Igazán nagy meglepetések ütöttek be: olyan alapok nyertek, amelyek a mai magyar gazdasági realitások között erős beágyazottságuk okán esélyesnek is számítottak és/vagy már láttak kockázati tőkebefektetéseket közelről. A Kairos és a Prosperitás a Magvető Alap  és a Növekedési Alap alprogramban is nyertek, így 6-6 milliárd forint sorsáról dönthetnek majd; mindkét alap a Széchenyi Bankhoz köthető Töröcskei István érdekkörébe tartozik. Emellett újrázók is vannak a nyertesek között, mint például Nagygyörgy Tibor és Nyíri Viktor, akik korábban a Jeremie 1-ben a Biggeorges-szal, most Polgár Andrással kiegészülve az X-tech-hel nyertek. Ugyanakkor eddig nincs hír arról, hogy a vesztesek ezúttal is megtámadnák az eredményt, mint pár évvel korábban.

A Jeremie 1 program keretében eddig több mint ötven cégbe fektettek az első körben nyertes alapok, de még messze nem helyeztek ki minden pénzt, ezt azonban 2013 végéig megtehetik. Megvan időközben az első exit is: a Portfolion kiszáll a Cyro Management Kft.-ből, a vételár 5-9 millió euró. Ha a maximumot fizetik ki, úgy a kockázati tőkealap 74 százalékos belső megtérülést ér el az ügyleten, így megvan a motiváló jó példa.
 
Mindemellett a Jeremie 1-nek a konkrét befektetéseken kívül gyorsította is a kialakulóban lévő start-up közösségek fejlődését. A nemzetközi gyakorlat szerint száz elolvasott (tehát nem a teaser vagy a prezentáció szakaszában elkaszált üzletről van szó) üzleti tervből 2-3 befektetés születik. Ezért többek között olyan fogalmakkal ismerkedtek meg indulófélben lévő vállalkozások, mint „elevator pitch” és „fenntartható versenyelőny” vagy „IRR”.

Bár a hitelkérelmeken és pályázatokon szocializálódott vállalkozások vezetői kockázati tőkét is „kérni” mennek – ahelyett, hogy mindkét fél számára előnyös üzletet ajánlanának - mégis elindult valami – véli Bundik Csaba, Az ALTERA Vagyonkezelő Nyrt. üzletfejlesztésért felelős igazgatósági tagja. A Jeremie 1 jóvoltából például már nem feltétlenül hiszik el a projektgazdák, hogy ha a kockázati tőkés 80 százalékos tulajdonrészt kér a cégből, akkor az minden körülmények közt normális. A másik oldalon pedig azok a kockázati tőkések is megtanultak technológiát értékelni a piac és a menedzsment kvalitásai mellett, akik mondjuk ingatlanfejlesztésből teremtették elő az önrészhez szükséges milliárdokat.

A Jeremie 2 kapcsán nem az a legfontosabb kérdés, hogy van-e elegendő innovatív ötlet Magyarországon, és az évente újratermelődik-e, hiszen ezt már megválaszolták egy 2007-2008-as „technológia versenyen”, ahol több mint 600 induló szerepelt. Nem egy közülük erős innováció-menedzsment támogatással és felkészítéssel már a Jeremie 1-ben nyertes alapok portfóliójába került.

A Jeremie 1 tapasztalatai alapján azoknak a szervezeteknek lesz kulcsszerepe, amelyek hidat képeznek a kockázati tőkések és a laboratóriumi feltalálók között. Elvileg ezt a feladatot kellene betölteniük az inkubátorházaknak, itt azonban mégis nagy gyakorlati hiányosságokat tapasztalunk. Ha nincsenek az üzletfejlesztést segítő szolgáltatások, ha az „inkubátorház” üzleti modellje kizárólag négyzetméter és nem tulajdonrész-alapú, akkor nem onnan fognak kikerülni azok a jól felkészített, "rendes" üzleti tervvel rendelkező, versenyképes cégek, amelyek befektetésre érettek. Igazából itt, a hídképzők szintjén dől majd el a Jeremie 2 sikere.