Csökken az ekho – jelentette be kedd este a Pénzügyminisztérium, a Magyar Közlönyben is kiadott kormányrendelet alapján szeptembertől nem kell megfizetni a kifizetőt terhelő 13 százalékos részét a köztehernek, amely így összességében 28 helyett 15 százalékos lesz. A kormány nem titkolt szándéka az, hogy a katából kiesők számára nyújtson mentsvárat, ennek azonban vannak akadályai. Megnéztük, mivel is jár a 17 éves múltja ellenére viszonylag kevesek által alkalmazott adózási forma.

Miért alkalmazzák kevesen?

Az ekho elég szűk területen alkalmazható adózási forma: azt sportolókra és sportvezetőkre, a könyv- és lapkiadásban dolgozókra, illetve az előadóművészetekhez köthető tevékenységre találták ki. Vagyis újságírók, fordítók, grafikusok, fotósok, színészek, zenészek, de akár egy színház vagy egy filmes produkció alkalmazásában álló fodrászok, sminkesek is ekhózhatnak.

Ez ugyan szűk kör – a kormány szerint 41 ezer főről van szó –, ám azt érdemes hozzátenni, hogy az ilyen tevékenységet végzők jelentős része eddig katázott, közülük pedig azok kerülnek most a legnagyobb bajba, akik – lévén tevékenységükhöz nem köthető jelentős költség – átalányadózóként a legkisebb, 40 százalékos költségátalányt tudják majd alkalmazni, vagyis bevételük 60 százaléka után fognak majd szja-t és tb-járulékot fizetni. Nem mindenkire igaz ez, a fodrászok esetében például a 80 százalékos költségátalányt lehet alkalmazni.

További korlátozás, hogy legfeljebb 60 millió forintos lehet az éves jövedelem – ez persze jóval magasabb, mint a kata esetében volt. Ahhoz azonban, hogy érdemben nőjön az ekhósok száma, leginkább az érintett tevékenységek bővítésére lenne szükség.

Milyen változást jelent?

A legfontosabb az, hogy az érintett adózó tulajdonképpen alkalmazásba kerülhet, utána – legalább – a minimálbér után a kifizető levonja, bevallja és megfizeti a közterheket, illetve az afölötti rész után a mostantól 15 százalékos ekhót. Vagyis nem kell foglalkoznia az adózással, a NAV által készített adóbevallási tervezetben az ekho is megjelenik majd.

További előny, hogy az szja megfizetőjeként jogosult lesz az adóalap-kedvezményekre, például a családi adókedvezményre vagy a betegségek után járó személyi kedvezményre.

Fontos ugyanakkor, hogy amíg ekhózni csak jövedelmek egy korlátozott száma után lehet, az ekho feltételéül szabott, az átalános szabályok szerint adózott jövedelem bármilyen tevékenységből származhat. Ekhózni ráadásul megbízási szerződéssel is lehet, tehát az is elképzelhető, hogy valaki igazolja, hogy utána megfizették (alkalmazottként, egyéni vállalkozóként, társas vállalkozás tagjaként) a minimális jövedelemadót, szochót és járulékokat, más megbízónál pedig elég az ekho 15 százalékát megfizetni a jövedelemből. (Ekhózni természetesen több helyen lehet a feltételek teljesülése esetén.)

Azt is érdemes tudni, hogy a 15 százalékos ekhóból 9,5 százalék az szja, a többi tb-járulék, mivel ezt a nyugdíjasoknak nem kell megfizetniük, esetükben az ekho mértéke 9,5 százalék.

Megéri?

Az ekho esetében tehát legalább a minimálbér szintjéig meg kell fizetni a közterheket. Ez – a munkaadói közterhekkel együtt – összesen 46,5 százalékot jelent, vagyis a 200 ezres szintnél összesen 93 ezer az adóteher, a dolgozó pedig 133 ezer forintot kap kézhez, a bérköltség pedig 226 ezer forint.

Az ekho értelemszerűen annál jobban megéri, minél több pénz kerül a jövedelemből a kedvezményes adózási körbe. 400 ezer forintos bruttó összegnél ez például 200 ezer forint, ez után kell tehát alapesetben 15 százalékos ekhót megfizetni, ami 30 ezer forint. Az általános szabályok szerint adózó hányaddal együtt tehát az összes (a kifizetőt vagy a megbízottat terhelő) közteher 123 ezer forint, a teljes bérköltség 426 ezer, az elérhető nettó jövedelem pedig 303 ezer.

Ha pedig 400 ezer forintos nettó jövedelmet szeretne elérni a dolgozó, annak az összes költsége valamivel több mint 540 ezer forint, vagyis összesen 140 ezres költséggel kell számolni. Nettó 500 ezernél pedig 154 a közteher mértéke, vagyis látszik, minél nagyobb hányad van az ekho alatt, annál kisebb lesz arányosan az adóteher.