitalálnia, hogyan lépjen fel hatékonyan a nők elleni erőszakkal szemben, mert az egyezményben bevált megoldások, szakpolitikai eszközök és módszertanok vannak, ami a prevenció, az edukáció, a mentális egészség, és a rendőrségi beavatkozás területén is segítené a bántalmazott nők védelmét. A szabályok lefektetése azonban nem elég, a betartatásukhoz politikai akaratra is szükség van.
Már látszik, hogy az új kormányban van erre fogadókészség, de nekünk, állampolgároknak meg kell erősítenünk azt, hogy van társadalmi támogatottság az ügy mögött. És azt is meg kéne érteni, hogy ez mindenki ügye, nemcsak a nőké vagy a gyerekeké. Ez közös ügyünk és felelősségünk: meg kell végre tanulnunk, hogy bánjunk jól egymással. Ugyanis ha a nők jobban vannak, akkor mindenki jobban van.
Magyarország 2014-ben aláírta ugyan az egyezményt, de mindeddig nem ratifikálta, vagyis nem tette formálisan is a magyar jog részévé. Sőt, a fideszes többségű Országgyűlés 2020-ban politikai nyilatkozatban utasította el a ratifikációt, egyrészt azért, mert az azt benyújtó KDNP-s képviselők szerint az szembement az akkori kormány migrációs politikájával, másrészt mert nem akarták a magyar jogba átültetni az egyezmény szerintük „gender-ideológiáját”.
Az egyezmény amúgy sürgeti, hogy a nőkkel szembeni nemi alapú erőszak olyan súlyos sérelemként legyen elismerhető, ami menekültstátuszt biztosíthat, és azt is megfogalmazza, hogy az áldozatot semmilyen körülmények között ne küldjék vissza olyan országba, ahol az élete veszélyben lehet. Javasolják, hogy az áldozat kaphasson független tartózkodási engedélyt, ha kilépne abból a kapcsolatból, amitől addig függött a tartózkodási státusza – ez azt segítené elő, hogy a nő könnyebben kiléphessen bántalmazó kapcsolatából.
A „gender-ideológia” alatt amúgy azt érthették a KDNP-s képviselők, hogy a magyar szövegben szerepel a „társadalmi nem” kifejezés, ami az eredeti egyezményben a „gender” szónak felel meg. Ez mindössze a férfiak és a nők esetében a társadalmilag kialakult szerepekre és viselkedési formákra utal, nem pedig, ahogyan Varga Judit akkori igazságügyi miniszter értelmezte, arra, hogy „az emberek nem férfinak és nőnek születnek”.
Nőjogi szervezetek szerint az egyezmény elismeri, hogy a nők elleni erőszak egy társadalmilag beágyazott jelenség, aminek köze van a nemi szerepekhez, például ahhoz is, hogy a férfiak mit gondolnak a nőkről – azaz a jelenséget nem lehet „elnemteleníteni”.
A HVG egyebek mellett a japán nő meggyilkolásának ügyéről, Mini-Dubajról és az iskolai bombariadókról is kérdezte Gulyás Gergely minisztert a kormányinfón.
Varga Judit igazságügyi miniszterként azt is kijelentette, hogy az „isztambuli egyezmény politikai hiszti”, a nők helyzete egyébként is a legjobb állapotban van Magyarországon, mert a kormány fellép a családon belüli erőszak ellen. Miután 2024-ben a nyilvánosság előtt beszélt arról, hogy volt férje, Magyar Péter bántalmazta őt, felmerült a kérdés, hogy ő és a kormány miért söpörte le azoknak a nőszervezeteknek a javaslatait, akik régóta jelezték, hogy a bántalmazott nőknek nem biztosít megfelelő segítséget és védelmet az állam.
„Jól emlékszem arra az időszakra. Mert akkor is akadt verbális és fizikai erőszak bőven” – írta a közösségi oldalán Varga Judit a Magyar Péterrel való házasságának az egyik sötét időszakát felidézve. Ugyanaz a Varga Judit, aki igazságügyi miniszterként azt ígérte, „az erőszakkal szembeni zéró tolerancia jegyében fogok eljárni”.
A Szociális és Családügyi Minisztériummal augusztus végén egyeztetett a NANE Egyesület, a Patent Egyesület, az Emma Egyesület és a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség a nők elleni erőszakkal szembeni hatékony állami fellépés érdekében – számoltak be erről a szervezetek egy Facebook-posztban. Itt elhangzott, hogy az állami szakpolitikai munka a nőjogi szervezetekkel való rendszeres egyeztetésekre, érdemi párbeszédre épül majd.
Konkrétumokról egyelőre nem tudni. A Tisza Párt és Magyar Péter korábban, a kampányban sokat hangoztatta a nők elleni erőszak rendszerszintű kezelésének és a családon belüli erőszak megakadályozása szükségességét, ugyanakkor az isztambuli egyezmény ratifikálását a választási programjuk konkrétan nem tartalmazza. Ugyanakkor szó van benne arról, hogy „a nőknek egyenlő esélyeket biztosítana a Tisza-kormány a munkában és a magánéletben”, és létrehoznák az Egyenlő Bánásmódért Felelős Ombudsman intézményét.
Nyitókép: A Patent Egyesület tüntetésén, amit a lakástűzben elhunyt japán édesanya miatt szerveztek 2025. február 8-án. Fotó: Kriza Márton
