Szexi, és a profitot is növeli, de hogyan kapcsolódhat egy kisebb cég ehhez a trendhez?
Ötlépcsős útiterv a fenntarthatósági célkitűzések üzleti stratégiába építéséhez.
Az északír séf, Michael Deane 1990-ben indította el étteremláncát, a Deanes EIPIC-et, a siker pedig szinte egyből jött, hiszen egy év múlva már Michelin-csillagot ünnepelhetett.
Most azonban azt közölte a cég, hogy 2023 végén bezárják az éttermet, mivel túlságosan elszálltak az árak a Covid-járvány óta. „Az embereknek elvárásai vannak, ha egy Michelin-csillagos étterembe mennek, márpedig nehéz úgy teljesíteni ezeket az elvárásokat, ha minden költségünk a duplájára nőtt, hiszen mi nem emelhetjük ennyivel az árakat” – magyarázta Alex Greene vezető séf a CNN-nek.
Az étteremben az úgynevezett kóstoló menük ára 100 font, azaz mai árfolyamon 43 ezer forint, ami nem tűnik annyira kiugrónak, ám Belfast nem akkora város, hogy rendelkezne az ezt megfizetni képes vendégkörrel.
A vendéglátóhely azzal a problémával is szembesült, hogy nemcsak az ételekre helyezte a hangsúlyt: a terítékre és a kiszolgálás minőségére is kiemelten odafigyeltek. Márpedig az ehhez a szinthez megfelelő tudással rendelkező pincér sokba kerül. „Ez már a múlt” – kommentált Greene, aki szerint a Michelin-csillagos éttermek már lemondtak erről a luxusról, „sokkal visszafogottabbak”, „nincs fehér vászon terítő, nincs ugyanolyan szintű kiszolgálás", és sokkal „spórolósabb vendégek kiszolgálása".
Az étterem azért nem adja fel teljesen: vidéken olcsóbb a fenntartás, ezért ott próbálkoznak majd egy új „ár-érték arányos” fókusszal.
