Újabb ázsiai akkuipari cég jött volna Magyarországra, de gyorsan meggondolta magát
A Henkel-gyár bezárását megszenvedő Körösladány ajtórésébe bedugta a lábát egy dél-koreai akkuipari vállalkozás, amely végül visszalépett.
Giuseppe Taddei énekesi pályafutása 20 éves korában, 1936-ban indult: Wagner Lohengrinjében a király hirdetője szerepében debütált a római operaházban. Az előadást Arturo Toscanini vezényelte. Taddei 21 évesen már Amonasrót alakította az Aidában és az öreg Germontot a Traviatában.
A világháború idején, amikor Giuseppe di Stefano és Mario del Monaco tenorista elmenekült Olaszországból, Taddeit a fasiszta rezsim elleni aktiv ellenállása miatt letartóztatták és hadifogolytáborba száműzték. Ő azonban tudta, hogyan kedveltetheti meg magát a németekkel, ezért koncerteket adott a táborban, így békén hagyták. A háború után Bécsben maradt, a Staatsoper tagja lett, és Mozart, illetve Rossini operájában is alakította Figarót. Igazi, „nagy karrierje” csak 1948 után indult a milánói Scala-beli fellépésekkel, majd jött a londoni Covent Garden, és a többi nagy operaház, és sorra a komoly, buffo baritonszerepek: Rigoletto, Jago, Scarpia, Gianni Schicchi, Dulcamara és a többiek.
Hihetetlen, de a nagyhírű New Yorki Metropolitanban (MET) csak 1985-ben, 69 éves korában debütált, a Falstaff címszerepében, miközben a San Franciscói Operában már 1957-ben, a chicagói Lyricben pedig 1959-ben bemutatkozott. Az történt ugyanis, hogy Rudolf Bing, a MET nagyhatalmú intendánsa még az 1950-es évek elején kérte, hogy jöjjön el egy meghallgatásra, amit azonban Taddei, aki akkor már túl volt a Scala-beli nagy sikerű debütálásán, sérelmezett. A dologból nem is lett semmi. Bing később is próbálkozott, de hiába.
Kiváló hangi diszpozicióját Taddei sokáig megtartotta: még 80 évesen is nagyszerű áriaesteket adott. Kilencvenedik születésnapja előtt, 2006-ban Grazban mutatta be kultúrtörténeti szempontból érdekes, anekdotákban rendkívül gazdag memoárkötetét, „Ich, Falstaff” (Én, Falstaff) cimmel. Akkoriban nyilatkozta: „Úgy érzem, nem vagyok még annyira öreg. Az évek ugyan stimmelnek, de a lelkem fiatal maradt. Állandóan énekelek, ha nem is egész nap, de pár órát mindig” Utoljára 2003-ban, 87 évesen énekelt színpadon, Puccini Bohéméletében Benoit szerepét alakította.
