Március 31-ével a MAK már nem fogadhatott be pályázatokat, erre szólította fel levélben a kuratóriumot Hammerstein Judit, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) kultúráért felelős helyettes államtitkára, s ez a szervezet működésének felfüggesztésével volt egyenértékű. Persze tudhatták, mi következik, mert a MAK is egyike annak a több tucat közalapítványnak, amelyet megszüntet a kormány. Gál Andás Levente, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) közigazgatási államtitkára a közalapítványok megszüntetését, átalakítását az új államszervezet létrehozásával indokolta. Valamint azzal, hogy ezek a közalapítványok sok esetben rosszul működtek, nem jól gazdálkodtak a vagyonukkal, bár ezzel kapcsolatban leginkább a filmeseket (MMKA) nevesítette, és számokat sem említett.

Hogy lesz-e értelme fenntartani a MAOE-t a vagyoni háttér nélkül, azt a tagság majd eldönti. Viszont hogy a MAK által kezelt vagyonnal mi lesz, arra lapzártáig csak Hammerstein sajtóbeli nyilatkozatai utalnak. Eszerint egyben marad, és továbbra is hasonló célra használják majd, mint eddig. A jövőbeli szervezeti keretekről, a feltételekről nincs hír, és az érintetteket sem kérdezte senki.

„A sokunk által várt, s látszólag ünnepi ruhában érkező királyról mára már kiderült, hogy meztelen… Ajándékot sem hozott -- csak vinni akar” - kezdődik Bauer Istvánnak, a MAOE elnökének nyílt levele. Nem lehet nem észrevenni a személyes kiábrándulást, aminek hangsúlyozása egy 7000 tagot képviselő testület elnökétől legalábbis furcsa. Többször is jelzi a szövegben, ő a jelenlegi kormányzó pártok híve volt, de hogy ez miért érdekes, és főleg, ezt milyen alapon terjeszti ki a szervezet egészére - érthetetlen. Ám a levélnek mégsem a politikai mögöttese fontos. Hanem a szó szerinti követelés: „kérjük vissza a vagyonunkat!” És a benne foglalt kérdések. Milyen alapon kezeli a közalapítványi vagyont az állam egyszerűen állami vagyonként? Mi lesz ezzel a vagyontömeggel, például az ingatlanportfólióval? Mi a biztosíték arra, hogy nem verik dobra az épületeket az alkotóházaktól az Olof Palme sétányon található székházig? A KIM, amelyhez az ügy mostantól tartozik, egyértelműen kinyilvánította, állami vagyonnak tekinti mindezt, és a hasznosítást állami szerepvállalás mellett képzeli el.

A MAK zsennyei alkotóháza

Műértő

A MAOE-tagság körében közben elterjedt, hogy a nyugdíjnak is annyi. Nos, mindössze arról van szó, hogy a MAK-ot arra kötelezték, mintegy 2000 fő adatait adja át a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak, innentől ez utalja majd a nyugdíjakat. A döntés logikus következménye az eddigieknek: ha nincs MAK, fizetni sem tud. A Nyugdíjfolyósító annak a 800 tagnak azonban nem fog fizetni, akik 1992-ben kikerültek a rendszerből.

A Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának megszüntetésekor azoknak, akik 1992. október 1-jéig nem érték el a 40. életévüket, a MAK már nem biztosított nyugdíjat. Mint az őket tömörítő Kor-társaság tájékoztat, az ígéretek szerint befizetéseik valorizált értékét a MAK magánnyugdíjpénztárba utalta volna, ez azonban nem történt meg. Egy rendelet alapján azoknak, akik kérték, 2007-ig ki kellett volna fizetni ezt az összeget, de ez a folyamat sem zárult le. Most azt sérelmezik, hogy a MAK megszüntetésekor az ő dolgukat megint nem gondolták újra. Az ügy jelenleg a strasbourgi Nemzetközi Bíróság felé tart. Ha már -- mint mondják -- a MAOE nem képviselte őket megfelelően.

Hogy a MAK és a MAOE jól képviselte-e tagjai érdekeit, és jól gazdálkodott-e, azt a nyilvános jelentéseikből nemigen lehet megállapítani. Aki azonban valaha is járt a tényleg felbecsülhetetlen értéket képviselő alkotóházakban, főként „holtszezonban”, érzékelhette: kicsit úgy menedzselik őket, mintha még mindig 1975-öt írnánk. Még akkor is, ha a munkához valóban ideális feltételeket kínálnak. Nehéz azt állítani, hogy a MAOE korszerűen, professzionálisan, a nemzetközi intézményi hálózatba illeszkedően működő intézmény lett volna. De legalább létezett, és javaslatai is voltak a szervezet korszerű átalakítására. Eszerint művészeti köztestületet kellene létrehozni, amelyben végre egy szervezetbe kerül a tagság és a vagyon. A köztestület állami feladatokat is végezne, továbbá az állam és a civil autonómia kontrollja is érvényesülne benne. A sajtóban több helyen is idézett elképzelés létező példákra hivatkozik, így például a Magyar Tudományos Akadémiára.

Réthelyi József miniszter (NEFMI) nem volt kíváncsi a tervre, de most mintha mégis valami hasonló körvonalazódna. Mozgolódnak az újonnan helyzetbe kerülő testületek. Nem lenne meglepő, ha hamarosan a Magyar Művészeti Akadémia rendelkezne sok minden fölött itt, hiszen az 1992-ben alakult, Makovecz Imre fémjelezte szervezet nemrég a Magyar Tudományos Akadémiával azonos státusú intézménnyé vált, ezt az alkotmányba is beiktatták, s egyből megkínálták százmillió forinttal. A láthatáron pedig máris egy új szervezet mutatja magát: a Nemzeti Kultúráért Egyesület, amelyről csak annyit tudni, hogy az Országházban tartotta alakuló ülését.

Sem a Magyar Művészeti Akadémiának, sem a Nemzeti Kultúráért Egyesületnek nincs operatív programja, az előbbinek leginkább afféle iránymutatásai vannak „az ország ügyeiben”. „…a széles szakmai közösség támogatása nélkül létrejött művészeti akadémia az eredeti elképzelések kiürített változata lehet csak” -- vélekedik Bauer István a nyílt levélben. A művészeti köztestületek és az állam viszonyát újraszabó darabban azonban neki nem osztottak szerepet. Fortinbras pedig már készülődik a jelenésre.

Nagy Gergely