Mást gondolnak a városról Bringások a Critical Mass felvonuláson © criticalmass.hu-Fábián Évi

Az autók uralta utcákon szó szerint egyre szűkül a tér, amelyet a járókelő használatba vehet. Ebben a helyzetben a kerékpárosok, a gördeszkások, az ügyességi kerékpározás művelői pedig szinte csak, mint a közterületeket elfoglaló és rongáló "vandálok" jelenhetnek meg. Rájuk ugyanis nemigen gondoltak a várostervezésnél. Pedig egy önmagát újragondoló Budapest nem teheti meg, hogy ne vegyen tudomást saját kisebbségi városhasználóiról. Legyenek azok akár sétálók, kerekesszékesek, vagy bringások. 

A "Túl magas?" című konferencia a Műcsarnokban a populáris kultúra és az úgynevezett elit kultúra viszonyát boncolgatta. Itt hangzott el egy előadás (Urban Explorer 2.0 címmel), amely városi sportokat űző szubkultúrák, például a gördeszkások szokásainak vizsgálatából kiindulva próbált következtetéseket levonni a városhasználatról és javaslatot tenni új, "alternatív Budapest-térképek" megrajzolására.
Többek között azzal a céllal, hogy a városépítészeknek tanulságul szolgáljon, miként alakíthatók át a közterek, hogy a lehető legkülönbözőbb rétegek  otthonosan érezhessék magukat rajtuk.

A hvg.hu az ötletgazdát, Petrányi Zsolt művészettörténész-kurátort, a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet (ICA) igazgatóját interjúvolta. 

Petrányi Zsolt: A Critical Mass felvonuláson láttam a biciklisek sorát, és azt kell mondanom, felkavaró volt. Egyszerre egy olyan szemléletmód definiálódott, amely korábban ennyire egységesen nem jelent meg. Budapest valamiféle autós kultúrában, autós szimbolikában él, és az ebből kimaradók helyzete tényleg kritikus. Ez az akció felhívja a várostervezők figyelmét arra, hogy eltolódtak a hangsúlyok. Ebben a városban megkésetten kellene most valamilyen jövőképet valóra váltani.  A városokban sok helyütt eléri az autóhasználat azt a határt, amelynél már önmagát teszi értelmetlenné. Apró kis jelek sora azonban megmutatja, hogyan lehetne újragondolni Budapest megszervezését.

hvg.hu: Ön egy sajátos tényfeltáró módszert ajánlott ehhez; először is alternatív várostérképek megrajzolását javasolja, amely a konkrét, "fizikai" városhasználatból indul ki.

Petrányi:  A kortárs urbanisztika sokszor elvontan, zártan, elméleti síkon vizsgálja a városhasználat problémáit; az eredmények közhasznú, populáris lenyomatai hiányoznak. Én azt állítom, hogy az a térkép, amely ma rendelkezésünkre áll Budapestről, nem szolgál valós információkkal. Alternatív térképekre van szükség; azért, hogy kiderüljön, ki, hogyan használja az utcák és terek hálózatát. Sorolok példákat is. Képzeljünk el egy olyan Budapest térképet, amelyen fel vannak tüntetve a dugó-helyszínek és a taxisok által használt elkerülő útvonalak. Az önkormányzatok talán harcolnak az egérutak ellen, de a közlekedőknek ezek fontos információk. Vagy például képzeljünk el egy térképet, amely megmutatja, hol van a legtöbb biciklis baleset, melyek a veszélyes zónák. Vagy - elszakadva a közlekedéstől - olyan térképeket, amelyek megmutatják, hogyan definiálják a várost különböző szubkulturális, vagy kisebbségi csoportok.

hvg.hu: Hogyan készíthetők ilyenfajta térképek?

Petrányi: Az általam ajánlott módszernek két forrása van. Hollandiában találkoztam azzal a mozgalommal, amely magát Urban Explorernek nevezi. Az a célja, hogy egy adott városban A és B pontokat kijelölve legális, de alternatív útvonalakat keressen. Ezáltal a város új, eltérő nézőpontjait fedezi fel és dokumentálja. A másik forrást maguk a szubkulturális, kisebbségi csoportok jelentik. Más-más csoportok másképp használják a várost, eltérő szempontok alapján közelítenek, mint a városlakók nagy többsége. Evidens, hogy máshogy használják a várost a különböző anyagi helyzetű csoportok, a legmagasabb nívón élők, a szegények, a középosztálybeliek.  Például a hajléktalanok olyan helyeket keresnek, amelyek hőt sugároznak, ahol van a közelben vízvételi lehetőség, az élelem könnyen megszerezhető. Ha a különféle szempontokat térképekre vetítjük, kiderül, hogy ki, miket tekint referenciapontoknak, hová helyezi a centrumokat. Ez a térkép elkészíthető mindenféle csoportra. Mindez olyan dokumentációs anyagot eredményez, amelynek az áttekintésével új szempontokat kaphatunk nemcsak a városszociológiától az építészetig sokféle területhez.

Városkritika Gördeszkások és görkorisok a Hősök terén © Végel Dániel

hvg.hu: Előadásában városi sporokat űző csoportokon mutatta be mindezt, például a gördeszkásokén.

Petrányi: A gördeszkázás azért jó példa, mert tapasztaljuk, hogy nyugat európai fővárosokban az önkormányzatok figyelemmel kísérik a mozgásukat, a tér és városhasználatukat, és e tapasztalatokat fel is használják, végső soron drogprevenciós céllal. Ugyanis ezeket a sportokat csak józanul lehet űzni, s ha a közterekről nem szorítják ki a deszkásokat, ügyességi kerékpárosokat, és biztosítják, hogy nyugodtan gyakorolhassák a maguk sportját, akkor az is ellenőrizhető, hogy nem kerülnek-e mondjuk drogok közelébe.
A nyolcvanas években kezdődött a gördeszkázás városkritikai szemlélete. Elsőre azt mondhatnánk, rongálás az, amit csinálnak, mert padokat, párkányokat, aluljárókat, lépcsőket koptatnak, használnak. De érdemesebb ezt onnan közelíteni, hogy van itt egy fiatal generáció, amely a városok struktúráját, vagy hagyományos architektúráját másképp kívánja értelmezni és használni. Magam is érintve voltam ebben, egykori gördeszkásként, a vizsgálódásomnak tehát volt személyes motivációja is.
A gördeszkások által használt városi helyszíneket feldolgozva és ezeket egy térképre rávezetve több minden kiderül. Egyrészt a deszkások közösséget szeretnének teremteni, olyan helyeket keresnek, ahol sokan együtt lehetnek, ahol a közösségi funkció működik. Kisméretű eszközzel utaznak, tehát BKV útvonalak mentén keresik a gyakorlás helyszíneit. Harmadrészt olyan helyek ezek, ahol az architektúra alkalmas a céljaikra. Mindennek van egy közvetlen önkormányzati haszna is: ezeknek a helyeknek a közelében bátran teremthetők sportolási lehetőségek, a fiatalokat a közterekről oda lehet vonzani. Mondok egy példát ennek a gondolkodásnak a hiányára;¸ez a Hősök tere. Az elmúlt tizenöt évben sokszor tiltották itt a biciklisek, gördeszkások mozgását, kiszorították őket onnan. Pedig ötven méterrel hátrébb a Városligeti tó egyik fele gyakorlatilag használaton kívül van, abban a betonteknőben kis ráfordítással helyet lehet adni a városi sportokat űzőknek.

hvg.hu: Ha a Jászai Mari téren lekoptatják a lépcsőket, a Goldmann téri aluljáróban a padokat, abból az következik,  hogy át kell építeni ezeket a helyeket? Minden csoportnak más a fontos; a városlakó joggal kérdezheti, hol a határ ? 

Petrányi: Lehetetlen vállalkozásnak tűnik, mert mindig lesznek újabb és újabb kis közösségek. De a kisközösségi mozgásokban mindig valamiféle tendencia van, amelyet igenis figyelembe lehet venni. Ha közösségi tereket teremtünk különböző generációk számára, az azt is jelenti, hogy a tendenciákat formálni is tudjuk.

hvg.hu: A módszerről egy művészeti konferencián beszélt. Miért?

Petrányi: Nem véletlen, hogy minderről egy olyan fórumon beszéltem, ahol művészek voltak jelen. Sok művész reagált már ezekre a felvetésekre korábban is; számukra izgalmasabb a feldolgozó szakasz, mint az, hogy mi születik ebből a végén. A feldolgozásnak lehetne egy olyan végterméke, amit én magamban úgy hívok, hogy alternatív útikönyv. Ha urbanisztikai szakemberek, városszociológusok, művészek közreműködésével megvalósul egy ilyen alternatív Budapest-útikönyv, akkor már érdemes volt belevágni.

Hvg.hu.: A kis közösségektől nem várható, hogy megfogalmazzák magukat? Azon túl,  hogy megmutatják létezésük tényét, mint most, a Critical Mass demonstráción?

Petrányi: Ez generációs kérdés is. A szubkultúráknak a maguk közösségén belül egy infomális hálózatuk van, itt terjednek a számukra szükséges tudnivalók. Mindezt kicsit úgy élik meg, mint valamiféle ellenálló magatartást a meglévő város-struktúrával szemben. A hivatalossá tétel nem érdekli őket. A folyamatokat a középgeneráció, a harmincas-negyvenes értelmiség képes megragadni. Még elég közel vannak a szubkultúrákhoz, de már belátják a feldolgozás szükségességét, értelmét. A művészek, értelmiségiek a kapocs szerepét töltik itt be a szubkultúrák és a város között.