Öt éve Budapesten a Gozsdu-udvar még közel sem volt az a pezsgő, hétköznap is bulihangulatot árasztó, hömpölygő tömeggel teli hely, ami most. Ellenkezőleg, leginkább egy szellemvárosra hasonlított, ahol nemcsak a lakások álltak üresen, de az üzlethelyiségek nagy része is – halott volt az egész tér. Komoly képzelőerő kellett ahhoz, hogy a romos megapasszázsba Budapest egyik legpörgőbb terét belelássa valaki. Két fiatal azonban, akik akkoriban a Madách téri Godot étteremben – azaz szinte a Gozsdu-udvar sarkán – dolgoztak, úgy gondolták, hogy itt nyitják meg kulturkocsmájukat, ami aztán egy kultikussá vált bisztró/étterem-szendvicsező-kocsma hármas első tagja lett.

„Alig egy hete dolgoztunk együtt, amikor arról kezdtünk beszélgetni, hogy az alkalmazotti lét nem nekünk való, inkább saját helyet szeretnénk nyitni. Eleinte a Paulay Ede utcában lévő autószerelő műhelyt szemeltük ki erre a célra, el is döntöttük, hogy Telep lesz a neve, de az a helyszín végül nem jött össze. A műhely tulajdonosa viszont ajánlott egy helyet, ez volt a Gozsdu-udvar egyik üzlethelyisége, a nevet pedig megtartottuk” – idézi a kezdeteket Fábián Gergő, a Gozsdu egyik legelső fecskéje. Akkor persze még nem tudták ők sem, hogy a Telep a vendéglátás szinte teljes szortimentjét lefedő „helycsoport” alapja lesz.

„Csak” egy összművészeti bemutatóteret akartak létrehozni, olyan helyet, ahol a művészet bármely ágát űző fiatal művészek kiállíthatnak. „Nem volt tudatos koncepció a dolog mögött, mi csak egyet akartunk: alkotni. Művészeti szempontból közelítettük meg a dolgot, és úgy voltunk vele, hogy az üzleti funkciót majd később hozzátesszük. Elsősorban atmoszférát szerettünk volna teremteni, de hogy ebből kávézó lesz, kocsma vagy klub, az nem volt előre eldöntött” – mondja az egyik tulajdonos, Trellay Levente, aki pár héttel később érkezett a projektbe.

A Telep története nagy adag kreativitással kezdődött, másuk – de legfőképpen pénzük – ugyanis nem volt, igaz, lelkesedéssel és barátokkal viszont annál inkább el voltak látva. Gergő és a másik úttörő, Szert Lili megkérték a Berlinben nevelkedett Leventét – aki akkoriban Bécsben hallgatott etológiát, amikor pedig itthon volt, saját barkácsüzemében készített bútorokat –, hogy segítsen a készülő galéria bútorainak elkészítésében. „Azzal kerestek meg, hogy csináljak székeket, asztalokat és bárpultot, de fizetni nem tudnak érte. Én szeretek alkotni, láttam fantáziát a dologban, ezért igent mondtam” – emlékszik vissza Levente. Megtervezte a bútorokat, a szükséges faanyagot egy bontásra ítélt házból szedte össze. A helyiség pincéjében másfél hónap alatt legyártottak 25-30 széket, asztalokat és a bárpultot.

Négy hónap tömény művészet, aztán se hely, se pénz

A kezdeti nehézségek ellenére pár hét alatt összerakták a helyet, ami a 2010. júniusi nyitás után villámgyorsan a belváros egyik legnépszerűbb underground helyévé nőtte ki magát. Kezdetben kéthetente váltották egymást a kiállítások, amiket Lili szervezett. Az ő édesapja a képzőművész és fotográfus Minyó Szert Károly, így Lili gyakorlatilag beleszületett a kortárs képzőművészetbe. Magyar és nemzetközi fotográfusok, festők, képzőművészek és street artosok mutatták be a Telepen munkáikat, többnyire mindannyian fiatalok és akkoriban még ismeretlenek. (A kiállításokat egy ideje nem Lili szervezi, mivel ő egy hosszabb ázsiai utazás miatt kiszállt a közös munkából, hanem a Magyar Képzőművészeti Egyetem kurátor szakán másodévesként tanuló Kovács Kristóf.)

Első életében a Telep mindössze négy hónapig működött, mert a fogyasztótér nyitott volt, csak a galéria felett volt tető, így a novembert már érthetően nem tervezték itt tölteni. Ennek azonban megvolt az a nagyon jó hozadéka, hogy az a pár hónap ultra-töményre sikerült, mert minél rövidebb idő alatt, minél több művészt akartak megmutatni. A filmvetítéseknek, workshopoknak és nem egyszer telt házas buliknak otthont adó Telep számára 2010 nyarának végén új helyet kellett keresni. Habár jó néhány barátjuk lelkesedett az ötletért és szívesen beszálltak volna a folytatásba, amíg az új üzlethelyiséget keresték, elfogytak. „Eredetileg heten akartunk belevágni összesen három és félmillió forinttal, de a többiek kihátráltak a dologból. A végén ott álltunk ketten Gergővel, zsebünkben fejenként ötszázezer forinttal, üzlethelyiség nélkül, egyre szkeptikusabban” – emlékszik vissza Levente.

Végül 2011 tavaszán rátaláltak az egykori Godot Galériának otthont adó üzlethelyiségre a Madách téren, ami akkoriban teljesen alkalmatlan volt a vendéglátásra, alacsony volt a belmagassága, ráadásul a földszint sötét is volt a bezsúfolt, fából készült méretes bútorzat miatt. „Amikor elbizonytalanodtunk, akkor azt mondtam Gergőnek: nagy baj nem lehet, mert te értesz a vendéglátáshoz, én meg össze tudom rakni a helyet. Legózás volt ez tulajdonképpen, csak igazi építőelemekkel” – mondja Levente.

Beszáll az online pókerező kosárlabda-játékos

A fejenként ötszázezer forintot még kiegészítették egy közel ekkora összeggel, de mivel ez sem volt elég az új helyre, megkeresték Gergő egyik gyerekkori barátját, Kenyeres Sándort, aki akkoriban Szolnokon kosárlabdázott, hogy szálljon be befektetőként. Sándor logisztikát tanult a főiskolán, szabadidejében online pókerezett, és semmi köze nem volt a vendéglátáshoz, de valamiért úgy érezte, bele kell vágnia.

Sándor logisztikát tanult a főiskolán, szabadidejében online pókerezett és semmi köze nem volt a vendéglátáshoz, de valamiért úgy érezte, bele kell vágnia. „Azt éreztem, hogy jó helyen vagyunk, a megfelelő időben. Már korábban akartam egy saját kávézót, imádtam Szolnokon, a kedvenc helyemen elütni az időt, és hála az online pókernek, reálissá vált ez az elképzelés.”

Beálltak a pult mögé tapasztalatot gyűjteni

A felső szinten kapott helyet a galéria, a pincében alkotóműhelyeket alakítottak ki, a földszinten pedig kávézót. Eleinte mindenki csinált mindent, a pult mögött is álltak mindannyian, hogy tapasztalatot szerezzenek a vendéglátás terén. Azóta a feladatkörök világosan elkülönültek: az új felosztásban Gergő már a pénzügyekért felel, Sándor viszi a vendéglátást, Leventéé pedig a dizájn és a karbantartás.

Otthonról senki sem tudott anyagi támogatást felmutatni, Sándor elmondása szerint az ő szülei egyáltalán nem hittek abban, hogy a Telep egyáltalán működhet. Levente is hasonló véleményekkel találta szemben magát, ezért eleinte nem is mondta el a családjának, hogy mivel tölti az idejét. „Sokáig nem mertem megmondani otthon, hogy nem Bécsben vagyok az egyetemen, hanem itthon fűrészelem a fát és bútorokat gyártok egy olyan helyre, amiben hármunkon kívül alig hisz valaki.” Az új helyet összesen négymillió forintból, néhány hónap alatt, saját kézzel alakították ki. Szakembereket nem hívtak, az utolsó szögig mindent ők, a barátaik segítségével raktak össze. Ez az organikusság azóta is érezhető a Telepen, folyamatosan alakul, mindig változik.

A Telep második élete nagyjából pont úgy kezdődött, mint az első: kezdetben csak a szűk baráti társaságuk járt le a helyre, ám gyorsan híre ment és nagyon hamar (ismét) a belváros egyik kultikus tere lett. Itt született a nagy sikerű Einfach Berlin minifesztivál-sorozat (bővebben keretes írásunkban), amely Budapestre hozza Berlin fiatal alkotóit, legyen szó kortárs képzőművészetről, divatról vagy gasztronómiáról.

A vendéglátás sokszor baráti alapon folyt, azaz meghívták a haverokat és/vagy olcsóbban adták az italt, mikor, hogy. Ekkor még csak ital volt a Telepen, bagelt nem árultak, az később jött. Ennek köszönhetően a törzsközönség nem meglepő módon egyre nagyobbra nőtt, így a vállalkozás már néhány hónap után eltartotta magát.

Három etető üzem, három cég egy székhelyen

Mindhárom népélelmezési buliegységet külön cég működteti, a céges adatok közt nem tűnik fel semmi extra. Gergő, Levente és Sándor is tulajdonos mindegyikben, egyik-másik cégbe mellettük további tagok is beléptek. A Telep-Art Galéria Kft.-t – amely a Telepet üzemelteti – 600 ezer forint alaptőkével indították 2011. január legvégén, majd 3 millióra emelték a jegyzett tőkét – derül ki az Opten céginformációs szolgáltató adataiból. Mindhárman tulajdonosok, rajtuk kívül más nincs a cégben. A Telep forgalma stabilan nőt, az első évben csaknem 3,8, millió majd 18 millió feletti, 2013-ban pedig már csaknem 30 millió forint volt az árbevétel, az adózott eredmény a +/- 1 millió forint körül legyezett. A Konyhát az ugyanabban az évben, de december végén 500 ezer forinttal alapított Kultúr Lokál Kft. üzemelteti. Ezt a vállalkozást tavaly nyár közepén vették át az alapítóktól, és rajtuk kívül még Glódi Balázs, a jónevű fiatal fotós és vitorlázó, többszörös Kékszalag-győztes, valamint a Kortárs Korzó Kft. van a cégben. Az átvételt követő napokban 3 millió forintra emelték a jegyzett tőkét. Ez a vállalkozás is jól megy: az első  teljes üzleti évükben 11 millió forint feletti árbevételt hoztak össze, ami egy év múlva már több mint 40 millió forint volt. A mérleg szerinti eredmény előbb 2 millió forint feletti veszteséget mutatott, ami egy évvel később pozitív nullába fordult. A Bägel céget csak alig több mint egy éve hozták tető alá, a Lukaszsömle Kft. már 3 milliós alaptőkével indult ugyanazon a székhelyen, mint a másik kettő. Hatan alapították, a Konyha tulajdonosai és még két személy, most öten vannak a cégben.

Reggeli-ebéd-vacsora

A Telepen három-négy hetente váltják egymást a kiállítások, hétvégén dj játszik a földszinten, a hely hétköznap este is tele van. Egyetlen hibája az volt, hogy nem lehetett kapni meleg ételt, amire pedig mind erősebb igény mutatkozott. A fiúk amúgy már a nyitáskor méregették a Telep mellett lévő Godot étteremnek helyet adó helyiséget, majd tavaly nyáron amint megnyílt a lehetőség – bezárt a Godot – rá is indultak. Több barátjukkal együtt kibérelték és elkezdték a saját ízlésükre formálni.

Néhány hónap alatt elkészültek, és megnyitott a Konyha, ami hétköznap reggelivel és ebédmenüvel, egyébként a havonta változó a la carte kínálattal várja a vendégeket. Az étlapon magyar és nemzetközi ételek sorjáznak, az alapanyagokat helyi termelőktől szerzik be. A Konyhának körülbelül fél év kellett, hogy felfedezzék a vendégek, tavaly nyáron nyitottak, decemberre már állandó telt ház lett ebéd- és vacsoraidőben is.

Levente szerint a céljuk itt is ugyanaz volt, mint a Telep esetében: atmoszférát akartak teremteni. „Jó kávét mindenhol kapsz, de nem mindegy a környezet. Egy hely hangulata zenével, fénnyel és a bútorokkal teremthető meg, ezért minden egyes darabot saját kezűleg szereztünk be vagy raktunk össze.” A Konyha eklektikus hangulatú, régi mángorlótól kezdve a nagymama metszett üveges tálalóján át az ipari lámpákig sokféle stílus keveredik benne.

Levente a vendéglátásban jól tudja kamatoztatni az egyetemen tanultakat. „Az állatviselkedés-tan, azaz az etológia könnyen átvezethető az emberi viselkedéstanra. Mindkettőnél modulokat és mintázatokat figyelsz meg, amikből aztán levonsz bizonyos következtetéseket. A pszichológia pedig nagyszerűen beépíthető a vendéglátásba. Ha tudod, hogy hogyan viselkednek az emberek, akkor azt is megérted, hogy mire van szükségük.”

A felelősségi körök a Konyha esetében is ugyanazok, mint a Telepnél, Gergő a pénzügyes, Sándor a vendéglátós, Levente pedig a karbantartásért felel. „Mi hárman teljesen különbözőek vagyunk, ám egyvalamiben mégis hasonlítunk: mindhárman öregember-karakterek vagyunk, ami abban mutatkozik meg, hogy van köztünk egyfajta ősbizalom. Amiben megállapodunk, ahhoz tartjuk magunkat, ettől működik a csapat” – véli Levente.

Naná, hogy nyitottak egy streetfood helyet is

A Telep és a Konyha mellett nyitottak egy igazi streetfood helyet is, tavaly májusban megnyitották a Baross utcában – közel a Kálvin térhez, az egyetemisták egyik főcsapásán – a Budapest Bägelt. Gergő ötlete volt, és tulajdonképpen kézenfekvő is, hogy ha már a Telepen egyébként is árulják a New Yorki-i lyukas szendvicset, létrehozhatnának egy külön brandet csak ennek dedikálva. Az üzlet olyannyira streetfood irányzat lett, hogy nincs is benne vendégtér, igaz, ezért az időjárás nagyban befolyásolja a forgalmat.

A könyvtárak közelsége miatt elsősorban egyetemista vendégkörre számítottak, ám szinte a kezdetek óta főleg külföldiek járnak az üzletbe, amiben nagy szerepe lehet annak, hogy a bagel jóval ismertebb a külföldiek, mint a magyarok körében. Minden reggel friss bageleket készítenek, az alapanyagokat itt is helyi termelőktől szerzik be.

Tervezik, hogy a koncepciót külföldre viszik, első körben Berlinben szeretnének nyitni egy Bägelt. „Münchenben vagy Bécsben jobban megérné nyitni egy ilyen helyet, mert gazdagabb város, illetve közelebb van, de főleg az ismerősök miatt maradunk Berlinnél – a hely vendégköre úgyis a kinti barátainkból alakulna ki” – árulja el Levente, mire készülnek. A Bägelt összesen hatmillió forintból hozták össze, az összeg előteremtésében két befektető volt a segítségükre.

Marketingre sosem költöttek, a közösségi médiát – Facebookot és Instagramot – használják ugyan, de csak posztolásra. A Telep Facebook-oldala is inkább egy életstílusblogra hasonlít, semmint üzleti vállalkozás oldalára. A több mint tizenkétezer követő organikusan jött össze, sosem hirdettek vagy vásároltak lájkokat.

Partnereket akarnak szerezni, nem ellenségeket, ennek megfelelően a közelben lévő szórakozóhelyekkel igyekeznek jó kapcsolatot építeni, sőt inkább együttműködni. A Madách tér Teleppel szemben lévő sarkán üzemel például a Központ, ami a Telep után két évvel nyílt. „Amikor megnyitottak, mi segítettünk nekik, egy csomó mindent kölcsönadtunk, ha szükség volt rá. Cserébe ők is kiteszik az Einfach Berlin plakátjait. Azt kell szem előtt tartani, hogy együtt hogy tudunk megmaradni és erősödni, nem pedig nekimenni a másik üzletének” – vallja Levente. Tartanak például közös bulikat, legutóbb a Toldiban, ahol a két szórakozóhely disc jockey-i közösen szórakoztattak.

Gergő tervei között szerepel egy lakásétterem, amit nagyon úgy néz ki, hogy idén májusban meg is tud nyitni. A recept már jól ismert és bevált: saját budai lakását és annak teraszát tervezi havonta két alkalommal megnyitni akár idegenek előtt is. Minden alkalommal más fog főzni, az alkalmi szakácsok a barátok közül kerülnek ki. „Habár ez a saját projektem, a barátaim ebben is ugyanúgy segítenek. Tavasztól őszig működik majd, a teraszt így tudjuk maximálisan kihasználni” – mondja Gergő. A lakáséttermek a legtöbb esetben becsületkasszás alapon működnek, azaz a vendégek annyit fizetnek a vacsoráért, amennyit szeretnének, így lesz ez Gergő lakásétterme esetében is, ami egyszerre tizenöt főt tud befogadni.

Einfach Berlin: egyszeri projektből rendszeres nyári belvárosi fesztivál

A legtöbb jó ötlet a kocsmában születik, ez az Einfach Berlin esetében sem volt másként. Három évvel ezelőtt Leventénél két, Berlinből ismert jó barátja vendégeskedett, s a Telepen egy átbeszélgetett este alatt született meg a program ötlete. Kitalálták, hogy a berlini Joris étterem egy hétre Budapestre települ, és ha lesz étel, akkor már legyen művészet is, így meghívták Anna Charlotte Schmid berlini fotóst, akinek a már több díjat elnyert The Other Side Of Venus című kiállítása a Telepen mutatkozott be. Meghívtak továbbá három berlini dj-t, akik a főváros különböző szórakozóhelyein tartott bulikban nyomták a berlini elektrozenét, és szerveztek szabadtéri grillezést, filmvetítést és graffitizést is. Az egyszeri projektként induló Einfach Berlin rendszeres nyári minifesztivállá nőtte ki magát, amely megmutatja a magyar fiataloknak, hogy milyen Berlinben élni, bulizni, étkezni – mindezt úgy, hogy elhozzák Berlint Budapestre, idén immár harmadszorra. Évről évre több helyszínen tartanak bulikat, egyre több művészeti ágat foglal magába és saját márkás ruhakollekciójuk is lett, aminek elkészítésében együttműködtek Sándor Szandra divattervezővel, azaz Nanushkával. A márka és a projekt körüli hájpot meglovagolva a srácok tavaly nyáron kijöttek a Vintage Collectionnel, aminek különlegessége, hogy minden ruhadarabból csak egyetlenegyet gyártottak, egy méretben. A futószalag-effektus elkerülése miatt garantált volt, hogy a kollekció egyetlen darabja sem jön szembe az utcán, ennek köszönhetően a minimalista stílust kedvelő Einfach Berlin-rajongók gyorsan el is kapkodták a kollekció darabjait az értékesítés helyszínéül szolgáló Látomás butikból. Az Einfach Berlin organikusan, egy baráti társaság irányításával működik, Trellay Levente mellett Tóth Barnabás (Iambarnie) fotós és Sólyom László üzleti menedzser a projektgazdák, a kivitelezésben pedig ismerősök és barátok segítenek. Jelenleg azon dolgoznak, hogy az Einfach Berlint Koppenhágába is elvigyék, ami várhatóan idén nyáron valósul meg. Berlinben eddig nem szerveztek hasonló, Budapestet bemutató eseményt, de a terveik közt szerepel.