Pénzszűkében a Tavaszi Fesztivál

Bár 2010-et a fesztiválok évének kiáltotta ki a Magyar Turizmus Zrt., éppen az egyik legrangosabb kulturális rendezvénysorozat nem kapott elegendő anyagi támogatást. A március 19-étől két héten át tartó Budapesti Tavaszi Fesztivált az idén nemcsak a szponzorok hanyagolták el. A BTF legnagyobb mecénása, az Önkormányzati Minisztérium is szűkmarkúbb lett: a turisztikai szakállamtitkárság a tavalyi 250 millió után az idén csak 200 millió forintot szán a kulturális eseménydömping finanszírozására. A támogatók közül így is ő adja a legnagyobb összeget, megelőzve a kulturális tárcát (192 millió forint) és a fővárosi önkormányzatot (146 millió). Így az összköltségvetés 52-54 százalékát jelentő jegybevételekkel és szponzori pénzekkel együtt mindössze 1,28 milliárd forintból sáfárkodhat a Budapesti Fesztiválközpont Nonprofit Kft., holott az elmúlt néhány évben a BTF büdzséje meghaladta az 1,4 milliárdot.

„Néhány előre lekötött produkciót le kellett mondanunk, és kevesebb lesz az ingyen látogatható előadás is” – summázta a következményeket a HVG-nek Zimányi Zsófia, a Fesztiválközpont Kft. igazgatója. Kénytelenek voltak kihúzni a programból többek között Eötvös Péter Szerelemről és más démonokról című, Gabriel García Márquez regénye nyomán komponált operáját, és 2011-re halasztották a Bázeli Kamarazenekar fellépését is. Így az idén összesen 130 eseményt vonultat fel a seregszemle (a 25. évfordulón ez a szám közelített a 180-hoz). Ráadásul ezúttal nem sikerült a fesztivál kezdetére időzíteni egyetlen megakiállítást sem. Rétegcsemege viszont lesz: például a Ludwig Múzeum kortárs dán képzőművészek munkáit bemutató, Hatalmi játszmák fantázianevű tárlata vagy a Petőfi Irodalmi Múzeum versek és prózai művek ihlette divattervezők alkotásait felvonultató, Húsz ruha Európának című kiállítása. A négy éve elindított, a fiatalabb nézőket megcélzó tehetségkutató fringe (perem) fesztivált pedig nagylelkűen „kölcsönadták” Pécsnek, hogy Európa kulturális fővárosának a hírnevét öregbítse.

Ami a BTF-en megszokott világsztárparádét illeti, a szórakoztatás magasiskoláját a legújabb műsorában barokkot és dzsesszt, Bachot és Duke Ellingtont játszó hegedűvirtuóz, Nigel Kennedy, valamint a vérpezsdítő flamencoritmusok mestere, Paco de Lucía képviseli. A százezer dolláros nagyságrendű fellépti díjas kategóriába tartozik még a szintén a Művészetek Palotájába (Müpa) meghívott, az opera Marlon Brandójaként emlegetett uruguayi basszbariton, Erwin Scott. „Amerikai művészeket viszonylag ritkán tudunk szerepeltetni, hiszen ők a tavaszi hónapokban jellemzően otthon koncerteznek, és csak nyaranta indulnak világ körüli turnéra” – adott az anyagi okokon kívül még egy magyarázatot a nagy tengerentúli sztárok hiányára Zimányi.

A Müpa hagyományosan a legnagyobb kedvezményt adja a fesztiválnak. Az 1800 fős Nemzeti Hangversenytermet és a 450 fős Fesztiválszínházat – Kiss Imre igazgató szavaival – „még a kulturális programoknak nyújtott általános kedvezménynél is kevesebbért”, a HVG információi szerint nagyjából féláron veheti igénybe a BTF. Az ötéves Müpában minden márciusban előnyt élveznek a fesztivál eseményei, ám az idén ezt különösen nehéz volt megoldani. „Ránk omlott a felújítás miatt bezárt Zeneakadémia hiánya, így becsületbeli ügyként befogadtunk számos, a fesztiváltól független zenekari és szólókoncertet is” – jelezte az abszolút telt házat Kiss Imre, aki egyébként annak idején a BTF alapító igazgatója volt. Új helyszínként a tavaly óta Zimányi által igazgatott Thália Színház parányi Arizona Stúdiója lép be április elején, Balogh Rodrigó Tollfosztás című darabjának ősbemutatójával, amely a romagyilkosságokat dolgozza fel – roma fiatalok szemszögéből, kamasz szereplőkkel. Ez a produkció, a Roma Virtuózok Kamarazenekar és a 100 Tagú Cigányzenekar koncertje, valamint egy Roma életképek című fotókiállítás valósul meg a fesztiválon eredetileg kétnaposra tervezett „Roma vagyok – magyar vagyok” című rendezvénysorozatból.

Nem támogatja a fesztiválközpont a Nemzeti Színház Lear király bemutatóját sem, holott a Gothár Péter rendezésében, Varró Dániel fordításában készülő produkciót szintén a BTF részeként hirdetik. Közösen szervezik viszont a Nemzetivel a tavaly hiánypótlásként indított Nemzetközi Színházi Fesztivált, ahová külföldi produkciókat hívnak meg – a költségeken nagyjából 60-40 százalékos arányban osztozik a BTF és a Nemzeti. Az Operaház saját maga finanszírozza a fesztiválon bemutatandó Strauss-vígopera, A rózsalovag színpadra állítását, a BTF-szervezők csupán „megvettek” néhány előadást, és árulják rá a jegyeket. Némi anyagi terhet még az idei meghívott ország, Dánia is levett a vendéglátók válláról: kormányzata 40 millió forint támogatással segítette a Budapesten fellépő dán művészek költségeit, többek között a Dán Királyi Balett és a Dán Nemzeti Kamarazenekar vendégjátékát – utóbbit Fischer Ádám vezényli.

A pénzszűke dacára a közönség lelkesedését nem lehet lehűteni. „A múlt hét elejéig a jegyek 87 százaléka elkelt” – büszkélkedett a HVG-nek Zimányi, hozzátéve, a nyitónapig jó esetben a belépők 85-90 százalékát szokták eladni. A legnagyobb nemzetközi sztárok estjeire már rég elfogytak a jegyek, de – mint Kiss Imre fogalmazott – „dupla házzal elmenne” például Palya Bea is, aki ezúttal táncdalokat énekel majd a fesztiválon, természetesen sajátos átértelmezésben. Gyérebb az érdeklődés az idei seregszemle egyik különlegessége, a 200 éve született Erkel Ferenc operáinak sorozata iránt. „Az elmúlt 200 évben nem volt két hét, amikor ennyi művét egy helyen lehetett látni, és valószínűleg a következő 200 évben sem lesz” – hívta fel a figyelmet Zimányi. Tény, hogy a nemzetközileg kevésbé ismert, ám vájt fülű zenekedvelők szerint korántsem másodrangú magyar zeneszerzőtől eddig inkább csak a Bánk bánt és a Hunyadi Lászlót láthatta a közönség, most viszont a ritkábban játszott Dózsa György, a Brankovics György, a Báthori Mária vagy Erkel egyetlen vígoperája, a Sarolta is színre kerül. Kérdés, mennyire lesz eredményes a szervezők próbálkozása, hogy a nagyobb nézősereg vonzása végett az egyik – a programsorozat kiemelt médiatámogatójaként is feltüntetett – kereskedelmi televízió celebjeit hívták meg házigazdának. Köztük például az ígérete szerint majd a nőiségről megnyilvánuló Falusi Mariannt vagy a showman Fábry Sándort, aki az operasorozatot beharangozó sajtótájékoztatón bevallotta: annyi köze van az operához, hogy az Erkel utcában lakik.

G. TÓTH ILDA