A Fortune 500 – az USA 500 legnagyobb bevételt elérő vállalata – vezetői közül csak 23-an nők. Ez 4,6 százalék. A világ milliárdosainak listáján a Forbes szerint 1426-an tartózkodnak, közülük mindössze 138-an nők, a húsz leggazdagabb között pedig csupán egyetlen van, aki nem örökölte a vagyonát valamelyik felmenőjétől vagy a férjétől.

A listát nagyon hosszan lehetne folytatni, felemlegetve a vezető női politikusok alacsony számát vagy a magyarországi helyzetet. A kép önmagában roppant elszomorító, hát még akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az utóbbi évek kutatásai szerint a női vezetők – különösen a speciális kiválasztódási folyamaton átesett felsővezetők – több tekintetben is jobbak, mint férfi társaik.

A női vezetők határozottabbak, ösztönzőbbek és merészebbek. Ám nem csupán erőt és céltudatosságot sugároznak. Empatikusabbak és rugalmasabbak a férfi vezetőknél, és az interperszonális képességeik is fejlettebbek. Így tudnak olyan vezetői stílust kialakítani, amely integrálni képes minden munkatársat. A női felsővezető nyitott, megegyezésre törekszik, együttműködő és kollegiális.

Bár a helyzet egyelőre több mint kedvezőtlen, mindezek a kiváló képességek és tulajdonságok arra predesztinálják a női vezetőket, hogy egyre előnyösebb pozíciókat vívjanak ki maguknak a munka világában. Hiszen a piac természete megköveteli, hogy a legkiválóbbak irányítsák a folyamatokat. Egy férfi vezető hajlamos féfit választani utódjául vagy munkatársául, ezeket az ösztönös automatizmusokat azonban minden bizonnyal felülírják a gazdaság működésének törvényszerűségei. Egyre nagyobb szükség van a női attitűdre, mert a domináns vezetői stílus népszerűsége letűnőben van. Biztató jelek arra utalnak, hogy a változás folyamatban van.

A teljes cikket a Jobline-on olvashatja.