Évtizedek óta sok kritika éri a világ vezető promótercégét, a Live Nationt, a bírálatok szerint leuralják a teljes amerikai és globális szórakoztatóipart, a rajongók és az előadók kárára profitálnak a rendezvényszervezésen és a jegyértékesítésen. Egy ideje már lógott a levegőben a kormányzati fellépés, múlt héten pedig az Egyesült Államok igazságügyi minisztériuma bejelentette, hogy megindítja a trösztellenes eljárást a cég ellen, aminek a vége az is lehet, hogy a 2010-ben megvásárolt Ticketmaster jegyértékesítő platform eladására kényszerítik a tulajdonos Live Nation Entertainmentet.

A minisztérium indítványában több pontban versenykorlátozó magatartással vádolja a Live Nationt. Ezek között szerepel a cég piaci egyeduralmát veszélyeztető versenytársak felvásárlása, valamint a koncertszervezői piacra való belépés korlátozása is. A Live Nation ugyanis egyszerre érdekelt a rendezvényszervezői és a jegyértékesítői oldalon: a legnagyobb arénák koncertjeinek 60 százalékát ők szervezik, több mint 400 előadót képviselnek, de az USA több mint 265 koncerthelyszíne is az ő tulajdonukban van. A jegyek piacán még nagyobb a dominancia, a Ticketmaster részesedése több mint 80 százalék.

Getty Images via AFP / Michael M. Santiago

A most megfogalmazott vádak szerint a cég a helyszínek tulajdonosait arra kényszerítette, hogy kizárólagos szerződést kössenek a Ticketmasterrel a jegyek forgalmazására, felhasználva a promóterpiacon meglévő részesedését: ha egy aréna más jegyértékesítővel kötne szerződést, elesik a Live Nation által képviselt világsztárok koncertjeitől. A fenyegetés működött: a Brooklyn-i Barclays Center 2021-ben megpróbált szakítani a Ticketmasterrel, és egy-egy feltörekvő piaci szereplővel, a SeatGeekkel lépett partnerségre, az új együttműködés azonban alig több mint egy évig tartott, ezt követően ismét a Ticketmasteren keresztül vásárolhattak jegyet az aréna leendő vendégei.

Hasonlóan járt el a cég a művészekkel szemben is: akik nem szerettek volna a Live Nationnel és a Ticketmasterrel dolgozni, elestek a legfontosabb koncerthelyszínektől. Ez pedig komoly veszteséget okozhat a zenészeknek, ha például egy olyan városba látogatnak el, ahol megtöltenének egy 20 ezres csarnokot is, ha az nem a Live Nation befolyása alatt lenne. Ehelyett kénytelenek egy kisebb rendezvényközpontot kibérelni, kevesebb nézővel és így kisebb jegybevétellel, ami azért is fáj, mert a streamingszolgáltatók megjelenése óta a lemezeladás helyett a koncertek jelentik a zenészek jövedelmének elsődleges forrását.

A Live Nation honlapján közzétett állásfoglalásában a cég arról ír, hogy az eljárás politikai nyomásra indult, és valójában nem is monopóliumellenes, hanem üzletellenes perről van szó. Szerintük a profitmutatók azt bizonyítják, hogy nincsenek monopolhelyzetben, a jegyértékesítés piacán pedig erősebb a verseny, mint valaha, ezért is csökkent a Ticketmaster piaci részesedése annak 2010-es megvásárlása óta.

A Pearl Jamtől Taylor Swiftig

A Ticketmasterrel kapcsolatos kritikák ugyanakkor már az 1990-es évekre visszanyúlnak. 1994-ben a Pearl Jam tett az igazságügyi minisztériumnál panaszt, mivel az együttes szerint a cég kizárta őket bizonyos helyszínekről egy jegyértékesítéssel kapcsolatos vita miatt. Az addigra agresszív terjeszkedésével és a mostani per tárgyát is képező exkluzív szerződésekkel piacvezetővé váló, és legnagyobb vetélytársát, a Ticketront felvásárló cég a Pearl Jam ingyenes koncertjei után is szervizdíjat számolt fel, vagy épp az utolsó pillanatban állt el egy jótékonysági fellépéstől. Az együttes panaszait azonban a minisztérium lesöpörte, a meghirdetett, Ticketmaster nélküli turnét pedig kénytelenek voltak lemondani, a The American Prospect szerint dollármilliókat bukva ezzel.

A Pearl Jam Ciudad de Mexico-ban 2006-ban

AFP / CORTESIA / NOTIMEX / Notimex via AFP

A Ticketmaster így gond nélkül folytathatta a mostani vád szerint versenykorlátozó magatartását, sőt, a Live Nation-féle felvásárlást követően még kreatívabb lett a jegyértékesítő cég. 2018-ban két kanadai lap, a Toronto Star és a CBC újságírói álnéven részt vettek egy jegyüzérek számára rendezett szakmai konferencián. Az eseményen a viszonteladókkal a retorika szintjén ellenséges Ticketmastert egy igazgatója képviselte, aki egy olyan eszközt mutatott be az üzéreknek, amellyel könnyebben csaphattak le a jegyekre azok elől, akik tényleg részt vettek volna az adott koncerteken vagy sporteseményeken. A cég ezzel saját felhasználási feltételeit sértette meg, és még meg is nyugtatta a konferencia résztvevőit, hogy Ticketmaster-fiókjaikat nem fogják ellenőrizni. Az üzérek kedvezményt is kaptak annak függvényében, hogy mennyi jegyet értékesítettek újra. Ez a Ticketmasternek is megérte, hiszen így kétszer számíthatták fel a jegyáron felüli díjakat, például a kezelési költséget ugyanazért a jegyért. Később a cég maga is beismerte, hogy közvetlenül a jegyüzérekhez juttatott jegyeket, hogy azok drágábban értékesíthessék azokat, mint az eredeti ár.

A Live Nation-Ticketmaster duónak azonban egy ennél jóval egyszerűbb, de látványosabb blama kellett ahhoz, hogy az igazságügyi minisztérium célkeresztjébe kerüljön: a platformon kezdődött (volna) Taylor Swift Eras című turnéjának jegyértékesítése, az oldal azonban a nagy terhelés alatt összeomlott. A felháborodott rajongótábor, a Swiftie-k még pert is indítottak a cég ellen, a Ticketmastert pedig azzal vádolták, hogy a verseny hiánya miatt nem fejlesztette megfelelően az értékesítőfelületét, amely így nem tudott megbirkózni a 14 millió érdeklődővel.

A 2023-ban közel 23 milliárd dollár (több mint 8 ezer milliárd forint) árbevételű Live Nation nem fog könnyedén lemondani a Ticketmasterről, de ha esetleg el is kellene adnia a céget, az sem jelentené azt, hogy egyik napról a másikra bezuhannának a jegyárak. Sőt, akár még ennek ellenkezője is történhet: a jegyüzérek ugyanis akkor is maradnak, ha a Live Nation megy, ahogy a Ticketmaster felvásárlása, sőt, megalapítása előtt is jövedelmező üzlet volt a rajongók előtt lecsapni a legkeresettebb jegyekre, majd jelentős felárral újraértékesíteni azokat. Amíg a jegyekre az eredeti ár többszöröséért is lesz kereslet, a másodlagos piac is fennmarad. A viszonteladók kiszűrése pedig a valódi rajongók számára is körülményesebbé és kényelmetlenebbé teszi a jegyvásárlást. Észszerű, de népszerűtlen megoldás lehet a jegyárak további emelése a Vox szerint. Ezzel az üzérek profitrését vágnák meg az eladók, csakhogy ennek is lelkes, de kevésbé vastag pénztárcájú rajongók látnák a kárát.

AFP / Jaap Arriens

Itthon pedig már csak azért sem várhatjuk a jegyárak csökkenését a Ticketmaster elleni eljárástól, mert a jegyértékesítő cég a hazai piacon nincs is jelen. A Live Nation viszont igen, számos világsztár hazai fellépése hozzájuk köthető. Magyarországi partnercégük, a már Funcode márkanév alatt futó Ticketpro pedig meghatározó, de közel sem egyeduralkodó szereplő a hazai piacon. Árazási gyakorlata sem eltérő a versenytársakétól, a jegyen feltüntetett áron felül a vásárlóknak kezelési díjat is fizetnie kell (igaz, több jegy vásárlása esetén is csak egyszer), miközben van olyan vetélytárs is, amely ezen felül még nyomtatási díjat is számláz – még úgy is, hogy az interneten eladott jegyeket legfeljebb mi nyomtatjuk ki, ha nem a mobilunkon mutatjuk be.

A jegyüzérkedés pedig szemmel látható probléma ott is, ahol nem a promóterek piactorzítása áll a háttérben, elég csak a labdarúgó válogatott őszi Eb-selejtezőire visszagondolnunk. Ráadásul az üzérek jellemzően nem az itthon is népszerű, de az indokolatlan felárat tiltó viszonteladási platformokon keresztül tevékenykednek, hanem mondjuk egyszerűen a Facebookon hirdetik meg többszörös áron a kevés elérhető belépő egyikét. A válogatott meccsek körüli jegyüzérerőkről itt írtunk korábban: