Lu Hao: Virág, madár, rovar, hal, 1999 videoinstalláció © Műértő

Az életszínvonal felfelé ívelése mellett az ország hangulatát a nemzetközi nyitás jellemzi. A gazdasággal együtt a térség kortárs művészete és a műkereskedelem is lendületet kapott.

Napjaink kínai művészete már nemcsak az igen erős helyi, de a nemzetközi gyűjtők érdeklődését is felvillanyozta.

Többek között ezek a tényezők befolyásolták a szeptemberben Sanghajban - a nemzetközi műkereskedelem őszi szezonjának nyitóakkordjaként debütáló - ShContemporary kortárs művészeti vásár sikerét is. A kortárs művészeti vásárok népes családjába született ázsiai „bébi” - a magas színvonal mellett - minden erejével a nemzetköziség szellemének képviseletével igyekezett pozicionálni magát a már korábban világra jött térségbeli (Korea, Japán, Hongkong) testvéreivel szemben.

Sanghaj kozmopolita atmoszférája jó alapnak bizonyult Kelet és Nyugat találkozására. A 125 galéria a világ minden tájáról, összesen 23 országból érkezett. A 27 kínai galéria majdnem kétharmada pekingi volt, őket követték a sanghaji és hongkongi társaik. A hazaiak mellett a legtöbben Európából voltak jelen (57 kiállítóval): Franciaországból 14, Németországból 12, Svájcból 8, Olaszországból 6, Spanyolországból és Belgiumból 5-5, Ausztriából 4 galéria érkezett. A 12 amerikai kiállító csak alig tíz százalékát tette ki a vásárnak. Több mint húszszázalékos arányban vettek részt az ázsiai országokból származó galériák (Japánból 11, Koreából 8, az egyre népszerűbb Indiából 6, Tajvanból 4, Szingapúrból 2, Indonéziából és Thaiföldről 1-1). Kelet-Európából egyetlen résztvevő sem szerepelt ezen a jelentős fórumon.

Az ShContemporary sikerét a jelentős szakmai múlttal és tapasztalattal rendelkező európai szervezőgárda (az olasz BolognaFiera) és az igazgató, Lorenzo A. Rudolf (többek között az Art Basel, a frankfurti könyvvásár és a floridai Palm Beach-i vásár hajdani igazgatója) garantálta. A művészeti igazgató Pierre Huber (a genfi Art & Public galéria tulajdonosa és ismert műgyűjtő), a nemzetközi és a kínai művészet kitűnő ismerője, aki kollekciójának értékesítése mellett idejét az ázsiai vásárnak szenteli (Műértő 2007. május).

Az eseményt a Shanghai Exhibition Center (SEC) - a kínai szocreál építészet stílusjegyeit magán viselő monumentális, igen elegáns - épületében, a Jing an kerület luxusnegyedében rendezték meg. A vásár koncepciója három fő téma köré csoportosult. A központi, Best of the Galleries (Galériák legjobbjai) szekcióban a kínaiak mellett a nemzetközi műkereskedelem krémjét képviselő 125 kiállító szerepelt. Közöttük számos olyan, melynek programjában ázsiai és kínai művészek rendszeresen jutnak szóhoz. Például a New York-i James Cohan, aki a koreai származású Naum June Paik videoinstallációit mutatta be (Paik munkái másik öt galériánál is jelen voltak). A szintén a Chelsea galérianegyedéből érkezett Max Protetch standján nagyméretű festmények és fotók voltak kínai művészektől, Fang Lijuntól, Yue Minjuntól és Hai Bótól. A berlini Ochs & White Space tulajdonosa, Alexander Ochs már 1997 óta foglalkozik ázsiai művészekkel és 2004-ben Pekingben is nyitott kiállítóteret. Ismert kínai művészektől monumentális festményeket kínált, s majdnem mindegyik gazdára is talált. Az olasz, de Pekingben is működő Continua Galéria standján a kínai Chen Zhen munkáin kívül Kendell Geers művét a cenzúra miatt csak ládában, csomagolatlan állapotban lehetett megnézni. A helyi közönség látókörének bővítése céljából jelentős hangsúlyt fordítottak a videomunkákra (Marina Abramovic, Tony Oursler, Anri Sala, Bill Viola) és az installációkra (Flying Man „varrógéperdeje”, Kader Attia üveglapokból épített hűtőszekrényei). A bécsi Krinzinger jelentős rizikót vállalva az osztrák Erwin Wurm egyéni kiállításával rukkolt elő.

A másik, Pierre Huber válogatta Best of Artists (Művészek legjobbjai) szekcióban 15 olyan ázsiai művész szerepelt, akik a nemzetközi művészetben és a műkereskedelemben is jelentőséggel bírnak. Esetükben a művészi kvalitás popularitással és kereslettel is párosul, amely jelentős etikai felelősséggel jár. Itt állították ki a kínai Chen Zhen agyagsárral borított szobainstallációját, az indiai Jitish Kallat élethű műanyag emberi csontokból épített riksáját és a japán Yoshitomo Nara a padlón körben elhelyezett műanyag gyereklányfejeit.

A szintén Huber jegyezte Best of Discovery (Felfedezettek legjobbjai) projekt pedig 20, az új generációhoz tartozó, még felfedezetlen ázsiai művészt igyekezett a globális műpiac arénájába bevezetni.

Nagy jelentőségű, hogy a kínai gyűjtők nemzetközi művek vásárlásával is gyarapították kollekcióikat, ezért a helyi kínálattal együtt sikeresen szerepelhettek a vendégkiállítók is. A vásár céljának tekintette a közvetlen műtermi és az aukciósházakon keresztül történő műtárgybeszerzéshez szokott helyi gyűjtők szakmai orientálását. Kiemelték például a művészkarrier támogatásának fontosságát - és ebben a galériák jelentős szerepét hangsúlyozták az árverezőházakkal szemben.

Nemcsak a kiállítók, de a közönség összetétele is tükrözte a rendezvény sokszínűségét. A kínai közönség mellett sok művész látogatott el az eseményre, és nagy számban voltak jelen ismert gyűjtők is. Az ShContemporaryra négy nap alatt 25 ezer látogató volt kíváncsi.

Bagyó Anna