„Ki az a Herta Müller?”

A Neue Zürcher Zeitung svájci konzervatív napilap üdvözölte Müller kitüntetését. Mint fogalmaznak, "írásaiban két nyelvet és kultúrát elegyít, munkássága ötvözi a költészetet a prózával, a realizmust az avantgárddal, felöleli az ideológiák és a nyelv kritikáját egyaránt". Mindeközben - méltatják - Müller megmaradt disszidens írónak, aki fáradhatatlanul fellépett a felejtés fátyla ellen. A lap párhuzamot von az írónő és Kertész Imre munkássága között is: "mindkettőjükre igaz, hogy a kommunizmus feldolgozását nemcsak morális, hanem esztétikai kihívásnak is tartották".
 
"Mi köti össze Elfriede Jelinek, Kertész Imre és Wislawa Szymborska személyét?" - teszi fel a kérdést a konzervatív The Times - "Az, hogy mindhárman megkapták az irodalmi Nobel-díjat. És Marcel Proustot, James Joyce-t és Graham Greene-t? Az, hogy nekik nem járt a díj" - érzékelteti mindjárt kritikája legelején az irodalmi díjak odaítélésének szubjektív, vitatható voltát a brit lap. 
 
A kritikus méltatja, hogy Herta Müller - a díjalapító Alfred Nobel idealizmusával összhangban - egyértelműen a Ceausescu-rezsim és az ukrán munkatáborok elnyomottainak oldalán áll. Ugyanakkor némi iróniával megjegyzi: a Nobel-díj révén remélhetőleg akadnak majd olyan "idealista kiadók", amelyek "felnyitják a nem németajkú olvasóközönség szemét is a Müller által bemutatott új világokra". Ez legalább olyan nemes dolog lenne, mint a Nobel-díj - teszi hozzá. 
 
A The Times cikke feleleveníti a díj vitákra okot adó múltját is. Politikai elfogultságra utalva arra emlékeztet például: Borges azért nem kaphatta meg a díjat, mert kiállt szélsőjobboldali diktátorok, egyebek közt Pinochet mellett. Sartre és Neruda esetében ugyanakkor, akikről köztudott volt Sztálin iránti szimpátiájuk, a politikai állásfoglalás nem volt kizáró ok.
 
A francia Le Figaro is hűvösen fogadta Müller kitüntetését. A lapban úgy fogalmaznak: "Az idei irodalmi Nobel-díj újra csalódást jelent olyan elismert íróknak, mint Philip Roth, Mario Vargas Llosa, Carlos Fuentes, Claudio Magris, Amos Oz, Murakami Haruki vagy a szír költő Adonis". A lap szerint igen nehéz megfejteni a díjat odaítélő zsűri gondolkodását, hiszen az elmúlt években a testület egyes tagjai azt hangoztatták, hogy a díj megbecsülését nemzetközileg elismert írók kitüntetésével kívánják újra felemelni. Ehhez képest - fogalmaznak - "csak a feministák örülnek annak, hogy az osztrák Elfriede Jelinek 2004-es és a brit Doris Lessing 2007-es díjazása után idén Herta Müller a harmadik nő, akinek az elmúlt hat évben odaítélték a Nobel-díjat".
 
A balliberális olasz La Repubblica elismerően szól az írónőről: "Herta Müller a diktatúra rettegésében leélt életek krónikása. Nem volt, és ma sem kész felejteni, miközben sokan már a hallgatás leplét borítanák a múltra. A berlini fal ledőlt, a Ceausescu-rezsim a múlté, de ő kitart az emlékezésben. Költészetének ez az etikai megalapozottsága, s természetesen művei közvetlen költőisége az, amit a zsűri elismert".