A digitális feldolgozás a kizárólag nagybetűkből álló, képeket nem tartalmazó szöveg merő megjelenítésén túl lehetővé teszi, hogy internetezők és kutatók digitális filmként mozgathassák az oldalakat, egyes szövegrészeket kinagyítsanak és előhívják a szöveg görög vagy német nyelvű fordítását.
 
Az egyetemi könyvtár a szentpétervári orosz nemzeti könyvtárral, a British Libraryvel és az egyiptomi Szent Katalin kolostorral együttműködve - ők is birtokolnak egyes részeket a kódexből - vállalta, hogy 2009-ig virtuálisan összeilleszti a fennmaradt összesen mintegy 390 lapot.

Reinhold Scholl, a lipcsei egyetem ókortörténeti professzora abból indul ki, hogy a kódex digitalizálása "megörvendezteti majd a kutatókat". A most digitalizált 43 pergamenoldal ugyanis egyrészről nagyon sérülékeny, ezért igen érzékeny és alig hozzáférhető, másrészről pedig a digitalizált oldalakon több részlet ismerhető fel, mint az eredetin.