Az egészen kis méretű, kvalitásos, sokszor kiállított, reprodukált, címmel és dátummal sem jelölt, de szignált Moholy-Nagy László mű Svájcból került haza. (A papírra akvarell, gouache, kollázs technikával készült kis remekművet Kállai Ernő műkritikusnak dedikálta a festő.) Új tulajdonosa, egy ismert magyar gyűjtő, 50 millió forintot adott érte. Moholy-Nagy miután nagyon fiatalon, 1919-ben emigrált, élete nagy részét Magyarországtól távol töltötte, fő művei amerikai, német, osztrák, svájci, francia gyűjteményekben vannak. Ezért is megy eseményszámba, ha itthon feltűnik valamely munkája. 

A festmény mellett két, 1930-as, illetve 1936-os eredeti negatívról 2005-ben nagyított fotót is kínált Moholy-Nagytól az árverőház. Az előbbit 200, az utóbbit 140 ezer forintért vitték el. Aba Novák Vilmos itáliai korszakának jellegzetes, színpompás temperája a szicíliai kikötői jelenet. A valós élmények inspiráló ereje érezhető a könnyed, levegős felületen, a napsütötte csillogásban, a tenger visszfényén, a hegyoldalra kúszó házak látványában. A korábbi védettség alól most feloldott vászon 4,8 millió forintos kikiáltási árról indult és meg sem állt 20 millióig. 

Hat Kádár Béla-festmény közül a védett, Szimbolikus jelenet (Társaság) című, dekoratív tempera érte el a legnagyobb licitemelkedést. A természeti környezetbe helyezett, grandiózus nőalakokat ábrázoló kartonért 7,5 millió forintról indult a verseny, s végül 14 millió forintnál koppant érte a kalapács. 

Mindkét, líraian szép Mednyánszky László-tájkép jelentős emelkedéssel ért célba. Az 1,2 millió forintról indult Mocsaras táj 3,4 milliónál végzett. A világos, napsütötte Folyópart éppen 1 millió forinttal növelte 1,9 millióra kikiáltási árát.

Több licitlépcsőt megjárva végzett Perlrott Csaba Vilmos felsőbányai részletet ábrázoló vászna (1,8 millióról 3 millió forintra), Czigány Dezső Dél-francia tája (4,8 millióról 6,5 millió forintra) és egy franciásan könnyed utcakép Vaszary Jánostól (2,6 millióról 4,2 millió forintra). A szlovák képzőművészeti életben is számon tartott Skuteczky Döme, aki Besztercebányán működött a 19. század második felében, egy egészalakos női portréval ért el magas árat: 950 ezer forintról majd háromszoros emelkedéssel 2,4 millióra növelte kikiáltási árát. 

Egy jellegzetes női fej Scheiber Hugótól 550 ezerről kúszott 1,3 millió forintra. Szigeti Jenő nagybányai utcarészletét, amelyről sokáig azt hitték, hogy Czigány Dezső alkotása, 750 ezer forintról egymillió forintra értékelte az aukció közönsége. 950 ezres indítás után 1,3 milliót ért a Tóth Menyhért fehér korszakából való Fej. A milliós kategória alatt indított tételek között jól szerepeltek Molnár C. Pál, Katona Nándor, Vén Emil, Bene Géza képei.