Augusztus 26-i számában elismerően írt a Boston Globe Richard Nagyról, ismertebb nevén Datamancerről: a magyar származású, jelenleg a New Jersey-beli Edison városkában élő fiatalember ugyanis szakszerű használat helyett inkább szétszerelte laptopját, majd újra összerakta – figyelemreméltóan máshogyan. A könnyed, hordozható, strapabíró és mindennapi számítógép teljesen megváltozott: külsejét mahagóni és fenyő fedi, a csuklótartók helyén vastag, sárgaréz csavarokkal biztosított bőrlapok simulnak, gombnyomás helyett pedig kulccsal kell feltekerni az indításhoz. Nagy nem csak ezzel bizonyította mechanikai hozzáértését és stílusérzékét: került már ki keze alól viktoriánus korabeli asztali számítógép, könyvvé átformált szkenner, de még korai írógépnek kinéző billentyűzet is.
| A hvg.hu exkluzív interjúja Datamancerrel |
| Amennyiben érdekli, hogyan nyilatkozik Richard Nagy a steampunk szubkultúra térhódításáról, feltalálótársairól és számos más témáról, vele készített interjúnkat itt olvashatja. |
Ez önmagában még kevés lenne a hírveréshez, Datamanceren kívül azonban számos olyan iparos és alkotó létezik, aki egyhangúlag a viktoriánus korszak és az ipari forradalom esztétikája mellett horgonyzott le. Ilyen például
I-Wei Huang
, aki gőzzel működő, lábakkal ellátott mozdonyokat készített,
Haruo Suekichi
, akinek egyedi, eltúlzottan antik órái csodaszámba mennek, a patinázott-antikosított elektromos gitárt készítő
von Slatt
vagy éppen
Sean Orlando
, aki úgy döntött, hogy apróságok helyett szinte szó szerint nagyobb fába vágná fejszéjét, így jelenleg egy fémfára hasonlító vázra szerelt gőzgépesített házon dolgozik többedmagával. Ők – és mellettük sokan mások – képsorozatokkal dokumentálják blogjaikban a gyártási folyamatokat és sokszor még szerelési leírásokat is kínálnak azoknak, akik követnék őket.
Különös, ellentmondásos hagyománytisztelet bújik meg e mesterekben: számukra a fogaskerekek, a sárgaréz, a bőr vagy a csiszolt fa szeretete egyfajta lázadás a mai kor tömegtermékei ellen, amelyek gyártásuk pillanatában már elavultak és amelyeket múzeumokban sem igen látni majd viszont. Paul di Filippo író azt állította a Boston Globe-nak, hogy ez a furcsa trend "a kézművességet és a tömegtermelési elemeket egyszerre testesíti meg a gazdag vizuális formanyelv segítségével, amely teljességgel hiányzik korunk olcsó műanyag készülékeiből".
© datamancer.net |
A steampunk irodalom a szórakoztató lektűr alfajaként született a nyolcvanas években, igazi publicitást azonban csak a kilencvenes évek közepétől kapott. A viktoriánus kalandregényeket, a társadalomkritikát és a tudományos-fantasztikus irodalom kliséit keverő zsáner alternatív univerzumokat ír le és egyben kérdést is szegez olvasóinak: mi történt volna, ha az ezernyolcszázas években már lettek volna gőzmeghajtású és pneumatikus számítógépek, zeppelinek és számos olyan találmány, amelyre a világ csak több évtized múltán talált vagy szokott rá.
A műfaj számos esetben merít a kémregényekből, sőt, a romantikus drámákból is, legfőbb ismérve azonban az éra, amelyben a gőzgépeket használják – ez pedig legtöbbször a 19. század és a viktoriánus Anglia. Gyakorta jelennek meg e művekben olyan technológiai fejlesztések, amelyekről H. G. Wells vagy Robert Louis Stevenson regényeiben, vagy akár Mary Shelley klasszikus Frankensteinjében esik említés.
A steampunk a sci-fi irodalom keményvonalas oldalágának, a cyberpunknak a vadhajtása. Míg a cyberpunk nagy általánosságban negatív utópiát ír le, amelyben a társadalom szélére szorult főhősök lázadnak fel az elnyomó rendszer ellen, a steampunk a negatív felhangok nélkül ragaszkodik a lázadás, kitörés, “máshogy csinálás” motívumaihoz. A koncepció áldozatául esett a popzeneit is megszégyenítő irodalmi műfajgyártásnak, számos típusa közül a legérdekesebb felvetést a clockpunk adja, amely a technikai innovációkkal kapcsolatos fantáziálást a reneszánsz korába helyezi át, de figyelemreméltó a H.P. Lovecraft összeesküvéselmélet-horrorjaira kontrázó cthulhupunk, valamint a már mozisikereket is megélt, önmagát magyarázó nevű steampunk western is.
© datamancer.net |
A steampunk mint kifejezés és a köré csoportosuló írások első aranykora a nyolcvanas-kilencvenes évek környékére tehető (
K.W.Jeter
, valamint
Tim Powers
,
James Blaylock
és
Paul di Filippo
úttörési kísérleteivel, bár az egyik legismertebb regény, a
The Difference Engine
két keményvonalas sci-fi író,
Wiliam Gibson
és
Bruce Sterling
összefogásából származik), de az ötlet a képregények és a számítógépes játékok világában erős hatásokat mutat. A műfaj irodalmi határain jóval túlmutató második aranykora a mai: jelenleg számos olyan weboldal létezik, amely a modernizált gőzkorszak különböző jelenségeivel foglalkozik. Bővelkedik a világháló olyan "second life" blogokban, amelyek írói virtuális énjük steampunk életével foglalkoznak, instrukciós oldalakban, amelyekből megtudhatjuk, hogyan kell korabeli gépeket építeni (vagy akár rajzolni), de nem ritkák a modernizált viktoriánus divattal foglalkozó blogok és közösségi fórumok sem.
Johnny Depp sem nyughat © Paramount Pictures |
A filmművészetben sem kell nagyon messzire mennünk, ha a steampunk jellegzetes jegyeit keressük. Az elmúlt pár évben jelentős filmsikerekkel küzdötte be magát a kultúrkör a multiplex-látogatók világába:
A tökéletes trükk
ben (
The Prestige
) két mágus rivalizál egymással a századforduló Londonjában, egyikük Nikola Tesla különleges, áram hajtotta gépével készül szokatlan mutatványra. Ezt megelőzően Gérard Dépardieu csapott össze a
Vidocq
-ban Párizs legrejtélyesebb bűnözőjével, akinek maszkja minden steampunk antihős vágyálma lehetne, Tim Burton pedig
Az Álmosvölgy legendájá
ban (
Sleepy Hollow
) küldte Johnny Deppet és annak nyomozáshoz használatos számos különleges holmiját a feltámadó halottak után.
Jules Verne regényeinek jó részét sorolhatnánk a steampunk klasszikusokhoz; az adaptációkból kiemelkedik nézettségben a Jackie Chan főszereplésével leforgatott 80 nap alatt a föld körül (80 Days Around the World). A már említett steampunk western egyik legjobb példája a Vadiúj vadnyugat (Wild Wild West), és sajnos ide sorolható a több sebből vérző A szövetség is (The League of Extraordinary Gentlemen), amely a zseniális Alan Moore képregényrajzoló steampunk szuperhős-történetének igen gyenge változata.
© Club d'Investissement Média |
Az artmozik látogatói előtt sem ismeretlen a gőzpunk: a francia Jeunet-Caro rendezőpáros az
Elveszett gyermekek városá
val (
La Cité des enfants perdus
), és a
Delicatessen
nel is képes volt erőteljes hatást gyakorolni; az előbbi filmet szokás a leggyakrabban említeni steampunk körökben, ha látványvilágról van szó. A Japánból érkezett animék közül is akad szóra érdemes: magyar kiadásban három filmje is megjelent Hayao Miyazaki rendezőnek, a
Laputa – Az égi palota
(
Laputa – Castle in the Sky
) és a mozikban is játszott
A vándorló palota
(
Howl's Moving Castle
), továbbá a
Gőzfiú
(
Steamboy
).
A szubkultúra jelenleg a
His Dark Materials: The Golden Compass
december 7-i premierjét várja. A Nicole Kidmant és Daniel Craiget is stáblistájában tudó film bővelkedni fog zeppelineken és lovaskocsikon közlekedő, világuralmi terveket forraló főgonoszokban, akik párhuzamos univerzumokba kívánnak betörni, a gőzmotívumokhoz pakolt gyermekmese pedig jó adalék ahhoz, hogy minél több fiatal forduljon az új trend felé.
