A szakértők folyamatosan tárgyalnak - számol be a párizsi Le Monde- és egyre rövidebb a feketelista. Eredetileg 92 állam szerepelt rajta, most már csak 29. Még ezen is vita van, mert néhány tagállam szeretné lehúzni a feketelistáról a Kajmán szigeteket és Katart. Hiába szerepel mind a kettő majdnem minden nagy leleplező kampányban az újságok címlapján. A tagállamok elitjeinek valahol el kell rejteniük a pénzüket az adóhatóság elől.

Egyáltalán mi az, hogy adóparadicsom? Milyen kritériumok alapján számít egy állam adóparadicsomnak az Európai Unió szerint? Három ismérv a meghatározó:

1. ha nem tartja be az OECD előírásait az automatikus átutalások szabályozásáról,
2. ha nem követi az OECD előírásait az adócsalás elleni nemzetközi ellenőrzéssel kapcsolatban,
3. ha nem ellenőrzi az offshore cégeket és nem akadályozza meg új offshore vállalkozások létrejöttét

 Pierre Moscovici, az Európai Unió pénzügyi biztosa, Franciaország egykori pénzügyminisztere igen elszánt, teljes transzparenciát követel. Általában mindenki egyetért vele, de az ördög a részletekben bújik meg. A tagállamok saját érdekeiket követik. Pontosabban az elitek érdekeit, melyek egyáltalán nem esnek egybe az állampolgárok elvárásaival. Az átlagpolgárnak általában kevés lehetősége van, hogy az adóparadicsomokat kihasználja, hiszen ehhez sok pénz kell. Viszont érdeke, hogy a gazdagok befizessék az adót, hiszen az államkassza finanszírozza jelentős részben az egészségügyet, az oktatást, a szociális rendszert stb.

A pénzügyminiszterek december ötödikén döntenek a feketelistáról, de az alkudozás az utolsó percig folyik. Nemcsak azért, mert mindegyik nemzeti elit a maga kedvenc adóparadicsomát védelmezi, hanem azért is, mert a feketelista visszaüthet. Az érintett államok retorziókat alkalmazhatnak. Vagyis az EU pénzügyminisztereinek nagyon meg kell gondolniuk: melyik államokat vegyék fel az adóparadicsomok fekete listájára.