Ott, ahol zúg a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiomlott annyi drága vér,
Egy ezredévről mond mesét a szél
Búg a kürt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll a magyar turulmadár.
(Ott ahol, zúg az a négy folyó)

Kárpátia Szalonképesek bárhol? © karpatiazenekar.hu

A nyíltan szélsőjobboldali zenekarok - kik jobban a szélen állnak, kik kevésbé - nagyjából egy táborba tartoznak a hazai rockzenei szubkulturális palettán.

A Romantikus Erőszak - amelyről nemrégiben a Verzió Emberi Jogi Filmfesztiválon is bemutattak egy dokumentumfilmet -, a Magozott Cseresznye, vagy az Egészséges Fejbőr nem emelődik be egyelőre a hazai fesztiválkínálatba, médiába, a legitimációt és szélesebb körű elfogadottságot jelentő deszkákra egyelőre nem állnak fel.

Legfeljebb a Magyar Sziget és a Jobbik-közeli rendezvények jelentenek terepet számukra.

Hanem a Trianon-ressentimentre rájátszó, határrevíziót követelő rockerek, akik zenében melodikusabbak, szövegben puhábbak - bár az érzelgősség az egész "nemzeti rock" mezőnyétől nem idegen - úgy tűnik, bőven bent vannak a legitim szférában. Mindent szabad, ami nem tilos - ahogy a Bikini együttes emlékezetes bon mot-ja szól - s ez demokráciában rendjén is van. Mégis, a Kárpátia alig kódolt militáns üzeneteit és revansizmusát csak az nem veszi észre, aki nem akarja.

A Szerencsejáték Zrt. lottózóiban újabban jegyeket is lehet venni különféle rendezvényekre, s köztük a Kárpátia koncertjeire is. A lottózókban plakátok hirdetik a zenekart. Kérdésünkre, hogy nem zavarja-e a céget az együttes szellemisége, Somorai László szóvivő elmondta, minthogy egy menedzser-ügynökséggel állnak szerződésben, amely csomagban hozza a produkciókat, nincs módjukban egyet kiválasztani ezek közül, amelyet esetleg "nem kérnek". Somorai szerint pedig a Szerencsejáték Zrt-nek sem joga sem oka nincs "cenzúrázni" egyetlen produkciót sem; ha a működése törvényt nem sért, nincs mód egyetlen zenekart sem kizárni a jegyértékesítésből.

A revansrock úgy látszik, közszereplőknek is ínyére van olykor. Tavaly nyáron az mr1 Kossuth rádióban, a Történet, hangszerelve című műsorban Járai Zsigmond volt jegybank-elnök is megvallotta, kedvenc zenekara a Kárpátia együttes. És nem a moldvai csángó népzenét játszó együttesre gondolt. Ekkor még nem tudhatta, hogy a zenekarnak majd a nyíltan cigányellenes erődemonstrációkat rendező Magyar Gárda indulójához (ők himnusznak nevezik) is köze lesz, de a kötődéseikről biztosan volt fogalma.

Nem sokkal korábban szintén ugyanezen a rádióállomáson maga a zenekar nyilvánult meg a Határok nélkül című műsorban, s fejtette ki nézeteit. Meglehetősen zavaros történelmi hablaty volt ez, az együttes felvidéki utazásából farigcsált magának (s a köznek) világnézetet. Egy daluk kapcsán arról beszéltek, hogy Szlovákiában a magyar névviselet nehézségekbe ütközik. Nem volt a műsorban, aki helyre tette volna a pontatlanságokat. Arról nem szólva, hogy nálunk sem egyszerű, ha valaki szlovákként, Jakubová szeretne lenni, nem pedig Jakabné.

A Kárpátia lemezei (Istenért, hazáért; Tűzzel vassal; Így volt! Így lesz!; Hol vagytok, székelyek?) régóta az úgynevezett "nemzeti rock" hazai alapvetései közé tartoznak. S úgy látszik most már a main streamben is legitimációt nyert a historizáló, határrevíziós rock zászlóvivője. Pedig nemrégiben még a HVIM-mel (Hatvannégy Vármegy Ifjúsági Mozgalom) és Toroczkai Lászlóval mutatkozott és mozgott együtt a zenekar.

A Kárpátia hivatalos oldalán koncertdátumok tömegét találjuk, az együttes népszerű, sportcsarnokokat töltenek meg. A szomszédos országok magyarlakta területein is fellépnek, s nem fogják vissza magukat annyira ott sem; egy délvidéki koncertjükön - amint erről az Újvidéki Televízió magyar szerkesztőségének egy munkatársa a hvg.hu-nak beszámolt - folyamatosak voltak a beszólások: "Ne feledjétek, ki tette ezt veletek!" Persze könnyű és olcsó gesztus indulatokat szítani a színpadról;  a sztárzenekar utána beül a mikrobuszba és továbbáll. Hazafias pátosz és keménykedő hangszerelés, historikus jelképrendszer, fejbólogatós rockhimnuszok és Szabolcska Mihály-szintű versezetek. Nagyjából ez a receptje a Kárpátia zenekarnak, amely az utóbbi egy-két évben igazi áttörést hajtott végre Magyarországon.

Tiszta sor. A Szerencsejták Zrt. álláspontjához hasonló módon érveltek az általunk megkeresett koncert- és fesztviálszervezők is, ha valami legális és népszerű is, miért ne léptetnék fel a közízlést formáló nagy fesztiválok egyikén-másikán. Mégis, több történt annál, mint hogy megjelent a "nemzeti rock" is a palettán. A Kárpátia konzekvensen nyomja ideológiáját, egy színpadon mutatkozik már befutott együttesekkel, legitimációját immár segíti egy állami nagyvállalat is, s közben a kánont, a közfelfogást, közízlést lassan, de finoman elhajlítja. Láthatóan arra, amerre neki tetszik.

Hárs Géza