A statisztikák szerint 2011-ben 434 ezer végrehajtási ügy indult, ennek 9,1 százalékában, 39,5 ezer esetben tűztek ki ingatlanárverést.

Az összes eljárásnak ugyanakkor csak mintegy 20 százaléka indult banki kezdeményezésre, a többi egyéb követelés – közmű- vagy éppen telekommunikációs szolgáltatók, illetve polgári peres ügyek – miatt indult.

A bankok más szolgáltatókhoz képest visszafogottan nyúlnak ehhez az eszközhöz: az egyik itthoni nagybanknál például az elmúlt másfél évben a negyvenet sem érte el a befejezett végrehajtások száma.

A jogszabályok értelmében ha a banknak jelzálogjoga van az adott ingatlanra, a más által indított végrehajtási eljárásba köteles bekapcsolódni. A végrehajtási eljárás megindítása, de még az árverezés sem jelenti azt, hogy az ügylet kilakoltatással ér véget.

A közel 40 ezer kitűzött árverésből 2011-ben például mindössze 2769 ingatlant értékesítettek árverésen, ebbe azonban nemcsak a lakó-, hanem ipari és egyéb ingatlanok is beletartoznak. (Az előzetes adatok szerint az árverések száma tavaly sem érte el a 3000-et.)

A két szám közötti nagyságrendi különbség egyik oka, hogy az adós és a hitelező az árverés kitűzését követően találnak más megoldást: az adós – vagy helyette valaki – fizet, esetleg közös értékesítésben egyeznek meg.

A másik ok – amiről a bankok és más végrehajtást kérők sem szívesen beszélnek –, hogy az árverések döntő része teljesen forgalomképtelen ingatlanokat érint. A forgalomképes ingatlanok ritkán jutnak el az árverésig, az általános banki gyakorlatban a végkifejletig sokszor évek telnek el – ismerteti a Napi Gazdaság.