Térey János költőé az Aegon Művészeti Díj

Kezd kirajzolódni, hogy az idén harmadik alkalommal odaítélt elismeréssel milyen alkotásokat, illetve alkotókat díjaznak -tette hozzá Radnóti. Nem is a pályájuk elején álló, de nem is a már teljes életművet megalkotó művészeket, hanem egy életmű ígéretével rendelkező alkotókat jutalmaznak - mutatott rá.
 
Meglepő lehet a döntés abból a szempontból, hogy Térey János drámája - egy budai vendéglőben játszódó, budai aranyifjak pletykái és szerelmi háromszögei nyomán kirajzolódó többszintű történet - az odaítéléskor még nem létezett könyv formában - jegyezte meg Radnóti Sándor.
 
Térey János elmondta: nem határozná meg magát drámaíróként, a Radnóti Színházban tavaly év vége óta játszott művét inkább terjedelmesebb költeményként definiálná. 
 

Térey János

1970-ben született Debrecenben. 1989-től 1991-ig magyart és történelmet tanult a budapesti Tanárképző Főiskolán, majd az ELTE Bölcsészkarán. Tíz éve szabadfoglalkozású író. Verseit 1990-től közli az Élet és Irodalom, a Holmi, a Jelenkor, az Alföld és a 2000. Nyolc verseskönyve és egy novelláskötete jelent meg, legutóbbi verseskönyve az Ultra volt 2006-ban. Legjelentősebb munkája a Paulus című verses regény, illetve verses drámatetralógiája, A Nibelung-lakópark. A drámaciklus harmadik részét, a Hagen avagy a gyűlöletbeszéd címűt a Krétakör Színház mutatta be 2004 októberében a budavári Sziklakórházban, majd idén felújította a már bezárt Lipót mezei gyógyintézet épületében. Az előadás vendégjátékként szerepelt Wiesbadenben, a Neue Stücke aus Europa fesztiválon. Következő darabja a Papp András prózaíróval közösen írott Kazamaták (Katona József Színház, 2006); a legutóbbi pedig az Asztalizene (Radnóti Színház, 2007). 2006 tavaszán az Akademie Schloss Solitude ösztöndíjasa volt Stuttgartban. Tavaly német nyelvű vers-válogatása is napvilágot látott KaltWasserKult címmel.

Hozzátette: olyasmit szeretett volna megmutatni, ami nem egyhamar évül el, olyan eseményeket, amik nincsenek lecövekelve 2006-ban. "Ami az utcát illeti, a végtelenül kiábrándító közéletet, ami Magyarországot jellemzi az elmúlt években, azt nem fogjuk elfeledni tíz éven belül" - jegyezte meg Térey János.
 
"A versnek kerestem életet, és a versnek van élete a színpadon" - mondta a műfajjal kapcsolatban, hozzátéve, hogy "a meztelen, pőre vers rendkívüli figyelmet követel, ami a mostani magyar kultúrában nincs meg, de a színház képes kikényszeríteni".
 
"Nem szabad lebutítani a szöveget a színház számára, felnőttnek kell tekintenünk a nézőt, aki nem kompromisszumokra kíváncsi, hanem eredményre" - vélekedett.
 
A költészet napját az anyák napjához hasonlítva azt mondta: "vagy mindennap költészet napja van, vagy nem érdemes különösebben virágba borulni április 11-én".
 
A díj odaítélése napján megjelent Asztalizene című kötetet gondozó Magvető Kiadó vezetője, Morcsányi Géza elmondta: kockázatos vállalkozás manapság drámakötetet kiadni, mert nehéz neki közönséget találni.
 
A hárommillió forinttal járó díj zsűrijében Radnóti Sándor mellett Margócsy István és Széchenyi Ágnes irodalomtörténész, Vojnich Erzsébet festőművész és Lévai Balázs televíziós műsorvezető foglal helyet.
 
Az elismerést első alkalommal, 2006-ban Spiró György kapta Fogság című művéért, tavaly pedig Rakovszky Zsuzsa vehette át Visszaút az időben című kötetéért.