szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

A kulturális oligomonopóliumok megtörését, egyes PPP beruházások nyereségének kulturális célú visszaforgatását, az alternatív színtér és az új alkotók nagyobb támogatását, a pénzköltés hatékonyabb ellenőrzését említi a legfontosabb szempontok között színházi vitánk újabb hozzászólója. Struktúraváltás a kultúrában; harmadik rész!

Vörös Miklós szociológus, kulturális elemző az eddigi véleményekhez szól hozzá. A vitát az indította itt a hvg.hu kultúra rovatában, hogy miközben sokat hallani arról, hogyan akarja a főváros saját fenntartású színházainak támogatását csökkenteni, szinte semmilyen nyilvános diskurzus nem folyik arról, hogy ezzel párhuzamosan milyen szerkezeti változások kellenének a kulturális intézményrendszerben.

Talán égetőbb kérdés e percben a kórházreform, pedig – nem túlzás állítani – az alapkérdés hasonló. Azaz: milyen szolgáltatást finanszírozzunk közpénzből? Mit és mennyiből támogassunk? Az egész jelenlegi hazai reformdialógus egyik sarokköve a közpénz és a magánpénz aránya az egyes területeken. Érvényes kérdés ez a kultúra területén is, s közben a színházi vita már rég nem csak a színházakról szól, hanem a kulturális szisztéma egészéről.

Szabó György, a Trafó Kortárs Művészetek Háza igazgatója a hvg.hu-n publikálta dolgozatát, amelyben a budapesti színházi térkép radikális újrarajzolására tesz javaslatot. A kulturális minimum meghatározása után az ingatlanok felhasználását és a hozzájuk rendelt támogatást javasolja újragondolni. A közgaszdász-kultúraszervező szemével készült javaslatot az egykori kulturális alpolgármester, Marschall Miklós kritizálta több ponton. A szerepek és pénzek újraosztása helyet finomhangolást javasol: azaz a főváros kössön mindenre kiterjedő pontos szerződéseket a színházaival és keményen tartassa is be ezeket.

Vörös Miklós dolgozatában (Verseny a közpénzből és a közpénzért), amelyet a hvg.hu-n letölthetővé tettünk; most visszamegy az alapelvekig. Fontosnak nevezi az esélyteremtést: az új alkotók bevonását a kulturális piacra és új, közösségi kulturális színterek megnyitását. Közben javasolja az erősebb projekttámogatást, a „falakba beépülő” intézményfenntartás rovására. A nemzeti intézmény-státusz rendszeresen felülvizsgálatát: ebbe a kivételes körbe ne csak bekerülni lehessen, hanem ki is esni abból.

Noha – mint írja – sokan bírálják a pályázati rendszert, mert a kulturális oligopóliumok szimbolikus súlya és személyes lekötelezettjei a nagy kulturális intézmények projektjeit hozzák helyzetbe a kicsikkel, az alternatívokkal szemben, mégis a pályáztatás szélesítését javasolja. Közben azonban az ellenőrzés, a monitoring erősítését, a közpénz elköltésének szigorúbb számon kérését.

Kitér a forrásteremtésre is. Mint ismeretes, Kóka János gazdasági miniszter felvetette a brit modell hazai bevezetését, azaz az állami szerencsejáték-bevételek kulturális célú felhasználását. Vörös szerint ez más, eddig finanszírozott területektől venné el a pénzt, s egy új típusú kulturális célú lottó vagy a mobiltelefon-használat profitja egy százalékának bevétel-generáló hatására vonatkozó tanulmány pedig ugyanakkor még nem áll rendelkezésre. De felveti, hogy a köz- és magán-partnerségi (PPP) konstrukciókban megvalósuló kulturális beruházások esetén is ki kellene kötni, hogy a magánbefektető a számára az állam által fizetett bérleti, lízing- vagy rendelkezésre állási díjat is forgassa vissza a kultúrába: nyújtson belőle szponzori támogatást valamely kulturális termék számára.

Olvassa el a színházi vitánk újabb hozzászólójának cikkét!

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

Nagy Gergely (hvg.hu) Kult

Radikális reform helyett finomhangolás

Ha korábban nem, hát most, hogy Budapest jelentős pénzt vonna el a fővárosi fenntartású színházaktól, igen élesen vetődik fel a kérdés: milyen kulturális infrastruktúrát is fizessünk közpénzből? A színházi rendszer volna a kultúra állatorvosi lova? Itt, a hvg.hu-n tette közzé szerkezeti reformjavaslatait Szabó György, a Trafó vezetője. Szövegét azzal a szándékkal közöltük, hogy vitát indukáljon. Ezért felkértünk szakmai hozzászólókat.

Kult

Egész pályás letámadás a vidéki színházaknál

Egy kaposvári '56-os színdarab betiltási kísérlete a legdurvább, de nem az egyetlen támadás, amit a jobboldal indított a vidéki színházak ellen. Az egymás után megüresedő direktori székeket Orbán Viktor hívei kerülgetik.

Nagy Gergely (hvg.hu) Kult

Közpénzen fenntartott verseny van

A hazai színházi világ a budapesti pénzelvonásoktól hangos, ám alig hallani arról, hogyan lehetne más, finanszírozható szerkezetet kialakítani. "Két év múlva fenntarthatatlan lesz a Trafó" - mondja Szabó György is, akár a többi igazgató, közben azonban jelzi: itt az ideje újragombolni a kabátot. Akárcsak a kórházügyhöz, a színházi struktúrához sem nyúlt hozzá senki évtizedek óta. A főváros egyik legizgalmasabb helyének vezetője azt állítja: tud egy gyakorlati megoldást.

hvg.hu Kult

Színházi struktúraváltás: vitairat

Felvonásvég. Talán ezzel, a színházi zsargonból vett szóval jellemezhető a színházfinanszírozási rendszer jelenlegi helyzete. Budapesten kiderült: fenntarthatatlan a támogatási struktúra, és recseg-ropog alatta az intézményi szerkezet is. Egy hosszú felvonásnak - úgy látszik - vége. Még nem tudni azonban, mit hoz az új. A darab ugyanis most íródik.

MTI Kult

Több lépcsőben csökkennek a fővárosi színházpénzek

A korábban jelzett egy év helyett három esztendő alatt vonna el a fővárosi önkormányzat az általa fenntartott színházaktól 1,1 milliárd forintot. Színházigazgatók jelezték: még nem kaptak hivatalos információt az elképzelésről.

Nagy Gergely (hvg.hu) Kult

"A pénzügyi helyzet miatt lettünk bulvárszínház"

A kórházi ágyszámcsökkentés után színházi előadásszám-csökkentés jöhet? Nem tudni. Bár Budapest keményít: önkormányzati fenntartású színházainak egymilliárddal kevesebbet akar adni. A színigazgatók máris egységfrontba tömörültek és küzdenek az új feltételekért. Egy nem önkormányzati fenntartású színház vezetőjével beszélgettünk - ő jelenleg kívülről nézi, mit csinálnak a kollégák. Vagy mégsem?