A szabadság kiadása során a gyakorlatban viszonylag rugalmasak a munkáltatók. Azt azonban lényeges tudni, hogy a szabadság kiadása a munkáltatónak a joga és egyben kötelessége is.

Megeshet például, hogy nyáron a munkáltatónál munkaszervezési okokból eredően négy hét leállás lesz, azonban a munkavállalónak már nincs 20 napnyi szabadsága, például már csak 15 nappal tud gazdálkodni a munkáltató. Ha a leállás időszaka hosszabb, mint a munkavállalót az adott naptári évben még megillető szabadságnapok száma: ilyen esetben a munkáltató kénytelen mentesíteni a munkavállalót a munkavégzési kötelezettség alól. Ezen időszakra pedig alapbért köteles fizetni.

A már megkezdett szabadság megszakításának és a közölt időpont módosításának joga súlyos indokokhoz kapcsolódik: a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdekéhez vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő okhoz. Ha például a munkáltató tudja, hogy nyaranta minden évben megnő a megrendelések száma, erre nem hivatkozhat súlyos okként, hiszen ez előre látható és tervezhető körülmény volt. Az ok fennállásának, valamint kivételes és súlyos jellegének bizonyítása a munkáltatót terheli. A munkavállaló ugyanakkor a megfelelően indokolt döntést nem utasíthatja vissza.

További részleteket az Adózónán olvashatnak.