A győzelem bekerült a magyar hadtörténet és az európai történelem aranykönyvébe, de Hunyadi tragikus halála megakadályozta a katonai siker kihasználását: a szultán megvert hadseregét nem üldözték tovább, az Oszmán Birodalmat nem tették képtelenné későbbi, újabb európai hadjáratokra.

Az Oszmán Birodalom évszázadokon keresztül a szultáni Törökország hivatalos elnevezése volt. A XV-XVI. században alakult ki ázsiai, európai és észak-afrikai hódítások nyomán. A névadó, egyben a dinasztia megalapítója I. Oszmán volt. A birodalom csak a XVII. század végétől kezdte elveszíteni fokozatosan a meghódított területeket, majd 1918-ban, az első világháborúban elszenvedett vereségek következtében végleg felbomlott. Maga a török állam a XIII. század végén, a XIV. század elején jött létre.

Az egykori Nándorfehérvár ma Belgrád (Beograd), utóbbi elnevezés a "Fehérvár" délszláv megfelelője. A Nándor régi magyar személynév, jelentése "dunai bolgár". A nándorfehérvári bánság a középkor végén Magyarország déli határvédelmi térségének részét képezte. A stratégiai elhelyezkedésű Nándorfehérvár 1427-től kapitány alá rendelődött, aki az 1490-es években báni címet viselt.

Hunyadi János az 1395 táján Magyarországra költözött Vajk havasalföldi bojár elsőszülött fia volt. Születési éve vitatott. Bandériumokban szolgált, majd 1430-ban Zsigmond király szolgálatába lépve elkísérte őt Olaszországba, Svájcba, Csehországba. Szörényi bán, erdélyi vajda, temesi ispán volt. A török fölött első két győzelmét 1442-ban aratta, 1443-ban Szófián át seregével eljutott a Balkán hegység hágóiig, de az 1444-es vesztes várnai csata után menekülni kényszerült.

1446. június 5-én kormányzóvá választották. Négy hónappal később árulás következtében elveszítette a rigómezei ütközetet. 1454 januárjában az országgyűlés új hadsereget állított fel, ennek élére főparancsnokként Hunyadi Jánost választották, aki 6 nemes, 6 főúr és 6 egyházi személy ellenőrzése alá került. 1454 októberében Krusevácnál szétverte Feriz bég seregét. Ez idő tájt már 100 000 harcosból álló hadsereg szervezésében és a törökök Európából való kiűzésében gondolkodott, de nem talált támogatásra. A török azonban megindult és ostrom alá vette Nándorfehérvárt.

Carvajal bíboros 1456. február 6-án az országgyűlésben keresztes hadjáratot hirdetett. V. László április elején elrendelte a nemesi felkelést, de sem a nemesek, sem a főúri bandériumok nem vonultak fel a vár megmentésére. Hunyadi azonnal Nándorfehérvárra sietett és felkészült a nehéz erőpróbára.

II. Mohamed 1456 június végén 150 000 főnyi török sereggel, 300 ágyúval és 200 hajóval érkezett Nándorfehérvár alá, és július 4-én megkezdte a vár ostromát. A magyar király már májusban Bécsbe szökött. Hunyadi körültekintően megszervezte a védelmet és az ellentámadást. Július 14-én áttörte a török hajóláncot, és megteremtette az összeköttetést az ostromlott várossal. Július 21-én a török hadak elfoglalták Nándorfehérvárt, a várost, majd utolsó ostromra indultak a szétlőtt vár ellen, a rohamot azonban a védők visszaverték - erre a szakaszra esett Dugovics Titusz legendás hőstette -, majd július 22-én a keresztes seregek ellentámadásba mentek át, megverték az ostromlókat, s ezzel akkor megmentették Magyarországot s egyúttal Európát a török elözönléstől. III. Callixtus pápa ebből az alkalomból rendelte el a déli harangszót. A nándorfehérvári vereség után a törökök 65 évig nem vállalkoztak hasonló arányú támadásra.

Hunyadi János legnagyobb diadalát ünnepelte, de a magyar táborban kitört - török eredetű - pestisjárvány következtében 1456. augusztus 11-én meghalt. Gyulafehérvárott a székesegyházban temették el, síremlékének egyes darabjai megmaradtak.