Csodák márpedig nincsenek – véli Pitch ügynök, egészen addig a pontig, amíg ő maga is gyanúba keveredik, és (a nézővel egyetemben) próbálja végig gondolni, mi történhetett vele, és mire való pontosan a hivatalosan elfogadott valóságot is megkérdőjelező, az abszolút igazságot felfedő almanach. Lem adja tehát a kiindulópontot, de a cselekmény, a valóságot megkérdőjelező, a "semmi sem az, aminek látszik" igazságára rádöbbenő figura Philip K. Dick regényeit idézik (illetve ha már nyomozó, akkor a Csordulj könnyem, szólt a rendőrt vagy éppenséggel az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkalt). Talán nem tévedünk: Dick hazai felfutása, a cyberpunk mozinak hosszú időre muníciót adó regények magyarországi megjelenése hathatott Sparrowra és Vranikra is.

Science fiction és thriller keveréke az 1, tele különös figurákkal, furcsa-abszurd helyszínekkel (egész pontosan a "Valóságvédelmi Hivatal" épületének változatos, atmoszférateremtő helyszíneivel). Sajnos azonban túl sok filozófia csúszott a történetbe: Sparrow szereplői minden percben újabb és újabb morális eszmefuttatásokat, frappáns létfilozófiai kinyilatkoztatásokat vágnak egymás és a néző arcába, amelyből egyetlen egynek a végig gondolására is kevés volna az 1 filmideje. S bár Tóth Widamon Máté operatőrrel karöltve s rengeteg archív képanyagot felhasználva Sparrow igen meggyőző vizuális világot teremtett, a filmbe ágyazott, újonnan forgatott tévéhíradók leválnak a film egységes képszövetéről. Ezek ugyanis (a képek hangulata és minősége, de a hírolvasók előadásmódja miatt is) olyanok, mintha egy amatőr filmhez készültek volna, s talán ezek láttán döbben meg először a néző és érzi meg a film filozófiájának esetlegességét.

Jelenet az Adás-ból A képfüggő ember drámája © magyarfilmszemle.hu

Pedig hogy örülnének az Adás szereplői egy amatőr televíziónak! Vranik Roland egy olyan lehetséges jövőbe kalauzol, ahol nincsen tévéadás, nem működnek a számítógépek, egy feltételezett hardver-probléma miatt az összes monitor működésképtelen. Képfüggő társadalomban, és számítógép vezérelte gazdaságban élünk – a monitorok nélküli világban minden borul: munka, család, erkölcsök. Vranik nem az apokalipszis filmjét forgatta le. (Emlékezzünk csak a Y2K előtti hisztériára és gondoljunk bele, mi lett volna, ha a cselekmény az összeomlás után, az elnéptelenedett tengerparti városban játszódik.) SF-alaphelyzetbe ágyazott társadalmi thriller ez is: három testvér (Hajduk Károly, Rátóti Zoltán, Terhes Sándor) története, a középső véletlenül megöli a feleségét, a másik kettő segít neki eltűntetni a holttestet.

Az Adás valóban antiutópia: a következetesen felépített, lassú sodrású thrillerben elénk tárul a monitor nélküli szegényes világ, ahol az állandóan bekapcsolt monitor, a folyvást harsogó tömegmédia legalább akkora pusztítást végzett, mint amekkorát az eltűnésével okozott. Kiürült helyen kiüresedett emberek élnek: az ablakban bámészkodó alak képtelen segíteni az utcán kábultra rugdosott, megvadult gyerekek által kirabolt nőnek. A képfüggő ember képtelen a cselekvésre – állítja Vranik –, mert túlságosan lenyűgözi a látvány. Mert a tévét is csak bámuljuk, de nem vagyunk aktív részesei a képernyőn pergő cselekménynek. Legalábbis közvetlenül nem.

A magyar cyberpunk klasszikusa, a Meteo

Filozófus, vagy átlagos sci-fi szerző?

Philip K. Dick egy esszéjében a hetvenes évek végén így ír:" Olyan világban élünk, amelyben a média, a nagyvállalatok, a kormányok, a vallási és politikai csoportok hamis valóságokat állítanak elő. A szövegeimben csak azt kérdezem: mi valóságos? Folyamatosan pszeudovalóság-bombák érnek minket, amelyeket kifinomult technológiákat használó, okos emberek gyártanak. Elképesztő hatalom: egész univerzumokat, tudati világokat hozni létre. Erről tudnom kell. Hisz magam is ezt csinálom." A hvg.hu archív cikke itt!

Vranik disztópiájának és Sparrow "underground trash" mozijának is van magyar filmes előképe. A cyberpunk,  vagy ha úgy tetszik kiberpunk alapművét, a Blade Runnert (Ridley Scott, 1982) szándékosan megidéző Monory Mész András Meteo című filmjében egy lebontásra ítélt, lepusztult gyárnegyedben három barát: Felhőcske, Verő és Berlioz készül az apokalipszisre. Ügyeskednek, bejárják a futurista díszleteket, végül (Berlioz kivételével) meghalnak, a városrészt felrobbantják.

A lepukkant helyszíneken játszódó 1 látványában, az Adás apokaliptikus hangulatában mindenképpen megidézi az első magyar cyberpunk mozit. Mindhárom közvetlenül csatlakozik a központi idegrendszerre: a filmek továbbgondolása a néző dolga. Milliós díszletek, űrhajók és digitális trükkök híján valószínűleg soha nem készül igazi keményvonalas magyar science fiction, de úgy látszik, lehetséges a magyar cyberpunk. A Meteo –1 – Adás között legalábbis van műfaj-folytonosság, valamiféle vérvonal, és talán nem kell újabb húsz évet várni a következő próbálkozásra. Tudjuk, a science fiction, a cyberpunk alapvetően angolszász műfajok.  A magyar fantasztikum láttán mégsem tolakszik elő bennünk a Tanú magyar narancs-hasonlata. Mert nem kicsi, és nem sárga. Egyszerűen a miénk.

Schreiber András