Ünneprontás a színházi világnapon gazdasági kérdésekről beszélni? Lehet. De mikor beszéljünk, ha nem most? Budapest első körben több mint 200 milliót vonna ki a színháztámogatásból, és úgy tűnik, az intézményi struktúra -ahogy eddig ismertük- fenntarthatatlan. S meglehet, nemcsak Budapesten. Elismert színházi-gazdasági vezetőkhöz intéztük körkérdéseinket.
Széksor egy színházban Fizetnénk háromszoros jegyárat? © sxc.hu |
| A verejték luxusa |
A színházi világnap alkalmából kedden, az előadások előtt Magyarországon is felolvassák az ünnep ez évi üzenetét. A Nemzetközi Színházi Intézet Magyar Központja Parti Nagy Lajos írót, költőt kérte fel, hogy a magyarországi színházak számára írjon köszöntőt a világnapra. "Abban, hogy felnőtt emberek estéről estére mások bőrébe bújva mutatják meg önmagukat, méghozzá életre-halálra, s mindezt más emberek egymás alatt, mellett, fölött üldögélve szenvedélyesen bámulják, önmagukat ismerve fel a játszó személyekben estéről estére, nos, abban van valami gyönyörű képtelenség. A színházban." Parti Nagy Lajos köszöntője itt! |
A válaszok érdekes azonosságokat mutatnak. Mindegyik vezető szkeptikus abban a tekintetben, hogy Magyarországon fenntartható-e egy színház pusztán a saját bevételeiből. Mindegyikük szavaiból az rajzolódik ki: a jelenlegi fővárosi színházi térképet nem nagyon rajzolnák át, azt hosszú idő alatt kialakult, inkább megőrzendő, mint megváltoztatandó értékként tételezik. Végezetül: mindegyiküknél ott az utalás arra, hogy a kulturális politika végre mondjon komolyan vehető mondatokat arról, mit szeretne. Azaz, milyen kulturális igényekhez milyen intézményi stuktúrát képzel el s ehhez milyen támogatási rendszert rendelne. Addig is, amíg ez megtörténik, mi folytatjuk az eszmecserét!
1. A pénzelvonásokkal együtt sokan "struktúraváltást" emlegetnek. Lassan már elkoptatottá is vált ez a kifejezés. Mit jelent(ene) Ön szerint?
2. El tudná-e képzelni a színházat, ahol jelenleg dolgozik, privatizált működésben?
Azaz teljes egészében fővárosi támogatás nélkül; csak jegybevételre és szponzorokra támaszkodva.
3. A budapesti színházak gazdasági szakembereinek van-e (volt-e) valamilyen közös koncepciójuk egy fenntarthatóbb fővárosi színházi struktúrára?
Megyeri László, a Thália Színház igazgatója
1. Struktúraváltás részben már történt - ha a ifejezést a művészi profilra vonatoztatjuk. Például a Madách ma már nem polgári-prózai színház, hanem zenés, a Thália befogadó színház lett, a Vidám Színpad művészszínházi profil felé mozdult. Ha az intézményrendszer változásaira gondolunk; nos, az csak akkor lehetséges, ha van koncepció. Ha a fenntartó, mondjuk a fővárosa, megmondja végre, mit akar. A pénzelvonás nem szerkezeti változás, hanem működési módosítás.
2. Csak jegybevételből és szponzori pénzből ma nem lehet fennmaradni. Tudható, hogy ma mennyit tesz hozzá a főváros, illetve a minisztérium egy-egy jegy árához. Az Operaház Fantomjára így kb. 8 ezer forintba kerül a jegy, 27 ezerért vajon ki volna képes megvenni? Amit lehet, az az, hogy a működés költségeit támogatja a fenntartó, a működtetést, az üzemeltetést pedig privatizálja. Így csökkenthető a támogatási összeg. Erre a magam részéről be is adtam egy, a Thália színházat érintő tervet, amelyben az szerepel, hogyan működtethető a színházunk magán kht-ként. Egyelőre nem akadt, aki tárgyalna velem erről.
3. A színházi gazdasági vezetők, mit szakma, egységesen bizonyosan nem fognak fellépni. Némileg sarkítva azért, mert polarizált a szakma: könyvelőtől a gazdasági szakemberig sok mindenki van köztünk. Néhányan, egymást jól ismerő szakemberek, szoktunk egyeztetni. A helyzetek azonban nem azonosak, nem vethető össze mondjuk a mi helyzetünk a Radnótiéval. Közgazdaságilag egyetértünk a folyamatok megítélésében, de a saját színházunkra nem biztos, hogy azonosképpen alkalmaznánk a következtetéseket.
Csóti József, a Radnóti Miklós Színház gazdasági igazgatója
1. A struktúraváltást Budapesten az jelenthetné, ha valamennyi (fővárosi és minisztériumi) színház helyzetét megvizsgálva, az intézményi erőforrások koncentrálására, színházak összevonására, vagy éppen szétválasztására kerülne sor. Ilyen változást okozna a társulattal rendelkező színházak befogadó színházzá alakítása, vagy a repertoár színházak ensuite rendszerű üzemeltetése. Az átalakítások során tisztázni kellene a játszóhelyek művészi profilját, az elvárt műsorpolitikát és a funkciót.
2. A Radnóti Miklós Színház támogatás nélkül kizárólag kis létszámú, szórakoztató jellegű produkciókat játszhatna, ensuite rendszerben.
Jelentős összegű szponzorációban nem hiszek, mert a piaci szereplők a termékreklámot preferálják az arculatépítéssel szemben, egy kis befogadóképességű színház a reklám-üzletágban kevéssé piacképes.
3. Közös koncepcióról nem tudok, a nyilvánvaló ellenérdekeltségek miatt nem is várható ilyesmi.
Wettstein Tibor, a Madách Színház gazdasági igazgatója
1. A jelenlegi pénzelvonásnak semmi köze nincs a struktúraváltáshoz.
A struktúraváltás - amiről azok beszélnek a legtöbbet, akiknek elképzelésük sincs róla, hogy mit jelent - véleményem szerint az elmúlt évtizedben már megtörtént. Néhány példa rá: átalakult a Vidám Színpad, félig levált a Madáchról a Kamara (Örkény István Színház), a Thália befogadóvá, a Madách zenés színházzá alakult át, a gyerekszínházból művészszínház lett. A kialakult helyzeten természetesen még lehet finomítani, de úgy gondolom, durván beavatkozni nem érdemes.
2. Nyugaton a magán színházaknál a saját bevétel, iletve az állami (önkormányzati) támogatás aránya 40 - 60 százalék. Ettől eltérő arányt csak komoly méretű, 2000 főt befogadni tudó színházban lehet elérni (ilyen nálunk nincs), vagy lényegesen silányabb minőségű előadásokkal (amire nincs szükség). Ezt ma már Budapesten a Madách, az Operett Síznház és a Thália pontosan tudja (szenvedi). Ennél többre azok sem képesek. A jegybevételt ma már nem lehet jelentősen tovább emelni a nézőszám csökkenése nélkül, számottevő szponzori támogatás ma gyakorlatilag nincs Magyarországon. Tehát a válaszom: nem.
3. Véleményem szerint ezt belülről nem lehet kialakítani. Óhatatlanul érdekellentétbe kerülnénk egymással. Ez nem lehet pénzügyi kérdés, ez kultúrpolitikai kérdés.
Vasárnap hajnalban megvolt az eszkaláció, két nappal később a kapituláció is – nem így képzelnénk két atomhatalom háborúját. Irán megrogyott, de ennek a háborúnak valójában aligha van vége.
Iránnak az lehet a fő tanulság a most véget érő háborúról, hogy atomfegyver nélkül nem tudja megvédeni magát.
Ez azért furcsa, mert másfél éve még ő kérte ezt. A magyar miniszteri biztos jelezte, hogy szó sem lehet a tárgyalások felfüggesztéséről.
Alapesetben a harcsa félénk állat, azonban ha a fészkét védi vagy fenyegetve érzi magát, támadásba lendül.
Az Átlátszó által indított per tárgyalására mást küldött maga helyett a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője.
Elemzésünk a Tisza és a Fidesz első szakpolitikai vitájáról.
